Az utóbbi évtizedekben az egyre nagyobb mértékű bevándorlásnak köszönhetően az Európában élő muzulmánok száma rohamos növekedésnek indult. A mindezzel párhuzamosan jelentkező vallási, kulturális és politikai konfliktusok, nem beszélve a földrész nyugati felét sújtó terrortámadásokról, megkerülhetetlenné teszik a nagy fokú szekularizáció ellenére is keresztény kulturális gyökerekből táplálkozó európai civilizáció és a muzulmán világ egymáshoz való viszonyának újragondolását. Kereszténység és iszlám az elmúlt közel másfél évezred során kölcsönösen befolyásolták és gazdagították egymást, ugyanakkor a két világvallás történelmi kapcsolatrendszerét sokkal inkább az állandó rivalizálás és a véres küzdelmek jellemezték.
A történelmi köztudatban talán egyedül Al-Andalusz, az Ibériai-félsziget VIII. századi arab-berber meghódítását követően létrejött politikai entitás él úgy mint a három ábrahámi tradíció (zsidóság, kereszténység és iszlám) harmonikus együttélésének színtere. De valóban annyira békés és idilli volt az andalúziai iszlám uralom? Beszélhetünk tényleges egyenjogúságról a hódító muzulmánok és az őslakos keresztény lakosság között? Mit jelentett kereszténynek lenni az arab fennhatóság alatt álló Délnyugat-Európában? S a történelmi tapasztalatok alapján milyen következtetések vonhatóak le az egyre élesebb civilizációs törésvonalak által szabdalt európai kontinens jövőjével kapcsolatban. Ezekre a kérdésekre keresi a választ Rafael Sánchez Saus, történész, középkor-szakértő, a Cádizi Egyetem professzora, “Al-Andalusz és a kereszt: Hispánia muzulmán meghódítása” (Al-Andalus y la cruz : la invasión musulmana de Hispania) című könyvében.
A szerző már munkája bevezetőjében ismerteti a hispániai keresztény vizigót királyságot 711-ben megdöntő arab hódítók által létrehozott társadalmi berendezkedés alappillérét, a dzimma (oltalom) rendszerét, mely a Korán tanítása alapján megkímélte a “könyv népei“, azaz a zsidók és keresztények életét, s bizonyos fokú önigazgatást biztosított nekik adófizetés ellenében. Az alávetettségben élő dzimmik, azonban korántsem voltak egyenjogúak a muzulmánokkal. Nem viselhették nyilvánosan vallási jelképeiket, a bíróságon tanúként nem ért annyit a szavuk, mint egy igazhívő muzulmán férfié, valamint nem vállalhattak szerepet a közéletben, és nem viselhettek katonai vagy adminisztratív hivatalt. Ha egy muzulmán belépett egy helyiségbe, akkor a bent tartózkodó kereszténynek fel kellett állnia, s a keresztények csak az átkozottnak tekintett bal oldalon haladhattak el Mohamed próféta követői mellett.
Sánchez Saus könyve valódi mítoszromboló munka, mely alapos kutatómunkát követően korabeli dokumentumok és eredeti források vizsgálata alapján mutatja be az iszlám uralom alatt élő keresztények mindennapjait, illetve jogi és társadalmi alávetettségük következményeit. Az őslakos keresztények helyzete, akik az arab inváziót követő mintegy első három évszázadban még Al-Andalusz lakosságának többségét alkották, természetesen korszakonként változott, mindez azonban még inkább rámutat a közösség kiszolgáltatott helyzetére. Miközben kétségtelen, hogy a hispániai mór államalakulatok komoly civilizációs központnak számítottak a középkorban, s a Córdobai Kalifátus virágkorában zsidók és keresztények is komoly szerepet játszottak a kulturális életben, tevékenységük elsősorban az iszlám dominancia alátámasztását szolgálta. A szerző logikus és tényszerű érveléssel egyértelműen cáfolja az Al-Andaluszt egyfajta multikulturális paradicsomként idealizálni kívánó modern-kori interpretációkat. A könyv nem foglal egyértelműen állást az európai multikulturális társadalmak jövőjével kapcsolatban, de a történelmi tapasztalatok – legalábbis Sánchez Saus értelmezésében – óvatosságra intenek.
Februrárban fog megjelenni az “Al-Andalusz és a kereszt” francia fordítása, mely talán valamelyest elérhetőbb lesz a magyar olvasóközönség számára, akik így összehasonlíthatják a spanyol-mór viszonyrendszer történelmi alakulását az oszmán-törökökkel kapcsolatos évszázados magyar tapasztalatokkal. S bár a két történelmi folyamatot jelentős földrajzi és időbeli távolság választja el egymástól, a történelmünket jól ismerők számos hasonlóságot és párhuzamot fedezhetnek fel a hispániai és a Kárpát-medencei iszlám hódítás között.
(Sánchez Saus, Rafael: Al-Andalus y la cruz: la invasión musulmana de Hispania. Stella Maris, 2016. 416. old.)
Cseszneky Miklós
