Amerikai hírszerzők víziói 2040-re

Milyen globális kihívások várnak a következő húsz évben a világra?

Korábbi elemzésemben foglalkoztam az Egyesült Államok Nemzeti Hírszerzési Tanácsa által 2004-ben készített előrejelzéssel, melyben az intézmény szakértői szokásukhoz híven próbálták kisilabizálni, hogy milyen folyamatok várhatóak 2020-ra a világban.

Az USA Nemzeti Hírszerzési Tanácsa (National Intelligence Council, NIC) az Egyesült Államok Hírszerző Közösségének tanácsadó testülete, és a nemzeti hírszerzési igazgatónak (DNI) a vezetése alatt tevékenykedik. A tanács az elmúlt hetekben hozta nyilvánosságra új kutatási anyagát, melyben a következő két évtized világfolyamatait elemzi.

A Global Trends 2040 több kulcsfontosságú témára is kitér a klímaváltozástól kezdve a migrációig, ám talán a legsarkalatosabb változásokat az amerikai szakértők a világ demográfiai átalakulásában látják.

A 2004-es dokumentum – a Global Trends 2020 – számos olyan témával foglalkozott, melyek legnagyobb része meg is valósult mostanra. Kína feltörése a világ elsők közé, a bolygó migrációs folyamatai, a nemzetközi terrorizmus elterjedése, vagy éppen, hogy a klímaváltozás a világpolitika szintjére kerül 2020-ra mind helyes becslések voltak akkor. (Habár a témában jártas, s a világ folyamatait napról-napra követő szakértőknek mindezek nagy része látható folyamatok voltak.)

Ami a 2004-es anyagban azonban különösen érdekesnek mutatkozott az a világjárványok megjelenéséről szóló jóslat. Az amerikai hírszerzők 16 évvel a COVID-19 megjelenése előtt megjósolták, hogy 2020-ban olyan világjárvány megjelenésére számíthatunk, mely veszélybe sodorhatja a globalizációs folyamatokat. Akkor a vírus kirobbanási helyét valamely fejlődő ország nagyvárosába feltételezték, a felsorolt lehetőségek közt szerepelt Kína és India is.

A bioterrorizmus elterjedésének kockázat növekedését is fenyegetőnek nevezik az akkori anyagban 2020-ra.

Mivel a Global Trends 2020 javarésze valósággá is vált a ma világában, nem mehetünk el a legújabb, 2040-ig terjedő időszakot elemző munka mellett sem szó nélkül. Az Egyesült Államok Nemzeti Hírszerző Tanácsának Global Trends 2040: More Contested World nevet viselő jelentésében számos rendkívül érdekes következtetést találhatunk.

A 144 oldalas dokumentum talán a legkomolyabb kihívásnak a világ demográfiai folyamataiban bekövetkező változásokat tekinti. A növekedés mindenütt lassulni fog ugyan, mégis 9,2 milliárdra fog még így is növekedni a Föd lakossága 2040-re, elsősorban Dél-Ázsiának és Afrikának köszönhetően. Az aktuális tendenciákat vizsgálva az elemzők megállapítják, hogy az olyan fejlett gazdaságokat, mint Európa, Kína, Dél-Korea, vagy Japán már most is az elöregedés veszélyeztet. Láthatjuk saját kontinensünk esetében is milyen gazdasági és migrációs hatásai vannak az aránytalan korosztályi eloszlásnak, illetve a munkaképes korú népesség súlyos csökkenésének.

Kína esetében is ritkán beszélünk erről a problémáról, pedig világhatalmi ambicióit erőteljesen beárnyékolják demográfiai adatai. Lényeges például, hogy regionális ellenfele, India, bármelyik pillanatban utoléri lakosság számban (eltekintve a koronavírus aktuális halálozási számaitól). A ma adataira alapozott számítások szerint 2050-re Kínában 1 nyugdíjasra mindössze 2 munkaképes állampolgár fog jutni, ma ez az arány 1 a 8-hoz. A romló népességi arányok, a csökkenő munkaképes lakosság miatt az érintett országok kormányai egyre rugalmasabbá válnak a bevándorlással kapcsolatban, ám azzal államközi és belső konfliktusokat is fel kell vállaljanak. A fejlődő országokat, különösen a dél-ázsiai és a szubszaharai afrikai országokat ez a probléma nem fenyegeti, sőt ők 2040-re bővülni fognak munkaképes korú népességben is, számukra kihívást az egyre mélyebb szegénység és elvándorlás fog jelenteni, illetve a belső társadalmi feszültség miatti háborúk, konfrontációk.

A járvánnyal kapcsolatban több változásra is felhívják a figyelmet. Gazdasági szempontból leginkább egy hosszútávú stagnálást látnak, mely növelni fogja a világban az egyenlőtlenséget is. A gazdasági növekedés lassulásával az országok adósságai növekedni fognak. Az államoknak mindezt úgy kell kezelnie, hogy közben a közszolgáltatásokat is biztosítaniuk kell, ám ez egyre nehezebben lesz kivitelezhető, ezért „államfölötti” vállalatok segítségére lesznek rászorulva. Ennek eredményeképpen ezek a nagyvállalatok annyira elhatalmasodnak, hogy óriási befolyást fognak szerezni a nemzetállamok fölött.

Politikai változásokat is eredményezni fog a pandémia, mégpedig a kormányok iránti bizalmatlanság növekedésével párhuzamosan felerősödő nacionalizmust láthatunk majd. Mindezt már tapasztalhatjuk nagyjából a migrációs válság megjelenése óta Európában, ám a világ számos más pontján is aduásszá vált a nemzeti érzelmek felkorbácsolása (lásd: Oroszország, vagy az Egyesült Államok Trump alatt). Kontinensünkön is számos országban tényezővé váltak a nacionalistának mondható pártok, jelen pillanatban érdemes a francia politikai palettára tekinteni, ahol a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front már komoly fenyegetést jelent a Macron mögött álló pártkoalícióra a közelgő választásokon.

A technológiai fejlődések is kritikusan fognak hatni a következő évtizedekre az amerikai elemzők szerint. A számos előnye mellett (betegségek leküzdése, környezetszennyezés csökkentése) új problémák tárházát is megnyitja, gondoljunk csak a mesterséges intelligencia térnyerésére, az űrkutatásra és űrdiplomáciára, a kiberbűnözésre, a robotizáció munkaerő piacra gyakorolt hatására, illetve a hightech magánszektor növekvő befolyására. Az elkövetkező 20 évben az elemzők szerint a mesterséges intelligencia, a hálózati számítástechnika, a gépi tanulás, a virtuális valóság, a robotika, a nanotechnológia, az adalékanyagok gyártása, az űrtechnika, az intelligens anyagok, a biotechnológia és más területek hihetetlen újításai átalakítják az emberi életet. Ez egyfelől reményteli a klímaváltozás minden negatív hatásának kezelési sikerét nézve, másfelől újabb versenyhelyzetet teremt az olyan nagyhatalmak között, mint az USA és Kína.

A járvány következtében az amerikai szakértők szerint 2040-re egyértelműen meggyengülnek az olyan világszervezetek, mint az ENSZ, vagy a WHO. Mindkettő esetében egyértelmű jeleket látunk már most is, hiszen számos nemzetközi kihívásra nem tudtak hatékony válaszokat adni, így példaként hozhatjuk a közel-keleti, afrikai migrációs válságot, háborús konfliktusokat, illetve a koronavírust. A dokumentum készítői szerint az olyan globális nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ, a Világbank és a WTO hanyatlásával egyidőben a civil szervezetek, vallási csoportok, nagyvállalatok és más nem állami szereplők aktivitása növekedni fog. Ezt a tendenciát láthatjuk természetesen már évek óta, azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen változásokra számíthatunk, ha a dokumentumban jósolt nacionalista politikai erők kerülnek elsősorban hatalomra, s mellettük nagyvállalatok, vallási csoportok és civil szervezetek fognak érvényesülni a nemzetközi szervezetekkel szemben. Az elemzés szerint a nagy hightech cégek és más szuper vállalatok, illetve vallási szervezetek képesek lesznek versenybe szállni az állammal is, sőt akár meg is kerülni őket.

Az amerikai hírszerző tisztviselők egy meglehetősen sötét jövőt ábrázolnak az egész világnak legújabb munkájukban, az ő rálátásuk alapján az olyan globális kihívások, mint a klímaváltozás, a világjárványok, a pénzügyi válságok és az ember okozta katasztrófák még súlyosabbá fognak válni.

A migráció további növekedése is elkerülhetetlen szerintük, az elkövetkező 20 év alatt százmillió embert fog érinteni, s komoly átalakulásokra számíthatnak mind a kiinduló, mind a befogadó országok. Érdekes és egyben súlyos adat, hogy 2020-ban több mint 270 millió ember élt olyan országban, ahová bevándorolt, 100 millióval több, mint 2000-ben. A következő két évtizedben további növekedésre kell számítani az elemzők szerint. A megosztottság tovább mélyülését is látják, mely következtében a társadalmak, az államok és összességében a nemzetközi közösség is egyre széttöredezettebb lesz. Ez súlyos egyensúlyhiányokhoz fog vezetni, ami miatt nőni fog a társadalomban a feszültség, ez főként utcai tüntetésekbe fog torkollani, Bejrúttól-Brüsszelig és Bogotáig.

2040-re az urbanizáció és a szegénység kéz a kézben fog járni, a városok fognak otthont adni az emberek kétharmadának. A szubszaharai afrikai nagyvárosokban fog a világ szegényeinek nagyjából a fele élni, míg Dél-Ázsiában közel az egyharmaduk. A szegénységgel kapcsolatos problémák súlyosbodása várható 2040-re, ami hozzájárul az ENSZ tekintélyeséséhez, mivel már hosszú ideje kitűzött célja ennek a megoldása globális szinten.

A klímaváltozás kapcsán a dokumentum úgy fogalmaz, hogy az államok későn kezdtek intézkedni a káros gázkibocsátás szabályozásával kapcsolatban és a dekarbonizáció jelenlegi üteme már nem fogja megakadályozni a bolygó katasztrofális felmelegedését. A hőmérséklet emelkedése és a rendkívüli időjárás súlyosbítja a víz, az élelmiszer, az egészség és az energia bizonytalanságot, ezáltal globálisan fokozza a politikai instabilitást, a tömeges migrációt. A klímaváltozás következtében felmerülő problémák száma növekedni fog, a víz, a levegő és az élelmiszer minőségének romlása, valamint a betegségek terjedése egyre veszélyesebbé válnak az emberi életre. Természetesen eltérőek ezek a hatások a fejlett és fejlődő országokban, a legrosszabb helyzet Kelet- és Dél-Ázsiában, illetve Afrikában lehet emiatt. Az éghajlatváltozás, a szélsőséges időjárás és katasztrófák hatással lesznek a járványok fokozottabb terjedésére is.

A nemzetközi helyzet 2040-ig a jelenlegi folyamatok logikus tovább alakulása lesz, a legnagyobb hangsúlyt Kína és az Egyesült Államok konfrontációja kapta a dokumentumban. Az elemzők szerint a két nagyhatalom közti konfrontációból az olyan országok, mint India, Japán, Oroszország, az Egyesült Királyság és az EU profitálhatnak is. Észak-Korea és Irán kapcsán továbbra is marad a bizonytalanság. A súlyos államközi konfliktusok kockázata megnő az új technológiák megjelenésével, bár ezt a nagyhatalmak igyekszenek majd továbbra is elkerülni. Mindemellett a terrorizmus frontján nagy változásra nem számíthatunk, marad a mindennapok része.

Oroszországgal kapcsolatban úgy írnak, hogy jelentős fegyveres erőinek, tömegpusztító fegyvereinek, energia- és ásványi erőforrásainak, hatalmas földrajzi méreteinek és a külföldön történő erőszakos tevékenységekre való képességének köszönhetően továbbra is hatalomközvetítő szerepet fog játszani a posztszovjet térségben és néha azon túl is. Moszkva 2040-ig arra fog törekedni, hogy javítsa pozícióit a Nyugaton, a Közel-Keleten, Afrikában és az Északi-Sarkon is. Azonban a rossz befektetési légkör, a nagymértékben nyersanyagfüggő költségvetés és a kicsi gazdaság mellett az előrejelzések szerint Oroszország a következő két évtizedben a világ bruttó hazai termékének (GDP) körülbelül 2% -át adja csak majd. Az amerikai hírszerzők szerint Moszkvát csak úgy lehet ellensúlyozni, ha Európa csökkenti energiafüggőségét Oroszországtól, illetve ha romlanak a lehetőségei ugyanezen a fronton a keleti piacokon is.

Azért, hogy kissé színesebbé tegyék az anyagot öt forgatókönyvet is kínálnak a következő évekre. Három szerint az Egyesült Államok és Kína közötti versengés határozza meg a következő húsz évet. Ezeken belül a „Demokráciák újjászületése” forgatókönyv szerint az Egyesült Államok vezeti ezt a folyamatot, a “Sodródó világban” Kína vezet ugyan, de globálisan mégsem uralkodó, a “Versenyképes együttélésben” pedig az Egyesült Államok és Kína virágzik és versenyez a világ vezető szerepéért. A másik két forgatókönyv szélsőségesebb változásokat tartalmaz, bennük az Egyesült Államok és Kína közötti versengés kevésbé játszik központi szerepet, az első három megvalósulását látják inkább reálisnak.

Az első forgatókönyvben – Demokráciák újjászületése – az Egyesült Államok technológiai fejlettsége világvezető szerepet tölt be, különösen a mesterséges intelligenciát és a biotechnológiát illetően. A nyugati világ gazdasági téren növekedni fog, ami lehetővé teszi a demokrácia virágzását is. Mindez nem következik be sem Kínában, sem Oroszországban.

A második forgatókönyvben – Sodródó világ – a világ kudarcot vall a Covid-19 utáni gazdaság újra szervezésben és a nemzeti adósságkezelésben. Növekszik a társadalmakban a feszültség (megosztottság és tiltakozások), a környezeti és egészségügyi veszélyek túlnőnek az államokon, illetve tovább növekszik a migráció is, ami súlyos konfliktusokat eredményezhet. A gazdasági és pénzügyi lehetőségek miatt a világ nagy része Kína felé fordul. Ennek ellenére Kína nem tudja átvenni a világ vezetését, mert a technológiai fejlődés élvonalasai továbbra is a nem állami szereplők.

A harmadik forgatókönyvben – Versenyképes együttélés – Kína és az Egyesült Államok barátságos vetélytársak, ám főként a gazdaság és a kereskedelem játékszabályai terén hoznak létre konszenzust, az éghajlatváltozás kérdését továbbra sem képesek felügyelni együttesen. A „Separate silos” forgatókönyv kevésbé az USA és Kína harcán múlik, a világot gazdasági és biztonsági tömbökre, nagyhatalmi befolyási területekre osztja. Az utolsó lehetséges jövőkép a „Tragedy and mobilization” egy fantáziadús világrendet ígér, amelyben az Európai Unió és Kína egyesítik erőiket a multilaterális intézmények újjáélesztése és az éghajlatváltozás elleni együttműködés érdekében.

Az amerikai Nemzeti Hírszerző Tanács szakértői azt javasolják, hogy a kormányok fordítsanak nagyobb figyelmet a demográfiára, a környezetre, a gazdasági és a technológiai fejlődésre, hiszen ezek határozzák meg a jövő világát. A jelentés általános hangvétele a nyugati központú nemzetközi rendszer hanyatlása miatt aggódik, ami a demográfiai és migrációs adatok logikus folyamatát figyelembe véve teljesmértékben érthető. 2040-re az amerikaiak a mostaninál is kaotikusabb és megosztottabb világképet vázoltak fel, amelyben a kormányoknak meg kell küzdenei a nagyszabású demográfiai változások okozta problémákkal, a gazdasági válságokkal, az elszabadult éghajlatváltozás generálta új körülményekkel és a technológiai fejlődés egyre jobban befolyásoló tényezőjével. A globális befolyásért folytatott verseny intenzitása 2040-re valószínűleg eléri a hidegháború óta fennálló legmagasabb szintet, ami a lehetséges konfliktusok számát is növeli. A jelentés szerint a jelenlegi járvány a legjelentősebb, globális hatású esemény a II. Világháború óta, amely növeli a megosztottságot, a bizalmatlanságot a jövővel kapcsolatban, felgyorsítja a meglévő változásokat és megkérdőjelezi a kormányok tényleges hatékonyságát.

forrás

Világ tükör | Pannon Hírnök

Kövessen minket: Facebook


Erbszt Adrienn

Geopolitikai, külpolitikai kutatások és elemzések magyar szemmel, közérthetően a PannonHírnök VilágTükör rovatában.

Hasonló cikkek