Amerikai szankciók és iráni fenyegetések

Az Amerikai Egyesült Államok újabb szankciókat vezetett be Irán ellen.

Az amerikai elnök megtiltotta a vas, acél, alumínium és réz vásárlását Irántól, ami eddig Teherán exportbevételének a 10 százalékát adta. Emellett Washington nem hosszabbítja meg az olajvásárlási engedélyét annak a nyolc országnak, amelyek eddig a szankciók ellenére is importálhattak kőolajat Iránból.

A Trump adminisztráció szerint az intézkedésekre azért van szükség, mert Irán nem tartotta be az atomegyezmény előírásait. Ez az egész vita a nukleáris megállapodás körül csapódik le – fogalmazott Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója az M1 Világ című műsorában.

Szerinte azonban a nukleáris kérdés másodlagos, hiszen Irán messze van egy nukleáris fegyvertől. Úgy véli, a probléma leginkább az, hogy az iráni külpolitika céljai és eszközei ellentétben állnak az amerikai és nyugati érdekekkel a Közel-Keleten.

Ha a szép szó eredményre vezetne, akkor már évtizedekkel ezelőtt rendezték volna a kérdést – jelentette ki Brian Hook, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának iráni különmegbízottja. Úgy véli azonban, hogy ez a rezsim csak a gazdasági nyomásból és a diplomáciai elszigetelésből ért.

Az EU köztes álláspontra törekszik

Az atomegyezményt aláíró többi ország – Kína, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország – továbbra is fenn szeretné tartani a megállapodást.

Az Európai Unió ugyanakkor köztes álláspontra igyekszik helyezkedni az amerikai-iráni viszály kérdésében. Egyfelől azt várja el Teherántól, hogy tartsa magát az atomalku előírásaihoz, másfelől az amerikai szankciók ellenére is az a szándéka, hogy tovább folytassa a kereskedést Iránnal.

Az olaj- és fémimport Európában például, olyan vállalatokon keresztül zajlik, amelyek nem állami tulajdonban vannak. A szakértő szerint ezek a magántársaságok nem valószínű, hogy vállalják a súlyos gazdasági következményekkel járó szankciókat.

Szalai Máté úgy véli, ez egy olyan kérdés, amit az irániak nem éreznek át teljesen, és amikor az európai cégek kihátrálnak az iráni piacról, akkor azt felvetik az európai kormányoknak, akiknek egyébként nehéz a mozgásterük.

A piaci szereplők döntenek

Hozzátette, itt a piaci szereplők döntik el, hogyan szeretnék menedzselni a dolgaikat. Úgy tűnik, annak ellenére, hogy az európai államok próbálnak politikai és technikai oldalról egy menedéket nyújtani a cégeknek az amerikai szankciókhoz képest, a piaci szereplők inkább úgy döntenek, hogy nem kérnek ebből – jegyezte meg.

Irán az amerikai intézkedésekre válaszul bejelentette, hogy az atomalkuból ugyan nem lép ki, de nem teljesíti az abban vállalt egyes kötelezettségeit.

Teherán az ilyen fenyegetésekkel diplomáciailag teljesen elszigetelheti magát – hívta fel a figyelmet a szakértő.

Hangsúlyozta, az Európai Unió számára is elfogadhatatlan, hogy Irán mindenféle szankciókat adjon nekik egy olyan kérdésben, amiben nekik is korlátozott mozgásterük van. Oroszország és Kína sem érdekelt abban, hogy ez a nyomás Iránra növekedjen, ugyanakkor ők sem értenek egyet azzal, hogy az iráni nukleáris fegyverkezés esélye még csak minimális szinten is növekedjen.

 


Hasonló cikkek