Ami a könyvírásnál még nagyobb kihívást jelent!

Az ember azt gondolná egy könyv megálmodása, majd papírra vetése egy író legnehezebb feladata. Ezt a sztereotípiát, T. Kovacsics Aranka, a Zirch Zora, a Sárkányharcos sorozat írója törte darabokra lapunknak adott interjújában. Hiszen maguk a cselekmények, a karakterek szinte önmaguktól fogalmazódnak meg az íróban és válnak egy mesés világ részeivé. A nehézség a kiadatásban, az olvasókhoz való eljuttatásban rejlik…

Aranka ráadásul egy olyan témát ragadott meg, ami a társadalmat egyre inkább foglalkoztatja – a Föld és az emberiség létezésének kérdései, hogy milyen világ várhat ránk, ha egyszer a természet megbosszulja helytelen döntéseinket, cselekedeteinket. Verseny a gonosszal, a túlélés fókuszában.

Több száz oldal, elakadás nélkül!

Aranka már kiskora óta rajongott a könyvekért és magáért az írásért is. Egész könyvtárnyi elolvasott könyv áll mögötte és már az iskolapadban is megmutatkozott tehetsége, mégpedig, hogy elég volt hozzá a tanár által megadott cím ahhoz, hogy egy teljes füzetet írjon tele.

A könyvírás titka, hogy a gondolatokat azon nyomban le kell jegyezni, hiszen tovaszállnak. Csodálom a kitartását, hiszen saját tapasztalatomból tudom, hogy ez mennyi áldozattal jár. Engem is mindig vonzott a könyvírás gondolta, de az állandó feladatok mellett, amelyek hétvégén sem maradnak el, bizony nehéz időt szakítani még a vázlatok felállítására is.

zora-zirch-a-sarkanyharcos-eleje

Könyvet az olvasónak vagy olvasót a könyvnek?

Nehéz elvonatkoztatni mások által írt regényektől. Gondoljon csak arra, amikor egy igazán jó könyv után napokig kapaszkodik az élménybe. Ha az ember igazán jó, egyedi írást akar kiadni a kezéből, bizony el kell vonatkoztatni ezektől a dolgoktól. Sőt, mi több, kizárólag a saját ízlésnek megfelelően kell felépíteni a cselekményt.

Bármelyik könyv esetében érződik, ha annak célközönsége van – ami lehet, hogy nagyobb olvasótábort kölcsönöz, de a varázs legtöbbször elmarad. A Sárkányharcos írója nem követte el ezt a hibát és saját ízlésére formálta a történetét, motivációra pedig semmi szükség nem volt, hiszen a szavak szinte maguktól gyarapodtak. 🙂

Hogy jut el a könyv az olvasókhoz? Nehezen. Nagyon nehezen.

Egy igazi író számára valóban nem maga a könyv megírása jelenti a legnagyobb kihívást, hanem a kiadatás. Hiába a siker értékű regény, a megfelelő téma, amit még maga a kiadó is élvezettel olvas. Két lehetőség van – vagy annyira jó a regény, mint Aranka esetében, hogy a szerzői jogot akarják tőle megvásárolni vagy az utolsó lapig minden önköltségből történik. Beleértve természetesen a legnehezebb feladatot, hogy a közönség tudtára kerüljön a könyv létezése.

Nem Aranka az első író, akivel ezekről a problémákról beszélgettem – sőt, mi több, váltig állítom, hogy megannyi tehetséges író, sikerregény veszik el a kiadók útvesztőjében pusztán azért, mert magas a barikád az író és az olvasók között.


A sárkány lovas írójával, T. Kovacsics Arankával folytatott interjú egészét itt olvashatja:

Hogyan jött a könyvírás ötlete?

Az írás maga, mindig is a vágyaim között szerepelt, mióta csak megtanultam olvasni. Rögtön megszerettem az irodalmat, ahogy a kezembe vettem az első mesekönyvet, amit kaptam. Mondhatnám, hogy egy egész könyvtári könyvet kiolvastam eddig az életemben. Mikor középiskolába jártam, minden fogalmazási versenyt megnyertem. Már akkor is képes voltam egyetlen címre, amit kaptunk a tanárnőtől egy egész füzetet teleírni. Szerintem velem született az írás szeretete.

Honnan kapott ihletet? Mi alapján választott témát? Nyilván ez a téma az ön szívéhez közel áll, de
befolyásolta, hogy egy manapság divatos témát ragadott meg?

Az ihlet furcsa dolog. Nem feltétlenül kötött személyhez, vagy eseményhez. Én mindig a saját fantáziám után írok, nem kimondottan ihlet meg senki és semmi. Az ötlet, általában akkor jelenik meg a fejemben, ha egyedül vagyok és lazítok. Akkor elindulnak a gondolataim és azonnal papírt, tollat kell ragadnom és írnom kell! A szöveg maga csak tódul ki a papírra, szinte nem is kell gondolkodnom. Egyszerűen, magától özönlenek a mondatok a fejemből a tollat tartó kezembe.

Úgyszólván nem volt alap, amire építettem volna a témát. Maguktól jöttek a gondolataim, nem alapoztam semmire, talán csak annyi, hogy tökéletes világot képzeltem el, ami természetesen magában unalmas lett volna, ezért kiszíneztem, hogy élvezhető legyen.

Valóban divatos témájúra sikerült a regény sorozat, amit papírra vetettem. Viszont nem befolyásolt semmi más téma és más író munkája. A Zora Zirch a Sárkányharcos, egyedi regény lett, nem hasonlítható más szerzők műveihez. Az, hogy vannak benne vámpírok is a véletlen műve, ez a téma ragadott magával engem is mint sok-sok írót előttem is és valószínűleg még majd sok szerző fog a vámpír mítoszhoz nyúlni.

Mi motiválta a munkáját? Van-e példaképe?

A munkásságomat csakis magam motiváltam. Olyan számomra az írás, mint egyeseknek a dohányzás, vagy az alkohol. Magával ragad és nem enged el. Egyszerűen írnom kell!

Igen, van példaképem. Minden egyes előttem született író és ma is alkotó szerzők! Mind a példaképem. Egyetlen személyt nem tudnék megnevezni.

Mi segítette hozzá a sikerhez?

A sikerhez sajnos még semmi sem segített eljutni. Egyelőre még csak dolgozom, de sikeres csak akkor lehetek, ha már árusítani fogják a könyveimet az üzletekben is, nem csak az interneten és az Underground Kiadó boltjában. Még csak ott tartok, hogy szeretnék sikeres, elismert író lenni.

Ezért minden lehetőséget megragadok, hogy elérjem a vágyam és az olvasók kezébe juttassam a regényeim.

T.KovacsicsAranka

Milyen gyakran és milyen visszajelzéseket kap az olvasóitól?

Azzal sajnos még nem dicsekedhetek el, hogy lennének olvasóim. Az írói oldalamon viszont naponta több visszajelzést kapok azoktól az olvasóktól, akik rákattintva a linkre, megnézik a borítót, elolvassák a tartalmát, beleolvasnak a regény első oldalaiba, csakis dicséretet kapok. Izgalmasnak tartják és szeretnék kiolvasni. Negatív visszajelzést nem igen kapok.

Szerintem még nincs olvasói táborom. Az első regényem 2016. december elsején jelent meg. Még nagyon rövid idő telt el azóta, hogy olvasni tudták volna az emberek.

Milyen nehéz ma kiadatni egy könyvet?

Ma egy könyvet kiadatni kész kálvária a szerzők részére, főleg, ha kezdő az illető. A Kiadók vagy el sem fogadják a kéziratot, vagy milliós összegeket kérnek a kiadásért. Én nagyon nehezen jutottam el eddig, hogy a kezembe foghassam a saját regényem, könyv formájában. Az első Kiadó, akihez fordultam, azonnal bekérte a kéziratom. Egyelőre nem nevezném nevén sem a Kiadót, sem a hölgyet, akivel emailben tárgyaltunk.

Az a hölgy, aki kiolvasta az első kéziratom, számomra akkor nagyon kedvező választ adott. Azt írta, hogy először azért ijedt meg a kéziratomtól, mert nagyon hosszú. Tény, hogy jóval meghaladta a 300 gépelt A 4.-es oldalt.

Aztán attól ijedt meg, hogy meglátta a vámpír és a sárkány szavakat benne. Elmondása szerint mégis nekiállt olvasni és annyira magával ragadta a történet, hogy képtelen volt addig letenni, míg ki nem olvasta.

Azonnali kiadást ajánlott, csak annyit kért, hogy valahol vágjuk úgymond kétfelé az Ezüstfelhőt, hogy két kötetben adhassák ki. Ezután már gyorsan jött szintén emailben a szerződés, amit kitöltve, elektronikus úton kellett visszaküldenem. Azt ígérték, hogy levélben megküldik a nyomtatott szerződést és én aláírás után visszaküldöm a Kiadónak. A Kiadó ekkor bekérte a gépbe tett folytatásokat is, amit én készséggel elküldtem nekik. Így már négy regény kézirata volt a Kiadó birtokában.

Ekkor jött a várakozás. Nem jelentkeztek hónapokig, végül én már nem bírtam a várakozást és emailben érdeklődtem, hogy hol akadtunk el. Erre a levélre már nem emailben reagáltak. Az a bizonyos hölgy felhívott telefonon és boldogan közölte velem, hogy egy pályázatra beküldték a kéziratomat, amit meg is nyert az Ezüstfelhő, a Zora Zirch a Sárkányharcos első kötete. Várjak addig, míg új szerződést írnak, mert sok pénzt nyert a művem.

Megint várakoztam, de most sem jelentkeztek. Újból rákérdeztem, ekkor jött a feketeleves. Felajánlott a Kiadó vezetője nekem 100.000 ezer Ft-ot kötetenként. Azt kérte adjam el nekik mind a hét kéziratomat és mondjak le a szerzői jogdíjról. Persze ebbe nem egyeztem bele. Visszaköveteltem a kézirataimat, amit nem túl gyorsan, de visszaküldték a részemre. Ez az egész egy egész évet vett igénybe. Akkor keresgélni kezdtem új kiadók után, de rá kellett jönnöm, hogy csakis magánkiadásban tudom kiadatni, mert milliók nem állnak a szekrényemben, hogy kifizessem a kiadás költségeit.

Így találtam rá a jelenlegi kiadómra. Itt is fizetni kell a költségeit a könyvnek, de elég egy kis összeg befizetése, és megkötöttük a szerződést. Most a Vámpírdenevér egyetlen kötetéért, ha én rendelem, 3150 Ft-ot fizetek. Aki pedig megrendeli, annak a részére nem én fizetek. A Kiadó annyi kötetet nyom ki, ahány rendelés érkezik. Szerintem nagyon nehéz egy átlagembernek kiadatni a szerzeményéét. Akinek pénze van, bármit is ír, kiadathatja, de mi egyszerű emberek ezt nem tudjuk megengedni magunknak.

Mit gondol a mai olvasói szokásokról?

Véleményem szerint nagyon sokat hanyatlott országunkban az olvasási kultúra. Nyomtatott könyvet nem olyan szívesen vesznek az emberek, mint régen. A mai, elgépesített világban inkább az internetezés váltotta fel a nyomtatott könyv szeretetét. Sajnos azt tapasztalom, hogy a gyerekek sem szeretnek már olvasni, inkább az okostelefonjukat, vagy a Tabletjeiket nyomkodják. Ez engem nagyon elszomorít.

 A könyve digitálisan is elérhető? Mi a véleménye az „ebook”okról?

Egyelőre az én könyvem nem jelent meg digitálisan. Bár a Kiadóm említette ezt a lehetőséget is. Az e-book számomra nem szimpatikus. Elvonja a figyelmet a nyomtatott könyvekről, amik nekem a világot jelentik. Nem vagyok maradi, használom és szeretem az internetet, de nem olvasnék ki rajta egyetlen könyvet sem, ha nyomtatott formában is kiolvashatom.

Vélemény, hozzászólás?