A generációk közötti nézetkülönbség egyre szembeötlőbb a családokban. Ennek okai lehetnek az újabb és újabb elméletek, nevelési trendek – de az is, hogy a felgyorsult világban egyre nehezebbek értenek szót egymással a különböző generációk képviselői.
A gondokat fokozhatja, ha a szüleinkkel egyébként sem volt tökéletes a viszonyunk, már a gyermekünk születése előtt sem. Sok esetben a nevelés során elkövetett tévedések köszönnek vissza évtizedek múlva, nem ritkán komoly konfliktusokat okozva az időközben felnőtté vált gyermek és édesanyja között.
Gyakori, hogy megfogadjuk: mi bizony nem fogjuk azokat a hibákat elkövetni a gyermekünk nevelése során, mint a szüleink, mi majd sokkal okosabban és kifinomultabban csinálunk mindent!… Csakhogy más az elmélet és más a gyakorlat. A hozott mintákat ugyanis nagyon nehéz felülírni – de fáradtan vagy érzelmileg túlfűtött állapotban mindig a tudatunk legmélyén lévő információk hatnak jobban, mint a tudatos elhatározások…
Egy kisgyermek nevelésében fontos a következetesség és a rendszeresség, már egészen apró kortól fogva is. Hiszen ez adja meg azt a stabilitást, ami a nyugodt, zavartalan fejlődéshez alapvetően szükséges. Ha azonban a szülők más nevelési elveket vallanak, mint saját édesanyjuk (édesapjuk), ott előbb-utóbb óhatatlanul komoly nézeteltérések adódhatnak. Ez már a csecsemő is érzékeli, a néhány éves kisgyermeket pedig még jobban összezavarhatják az olyan jelenetek, amikor a feje fölött vitáznak a felnőttek arról, hogy például muszáj-e megennie a tökfőzeléket…
Előfordulhat, hogy a nagyszülői gondoskodás vágya túllép az optimális határon és a nagymama vagy nagypapa a saját kezébe próbálja átvenni a dolgok irányítását – ha együtt él több generáció, akkor ez folyamatos, elhúzódó problémák forrása lehet, más esetben viszont az eseti megoldások is összezavarhatják a növekedő gyermeket.
Az a sok élettapasztalat, amelyet a nagyszülők magukénak mondhatnak, keveredhet nosztalgiával és az ifjúság vágyával. Azonban az idősebb korosztálynak is illik elismernie és méltányolnia lánya vagy menye (illetve fia vagy veje) azon igyekezetét, ahogy a saját elgondolásai szerint próbálja előkészíteni és kialakítani gyermeke fizikai és lelki közegét, amelybe majd beleszületik.
Ha szeretettel és odaadással csinál valamit az ember, nagyon nem tudja elrontani – ez lebegjen a szemünk előtt. Sok-sok türelemmel kell lennünk egymás iránt ilyenkor, hogy minden családtag számára boldog időszak legyen, amikor együtt örülhetnek a legkisebb generáció első szavainak, lépéseinek, növekedésének…
