A két antik görög isten szobrára, Törökországban az ókori Aizanoi város lelőhelyén bukkantak rá. A bronzkor óta lakott Aizanoi, a hellenizmus idején emelkedett fel és vált politikailag és gazdaságilag is fontos központtá, majd i.e. 133-ban a Római Birodalom, Phrügéria tartományához csatolták.
A városban, amely felkerült az UNESCO világörökségi várólistájára, 1926 óta végeznek feltárásokat. Aizanoi rendkívül gazdag görög és római emlékekben, itt található a legtöbb épségben fentmaradt Zeusz-templom, de ezek mellet római fürdők és macellum néven ismert fedett piacok romjai is.
A közelmúltban egy patakmederben folytatódtak ásatások, és itt fedezték fel Aphrodité és Dionüszosz istenekről mintázott szobrok fejeit. Ez egyébként nem sokkal azután történt, hogy két fejnélküli szobortestet találtak a közelben. Az életnagyságot túllépő – Aphrodité feje 50 cm, Dionüszoszé 45 cm magas – mészkőből készült fejeket szorosan egymás mellett találták, azt azonban egyelőre nem tudni miért választották le őket a testről.
Aphroditét a szerelem és szépségég istennőjeként, Dionüszoszt a bor és mámor isteneként tisztelték. A római korban Vénuszként és Bacchusként ismert istenekről, egyes legendák úgy tartják, hogy szerelmi viszonyban álltak egymással, amely még érdekesebbé teszi megtalálásukat.
A rómaiak számára Vénusz különösképpen fontos volt, hiszen a római császári erőt szimbolizálta. Az első Vénusz szobrokat az i.e. előtti 200-as években emelték, hogy az istennő segítségét kérjék a csatákban. Imádata csak fokozódott, amikor Julius Ceaser vérvonalát, az istennő fiától Aineiasztól származtatta, akire mint a római kultúra megalapítójaként tekintettek.
Korábbi ásatások során a régészek Hügieia, az egészség, tisztaság és higiénia istennőjének szobrát is megtalálták a városban. Régészek szerint a kiásott leletek azt sugallják, hogy a térségben szobrászati műhely is működhetett.
