1914. augusztus 1-én Németország hadat üzent Oroszországnak. Azután Franciaország Németországnak, Nagy-Britannia Németországnak, Osztrák-Magyar Monarhia Oroszországnak. A hadviselő felek száma egészen 1918-ig növekedett. Az eredmények tragikusak voltak: több mint 30 millió katona és civil halt meg. Amint a történészek mondják, megfeledkezve a korábbi háborúkról, az emberek a jövő háborúkra ítélik el saját magukat.
Ha a mai szemszögből nézzük meg az első világháborút, akkor – bármennyire is ijesztően hangzik – a tragikus eseményt megelőző körülmények tekintetében ez a háború sokkal közelebb van hozzánk, mint a második világháború. Csak ma már nem a Balkán forr, hanem Ukrajna. Azt a háborút erőforrásokért és a világ újraelosztásáért folytatták. A modern nyelven szólva, geopolitikai befolyási övezetek újraelosztásáért. Délkelet-Ukrajna a „nép nélküli területért” folytatja a háborút: a népre alig van szükség ott, csak az erőforrások kellenek.
Végre meg kell tanulnunk az I. világháború leckéjét, és nem szabad a helyi konfliktusokat világ konfliktusokká változtatni – mondta az Oroszország Hangjának Angelo Segrillo ismert brazil történész, a Sao Pauloi Egyetem tanára. Különben, Brazília 1917 őszén lépett be az első világháborúba. Ferenc Ferdinánd főherceg 1914 júniusában történt gyilkossága csak ürügy volt a háborúhoz. A háború egyik okának nagy, kölcsönösen ellenséges szövetségek létrehozását tartják. Ugyanezt látjuk most is – mondja Angelo Segrillo.
Csaknem minden történész az első világháború egyik legfőbb okának katonai szövetségek – Hármas szövetség: Németország, Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia, ANTANT (Entente Cordiále, azaz Szívélyes Együttműködés Szervezete – létrehozását tekinti. És most is egy szövetségi rendszerben élünk. Vegyük csak a NATO-t, ami a nagyhatalmak közötti konfrontáció során alakult ki. Az után, hogy véget ért a hidegháború, ennek a szervezetnek is csökkentenie kellett volna tevékenységet, vagy akár fel is oszlatni azt: annak már nem volt semmi értelme. De éppen az ellenkezője történik, az Észak-atlanti Szövetség, a NATO növekszik. Pedig az első és a második világháború története mutatja, hogy a katonai blokkok megerősítése veszélyes.
Ukrajnában minden áron meg kell állítani a konfliktus eszkalációját. Azonnal véget kell vetni a szembenállásnak ott, ahol folyik a vér. Remélem, ezt meg tudjuk tenni – mondja Martin Drobnjak, neves szlovák történész, a Kassai Safarik Egyetem vezető tudományos kutatója.
A politikusok nem vonták le a tanulságot sem az első, sem a második világháborúból. Bár a múlt keserű tapasztalatából meg kellett tanulniuk az alapvető dolgot. Azt, hogy csak a diplomácia lehet hatékony még a legélesebb konfliktus megoldásában. Akkor, 1914-ben a diplomaták úgy döntöttek, hogy fegyverrel gyorsan biztosíthatják saját országuk érdekeinek megvalósítását. Ez milliók életébe került! Elképesztő, hogy valaki ma is reméli, hogy erőszakkal, és nem a tárgyalóasztalnál érheti el célját. És Kelet-Ukrajnában ma ismét halnak meg katonák, az ártatlan nők, a gyermekek és az idős emberek.
“Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: ez volt a múlt, emez a vad jelen,- hordozd szívedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen”
Az I. világháború során a Magyar Királyság területén 3.800.000 embert mozgósítottak.
Egy részük a Magyar Királyi Honvédség, mások a császári és királyi haderő alakulataiban szolgáltak.
Közülük a különböző frontokon 661.000-en haltak hősi halált,
743.000 megsebesült és
734.000 hadifogságba esett.
Forrás: hungarian.ruvr.ru
