Az USA és Kína együttes rémálma lehet az orosz- indiai közeledés?

Az ázsiai földrész három meghatározó, megvalósítható elképzelésekkel rendelkező hatalma Kína, Oroszország és India, az ő kapcsolati viszonyaik egymással és a külső hatalmakkal – elsősorban az Egyesült Államokkal – formálják alapvetően a kontinens helyzetét. Akár a közel-keleti, afganisztáni, akár az Indo-csendes-óceáni térségbeli eseményeket, szembenállásokat vesszük alapul, a három, hatalmas ázsiai ország kikerülhetetlen tényező. A kínai-indiai kapcsolatok hosszú ideje nem a legjobbak, azonban az orosz fél mindkét országgal egyre izgalmasabb kapcsolatokat alakít ki. A kínai-orosz szövetség formálódásával, céljaival, lehetőségeivel már számos elemzésemben foglalkoztam, azonban az elmúlt időszak eseményeit tekintve, ma a Moszkva és Delhi közt egyre jobban kirajzolódó célú kapcsolatokkal fogok foglalkozni, továbbá a kőkemény indiai regionális stratégiával- Erbszt Adrienn geopolitikai jegyzete 

Vlagyimir Putyin orosz elnök a közelmúltban látogatott el az indiai fővárosba, hogy tárgyaljon partnerével, az ország miniszterelnöki posztját betöltő Narendra Modival. Az esemény nívóját és fontosságát csak tovább emelte, hogy Putyin két legrégebbi minisztere és az orosz politikai elképzelések legmeghatározóbb alakítói is elkísérték; Szergej Lavrov külügyminiszter és Szergej Sojgu védelmi miniszter. A találkozó során 28 együttműködési szerződés került aláírásra, illetve született egy közös nyilatkozat, mely számos regionális és nemzetközi kérdésben egyeztetett, közös álláspontot foglal magába. A két államfő már 2019 óta nem tudta nyélbe ütni a csúcstalálkozót, e mögött számos lehetséges okot gyaníthatunk: világjárvány okozta korlátozások, India QUAD (Négyoldali Biztonsági Párbeszéd az Egyesült Államok, Ausztrália, Japán és India részvételével) tagságának orosz ellenérzései, Oroszország és Kína egyre szorosabb kapcsolatai. Mindenesetre a mostani találkozó sikeressége és létrejötte az orosz-indiai kapcsolatokat magasabb szintre emelték újra.

Az orosz-indiai csúcstalálkozó során számos látványos és kevésbé látványos, de lényeges döntés született. Talán a legkiemelendőbb tárgyalási eredmények a haditechnika terén születtek. India jelenleg a legnagyobb százalékban orosz gyártmányú katonai felszereléseket, fegyvereket használ, ami miatt több szálon is kötődik moszkvai partnereihez; karbantartás, oktatás, alkatrészek, javítás. 2016 és 2020 között az orosz fegyverexport megközelítőleg 23%-ka a dél-ázsiai országba irányult. Bár az USA is szeretné a saját gyártmányaira rábeszélni Delhit, egyelőre még ez nem sikerült a kívánt mértékben. Az orosz és indiai védelmi miniszterek megállapodást írtak alá egy 2021-től 2030-ig tartó katonai-technikai együttműködésről, ezen belül fegyverellátásról és katonai felszerelésekről van elsősorban szó. A korábban egyeztetett Ka-226T helikopterszállítások és indiai gyártásuk egyelőre leállt, azonban Indiának szüksége van katonai és polgári célra használható helikopterekre, leginkább a Himalájában a kínai-indiai szembenállás vonalánál.

Sprut-SD önjáró ágyúkat is vásárol India az oroszoktól, ezeket főleg a hegyi hadműveletekhez lehet jól használni. Azt is bejelentették, hogy hamarosan szerződéseket kötnek további MiG-29 és Szu-30 vadászgépek, illetve Ka-31 helikopterek szállítására, valamint a korábban megvásárolt repülőgépek modernizálására. Moszkva és Delhi megállapodott a MiG-35 vadászrepülők közös gyártásáról is, abban az esetben, ha Oroszország megnyeri a 110 vadászrepülőre kiírt indiai pályázatot. A pályázaton az orosz vadászgépeken kívül az amerikai F/A-18 és F-16 Fighting Falcon, az európai Eurofighter Typhoon, a francia Rafale, valamint a svéd Gripen E is részt kíván venni elméletileg. Az eredmény sokatmondó lesz. India egy vegyesvállalatban, 600 millió dollár értékű orosz AK-203-as puskák gyártására is szerződést kötött, amelynek során Oroszország átadja a technológiát Delhinek. Számtalan más orosz fegyver és haditechnika esetén is beszélhetünk orosz-indiai közös gyártási folyamatokról. Az indiai-orosz védelmi kapcsolatok még további mélyítése érdekében folytatódnak az orosz-indiai hadgyakorlatok is a jövőben.

Az orosz költségvetés és hadiipar számára hatalmas bevételeket hoznak az olyan megállapodások, mint amilyeneket Indiával, vagy éppen Törökországgal köt. Ráadásul azért is nagyon fontosak ezek Moszkva számára, mert a nyugati szövetségi rendszerbe tartozó államok az amerikai szankciók miatt kiesnek a vevői körből, illetve a fegyverkereskedelmi együttműködések az orosz geopolitikai célok elérésében is segíthetnek. Egy hónappal ezelőtt megkezdődött az orosz SZ-400-as rakétavédelmi rendszerek szállítása is Indiába. Az új generációs hosszú és közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerek az amerikaiak nemtetszése ellenére érkeznek Oroszországból Indiába.

Azonban az, hogy India komoly orosz légvédelmi rendszerekkel, rakétákkal, katonai helikopterekkel, hegyi bevetésekre használható harckocsikkal szereli fel magát nem csak az USA számára kedvezőtlen, szomszédjának, Kínának is komoly fenyegetést jelent. Peking számára az orosz-indiai fegyvereladási megállapodások komoly problémát jelentenek, hiszen szövetségese regionális ellenfelének árusítja korszerű fegyvereit, aki akár ellene is tudja azokat fordítani, ha szükséges. Az se világos egyelőre, hogy Biden bevezet-e szankciókat Indiával szemben az SZ-400-as rakétavédelmi rendszerek beszerzése miatt, hiszen nem is olyan rég Törökországgal szemben pont emiatt hozott korlátozó intézkedéseket. Ezek a szankciók ott sem igazán hoztak eredményt, ráadásul India kritikusan fontos most az USA számára.

A fontos megállapodások közül ki kell emelni a nemzeti valutában történő kölcsönös elszámolásokra való átállást, ami logikus folytatása Oroszország dollárfüggőségből való kilépésének. A megvalósíthatóság természetesen még számos kérdést fog felvetni. Ezen felül megegyeztek, hogy az orosz Rosznyeft fog olajat szállítani Indiának a következő évben. A két ország 2025-ig 30 milliárd dollár kereskedelmi és 50 milliárd dolláros beruházási célt tűzött ki maga elé, ami a jelenlegi számokhoz képest meglehetősen ambiciózus terv.

Kiemelkedő a közös nyilatkozat záradékába rögzített, ENSZ Biztonsági Tanáccsal kapcsolatos megállapodás. Moszkva vállalta, hogy ha döntés születne a BT tagreformjáról, állandó tagként támogatni fogja Delhi tagfelvételét. Természetesen ez inkább gesztusértékű egyelőre, hiszen ha más nem is, de Kína szinte biztosan megvétózná regionális ellenfelének a felvételét. Az ENSZ-ben láthatóan visszaszoruló amerikaiak új szövetségi formációkkal próbálkoznak, ám egyelőre nem sikerült még a közelébe sem kerülni az ENSZ nyújtotta lehetőségeknek. A Demokrácia Csúcstalálkozó is egyelőre egy gyenge próbálkozásnak tűnik arra, hogy Washington bizonyítsa irányító szerepét a nemzetek felett. Ezen egyébként a nyugati demokráciai elképzelésekkel nem teljesen harmonizáló indiai vezetés is részt vett, ez azonban nem meglepő, hiszen az Egyesült Államoknak szüksége van rá ázsiai stratégiájának megvalósításában. Egy térségbeli szövetségi rendszer is szóba került az orosz és indiai vezetők beszélgetése során, mégpedig az ASEAN, mellyel Putyin és Modi együttesen is szeretnék tovább mélyíteni a kapcsolataikat, mindez regionális jelenlétük erősítési szándékáról tanúskodik.

Kína és India kapcsolatai kellően bonyolultak ahhoz, hogy néhány mondatban meghatározzuk azokat. A brit gyarmatbirodalmi múlt – ahogy Afganisztán és Pakisztán esetében is például – olyan mesterséges határokat hagyott hátra, melyek súlyos konfliktusformáló hatásúak mind a mai napig. A két ázsiai atomhatalom közt gyakoriak a határviták, ezek számos alkalommal torkollanak kisebb katonai összecsapásokba is, jelenleg több mint egy éve nagyjából nyugalom van az egymással farkasszemet néző katonák közt. Az 1950-es évek végén kezdődött és máig fennálló határviták tárgyát a nyugati határon Aksai Chin, a keleti határon pedig Arunacsál Prades képezi, ráadásul Pakisztánnal is súlyos területi ellentétjei vannak Delhinek Dzsammu és Kasmír tartományok kapcsán.

A területi vitákon túl mindkét fél belügyekbe való beavatkozással vádolja a másik felet, Kína elsősorban a tibetieknek menedékjogot adó Indiát vádolja ezzel, India szerint meg Peking ellenzéki, szeparatista mozgalmakat támogat a központi hatalom gyengítésének céljából. Ráadásul az olyan, mára függetlenedett országok is sokszor szembenállásaik színterévé válnak, mint Mianmar, Banglades, vagy Bhután. Delhi számára aggodalmat okoz Peking pakisztáni és afganisztáni befolyásnövelő tevékenysége, a felvásárlások és az infrastruktúra birtoklása fenyegetést jelenthet India számára az ellenséges Pakisztánban. Mára a két ország lakosságszáma nagyjából azonos, hivatalosan ugyan még Kína vezet, s ezzel a világ népességének egyharmadát adja csak a két ázsiai óriás, a gazdaságukat GDP alapján tekintve pedig Kína a második, India az ötödik globális szinten.

Bár viszonyaik nem voltak mindig ilyen rosszak, hiszen az 1950-es évek elején még pozitív irányba fejlődtek kapcsolataik, azonban az elmúlt fél évszázadot számos háborús összecsapás jellemezte, s egyelőre meglehetősen befagyottnak tűnnek kapcsolataik. Mindazonáltal ki kell emelni, hogy több, nagyszabású nemzetközi szervezetben vesznek részt közösen. Egyfelől mindkettő tagja a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek (Kína, India, Oroszország, Pakisztán, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, felvétel alatt Irán), mely elsősorban katonai és biztonsági kooperációról szól az ázsiai, közép-ázsiai régióban. Emellett az inkább gazdasági és pénzügyi együttműködést jelentő BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrikai Köztársaság) nemzetközi platformnak és annak szűkített, RIC formátumának is egyenrangú tagjai. Látható, hogy mindkét ország igyekszik egyensúlyozni, hiszen Kína számára sem előnyös egy ekkora regionális ellenség, s India számára sem a fölé tornyosuló kínai fenyegetés.

India természetesen hamar felismerte azt a tényt is, hogy Kína felemelkedése és a határaik mentén, illetve a régióban tapasztalható hódító tevékenysége komoly veszélyt jelenthet Ázsia egyensúlyára, összességében a regionális rendre. Ezen felül magát a szuverén Indiát is fenyegetik a kínai gazdasági, geopolitikai és fiskális törekvések, ezért világos, hogy az ellensúlyozás kedvéért az Egyesült Államokkal és ázsiai szövetségi rendszerével is erősítenie kell a kapcsolatait. Az is szépen látszik azonban, hogy Delhi azt sem szeretné, ha a mérleg nyelve átbillenne Ázsiában az amerikaiak oldalára.

Moszkva számára mindkét országgal fontosak a jó kapcsolatok, természetesen Peking a több ezer kilométer hosszú, közös határszakasszal és a 100 milliárd dollár feletti éves kereskedelmi forgalmával megelőzi prioritásban Indiát, aki távolabb is helyezkedik el jóval az orosz határoktól, ráadásul közös kereskedelmük hozzávetőlegesen 8,8 milliárd dollár volt a legutóbbi évben. Ugyan regionálisan Delhi meghatározó szereplő, azonban globálisan labdába se tud rúgni Peking mellett, akár az űrkutatás, kiberszféra, gazdaság, infrstruktúra, pénzügyi szektor, technológia területeit vizsgáljuk. Mindezekből kifolyólag Moszkva számára Delhi nem jelenthet alternatívát Pekingre, azon célokat, melyeket a kínai-orosz szövetséggel kitűzött, ma Indával nem lehetne elérni.

Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államoknak, ahogy a Pentagon is nyilatkozta nemrég, a legnagyobb prioritást jelenleg az Indio-csendes-óceáni térség jelenti, céljuk még a régióban megfékezni Kína világhatalmi ambícióit. Ehhez az elmúlt években kettő jelentősnek ígérkező szervezetet hozott létre, a már említett QUAD-ot India részvételével és a közel múltban életre hívott AUKUS angolszász katonai együttműködést az USA, az Egyesült Királyság és Ausztrália között. Mindezen túl a NATO jelenlegi és korábbi vezetőinek elmúlt éves nyilatkozatait hallgatva az is látható, hogy Washington valamilyen szinten szeretné a NATO-t is bevonni a térségben zajló erőfitogtatásokba.

Az USA számára egyértelműen az a kedvezőbb, ha India és Kína között a feszültség fennmarad, sőt akár eszkalálódik, hiszen ezzel Peking figyelme kissé elterelődne globális ambícióitól, illetve Delhi is talán végre elhatározná magát az amerikai szövetség mellett. Utóbbi láthatóan nem akaródzik a hindu országnak, ragaszkodik szuverén döntéseihez, önállóságához, még ha ez nem hagyja is olyan mértékben fejlődni világ szinten, mint azt akarná. A Modi kormány kellően nacionalista, az ország pedig kellően erős ahhoz, hogy megengedhesse magának, hogy olykor ne kövesse a globalizmus, vagy a más hatalmak diktálta játékszabályokat.

Az oroszok számára különösen fontos az indiai kapcsolatok elmélyítése, részben azért is, hogy Washington szövetségi rendszerépítő terveibe kissé belerondítsanak, de India számára is lényeges, hogy kiegyensúlyozzon amennyire lehetséges a nagyhatalmak közt, se ne kerüljön bele egyik befolyási zónájába sem. Hosszútávon azonban mindkét országnak lehetnek más, sokkal lényegesebb céljai is a közeledéssel. Oroszország ma szövetségre lépett Kínával az USA vezette világrend átalakítása céljából, egyedül nem lenne erre képes. Kína is összeállt szomszédjával, hogy új alapokon, újra elvtársakká váljanak, de most nem a kommunizmus eszméjében, hanem a multipolaritás ideájában. Mindazonáltal, ahogy egyre inkább haladnak majd előrefele céljaik elérésében, várhatóan ki fognak éleződni a meglévő, szunnyadó ellentétek közöttük is. Moszkva számára Delhi mindenképpen egy komoly szövetségest, de legalábbis egyensúlyi tényezőt jelenthet majd a jövő esetleges kínai-orosz szembenállásaiban. India számára pedig komoly fenyegetést jelent egy orosz-kínai szoros szövetség, főleg az erősödő kínai-pakisztáni kapcsolatok árnyékában, ezért számára is különösen hasznos, ha sikerül a lehető legjobb kapcsolatokat visszaállítania Moszkvával.

Néhány hete Lavrov orosz külügyminiszter amerikai kollégájával folytatott tárgyalását követően arról beszélt, hogy az Egyesült Államoknak be kell látnia, hogy a világ a multipolaritás felé halad, vagyis az amerikai hegemónia megszűnése felé. Az indiai találkozó keretein belül Vlagyimir Putyin nem véletlenül hangsúlyozta ki szintén azt, hogy Indiát Oroszország nagyhatalomnak tartja, az orosz politika direkt üzenetei ezek Washington számára. Moszkva folyamatosan sulykolni szeretné amerikai partnereinek azt az oroszok által népszerűsített elképzelést, hogy az USA fölött a nap leáldozott.

Rövid és középtávon azonban Oroszország akciói Indiával, illetve a környező államokkal, mint Pakisztán, vagy Vietnám, abban is segítenek, hogy a kínai-orosz szövetségi terveket ne gyengíthessék ezek az országok esetleges amerikai befolyásra. Ezeket az országokat – lévén, hogy határvitáik vannak – Peking kevésbé tudja a keleti szövetségi rendszer oldalára terelni, ám Oroszország lapja jóval tisztább a kellő távolságnak köszönhetően. Mindenesetre jelenleg az Indiának eladott orosz fegyverek nagy valószínűséggel Pakisztán és Kína felé fognak nézni, s ehhez államfő legyen a talpán, aki kellő pragmatikussággal tud tekinteni az orosz fegyverüzletekre. Meglátjuk, hogyan hat mindez a kínai-orosz kapcsolatokra.

Oroszország és Japán közt is egyre nagyobb a feszültség, egyfelől a kínai szövetség miatt, másfelől a Kuril-szigetek okán. A szigetcsoport a II. Világháború lezártával került Oroszország ellenőrzése alá, azonban Tokió ezt mind a mai napig nem fogadta el, négy déli szigetre igényt tart, ezért sincs érvényes békeszerződés még a két ország közt. A japán vezetés egyre nagyobb hangsúlyt fektet a témára, az oroszok pedig folyamatosan növelik katonai jelenlétüket a szigetcsoporton. India viszonyának alakulása a két országgal szintén tudja befolyásolni az ott történteket. Azzal, hogy Delhi a QUAD tagja lett Japánnal egyetemben nem kedvezett az oroszoknak, azonban a legfrissebb orosz-indiai fejleményeknek köszönhetően változik bizonyára a helyzet ebben a kérdésben is.

December 6-án számos helyre a Mikulás, de Indiába Vlagyimir Putyin érkezett, van, aki örül ennek, van, aki nem. A kiadott közlemény alapján a felek pozitívan értékelik az orosz-indiai kapcsolatokat, amelyek számos területet érintenek, beleértve a politikát és a stratégiai tervezést, a gazdaságot, az energiát, a katonai és biztonsági szférát, a tudományt és a technológiát, a kultúrát és a humanitárius területeket. Látható, hogy a kínai-amerikai szembenállás kiéleződése egyfelől árnyékot vet az orosz-indiai kapcsolatok fejlődésére, másfelől azonban éppen ez az árnyék ad lehetőséget arra, hogy India és Oroszország kihasználja a két nagyhatalom versengés miatti alkukészségét, olykor tehetetlenségét. Az indai miniszterelnök nem régiben még Washingtonban tárgyalt Biden elnökkel és a QUAD biztonsági együttműködés másik két tagjával, ám láthatóan igyekszik demonstrálni szuverén, többvektoros külpolitikáját például egy orosz-indiai csúcstalálkozó tartalmasságával és eredményességével. Delhi tökéletesen tisztában van vele, hogy sem Moszkva nem fogja kockáztatni India QUAD tagsága miatt a 25%-ot kitevő indiai fegyverexportot, sem Washington nem fogja valószínűleg az SZ-400 miatt elidegeníteni Delhit az amerikai Indo-csendes-óceáni stratégiában való részvételtől. Ez a helyzet komoly mozgásteret biztosít a hindu országnak.

India helyt áll a nagyhatalmak forgatagában, kiegyensúlyozza őket, s ez neki és a világnak is kedvező. Delhi továbbra sem bízik a nagyhatalmakkal fenntartott stratégiai kapcsolataiban annyira, hogy teljes mértékben elköteleződjön valamelyik irányába, s alapvetően erre nincs is szüksége, ráadásul nem is érdeke. Az ázsiai ország a maga egy milliárd fölötti lakosságával, területi terjedelmével és hatalmas gazdaságával elég nagy ahhoz, hogy tudja bizonyos mértékig a maga malmára hajtani a vizet, ahhoz azonban kellően kicsi, hogy komoly riválisként kelljen bekapcsolódnia a kockázatos globális nagyhatalmi küzdelmekbe. Ahogy India Oroszországot és az Egyesült Államokat használja Kína ellensúlyozására, Moszkva Indiát és Kínát az USA féken tartására. Putyin ráadásul a Peking-Washington ellentétet, illetve az indiai potenciálokat Kína feltörekvésének csillapítására is bevetheti. Az orosz geopolitikai stratégia úgy tűnik, tudatában van saját eszköztárának és lehetőségeinek, s ezeket maximálisan, a saját javára használva próbálja alkalmazni is

Ha tetszett a jegyzet, kérjük, támogassa a PannonHírnök munkáját és kövessen minket a Facebookon


Erbszt Adrienn

Geopolitikai, külpolitikai kutatások és elemzések magyar szemmel, közérthetően a PannonHírnök VilágTükör rovatában.

Hasonló cikkek