Azért antiszociális, mert kicsi az agya

Vagy azért kicsi az agya, mert antiszociális? Kutatók erre keresik a választ.

Mindenki érezhette már magát annyira dühösnek, elkeseredettnek azért, mert nem találta problémájára a megoldást. Ilyenkor csak egyedül szeretnénk lenni. Azt is szoktuk mondani, ha megcsömörlünk más emberek társaságával, hogy antiszociálisak vagyunk. Nincs másra szükségünk, csak hogy kis időre hagyjon békén mindenki. Aztán vannak azok a filmbéli karakterek, akik az egész életüket úgy élik le, hogy ez az érzés uralkodik bennük. Utálják az emberek közelségét, elvonultan élnek, ha mégis mások közelébe kényszerülnek, akkor nekifeszülnek bárkinek és bármikor.

A gyermekkor vége felé, a felnőttkor hajnalán, amikor a hormonok tombolnak, keressük a helyünket a világban, akkor is lehetnek antiszociális megnyilvánulásaink. A fiatalkori antiszociális viselkedés a legtöbb esetben azért alakul ki, mert a se nem gyerek, sem felnőtt nem tud hirtelen és helyesen reagálni a szociális nehézségekre. Ez azonban csak átmeneti időszak, és semmilyen agyi eltéréssel nem jár. A tapasztalásokkal, az éréssel, az életkorral ezek szelídülnek, helyére kerül az eszünk és a látásmódunk is. Megtanulunk együtt élni a világgal a világban. Akik ezt nem növik ki, egész életüket zsörtölődve, utálkozva élik le.

Kutatók azt vizsgálták, hogy akikre mindig jellemző volt az antiszociális viselkedésmód, azoknak vajon különbözik-e az agyszerkezetük másokétól?

A válasz: igen. A mindig magába forduló, mások felé nem nyitó személyek agya kisebb, valamint az agykéreg is vékonyabb esetükben. Azt még nem tudni, hogy eleve más struktúrájú-e az antiszociális személyek agyszerkezete, vagy attól válik kisebbé az agyuk, és lesz más szerkezetű, mert ilyen a viselkedésük?

Rónai Márta

foto: pixabay.com


Hasonló cikkek