Bárdos: A Csemadok mindig a magyar egység pártján állt

A Csemadok tisztújító közgyűlésén a küldöttek harmadszor is Bárdos Gyulát választották országos elnökké. A régi-új elnök a nagymúltú szervezetet megtartó erőről és a felvidéki megosztottság lezárásának esélyeiről beszélt.
Bárdos Gyula (Pozsony, 1958) a rendszerváltás utáni felvidéki magyar politika meghatározó személyisége, az MKP volt parlamenti képviselője és frakcióvezetője. 2012 óta a Csemadok elnöke. A 2014-es szlovákiai államfőválasztáson az MKP jelöltjeként indulva 5,11 százalékos támogatottságot ért el.

Hogyan tudja túlélni egy kulturális szervezet a járványhelyzet miatti lezárásokat?

A pandémia komoly akadályokat gördített a munkánk elé, hiszen a Csemadok életét éppen a rendezvények jelentik. Amíg lehetett, megszerveztük a helyi rendezvényeket, amelyek az igazi erejét adják a Csemadoknak. A szervezet működött tovább, de nem jöhettek össze a Tompa Mihály Országos Verseny résztvevői, bár legalább az online térben megmutathatták magukat. Jó példa az is, ahogy a csemadokosok helyben összefogtak, és a lezárások alatt segítették az idősek mindennapi életét. Ez azt mutatja, a szervezet tagjai érzik a felelősségüket, ha segíteni kell.

A küldöttek harmadik alkalommal bízták meg az elnöki teendőkkel. Mi motiválta, hogy elfogadja a felkérést?

A legfőbb motiváció az volt, hogy a területi választmányok több mint kétharmada jelölt engem erre a tisztségre, másrészt az elkezdett munkát folytatni kell. Hozzá kell, hogy tegyem, nem terveztem újabb ciklust ebben a pozícióban – érzésem szerint az újabb felkérés leginkább annak szólt, hogy a csemadokosok úgy látták, képes lehetek összetartani, egyesíteni a közösségünket. Igenis felül lehet emelkedni a széthúzáson. Szerintem az igazi szövetség az, ha a tisztséget vállalók a felvidéki magyarokkal kötnek a szó szoros értelmében vett szövetséget. Egyesíteni kell a különböző ideológiákat vallókat. Akkor járunk jó úton, ha a Csemadok nemcsak „táncol és verseket mond”, hanem véleményt formál társadalmi és közéleti kérdésekben is.

A Csemadok vezető pozícióinál felmerült, hogy legyenek összeférhetetlenek a politikai pártokban viselt tisztségekkel, illetőleg az elnök ne tölthessen be kettőnél több ciklust. Minek tulajdonítja ezt a javaslatot?

Erről nem is szavaztunk, hiszen a javaslattevő visszavonta ezirányú beterjesztését. Négy évvel ezelőtt a Csemadok nagyfödémesi közgyűlésén a küldöttek megszavazták, hogy kerüljön ki az alapszabályból az a kitétel, hogy az elnök csak két ciklusra választható meg. A magyar szövegezésű alapszabály szlovák fordításába nem került bele ez a változtatás. Ezért kellett az alapszabály módosításáról múlt héten Érsekújvárban újra szavaznunk. Nyitottak vagyunk egyébként a változtatásra, de az alapszabály módosítása hosszabb előkészítést igényel.

Mennyire tartja valósnak azt a felvetést, hogy a Csemadokot a középkorúak és az annál idősebbek nemzedéke viszi a vállán, és komoly kihívást jelent megtalálni az őket pótolni képes fiatalokat?

Szerintem az árulkodik leginkább a valóságról, hogy a Csemadok elnökségét 11 tagúra bővítettük, és két ifjú hölgy, Neszméri Tünde és Sztruhár Izráel Diána is bekerült, elnyerve a küldöttek bizalmát. A fiatalok, főleg a pandémia idején, szenzációsan megszervezték magukat, 20-30 év közötti fiatalok is helyet kaptak a küldöttek között az érsekújvári kongresszuson. A fiatalítás láthatóan elindult, még ha én magam sem vagyok elégedett a folyamat gyorsaságával.

Ha vannak is kritikus hangok, azt senki sem vitatja, hogy a Csemadok évtizedek óta működik. Ön szerint mi tartja egyben ezt a közösséget?

Azért van rásütve a bélyeg a Csemadokra, hogy ósdi, mert tudjuk, hogyan hozták létre, milyen céllal. De a Csemadok nem a központi bizottságoknak, az elnökségeknek köszönhetően maradt meg, hanem az egyszerű tagokra támaszkodva, akik akkor is, amikor a hivatalos elvárás más volt, a saját eszük szerint a megmaradásunk érdekében dolgoztak. A rendszerváltás óta sem tetszik egyetlen kormánynak sem, hogy a Csemadok képes megmozgatni az embereket.

Adódik a közbevetés, a készülő Csemadok-törvény az ígéretek szerint rendezi az 1996 óta fennálló méltatlan helyzetet, amióta a szervezet nem részesül állami támogatásban. Lát-e kockázatokat, vagy ez mindenképpen előrelépés lenne?

Gyimesi György arról biztosított, hogy csak olyan Csemadok-törvény fogadható el, ami a mostani Csemadokra épül, s nem egy új szervezetet hoz létre valaki. Nem sérülhetne a Csemadok autonómiája, a támogatás fejében sem kerülhet a szervezet ellenőrző bizottságába külső személy. A törvényjavaslat általam ismert szövegében az sincs meghatározva, milyen formában jutna állami támogatáshoz a Csemadok. Lassan mögöttünk van a szeptember, de tudomásom szerint, a javaslat az eredeti tervekhez képest még nem került beterjesztésre. Meg kell várnunk, hogyan alakul a törvény elfogadása, hiszen a parlamentben nincs egy erős csapat, amely kiállhatna közösségünk érdekei mellett.

Ha már szóba hozza az erős csapatot: miért nem érzékelhető a felvidéki magyarságban olyan összetartozás-tudat, ami a Csemadokot évtizedekig életben tartotta? Egyáltalán működőképes lehet-e egy ilyen széttartó közösségben a politikai egység?

A magyarázat erre az, hogy nagyon nagy az önzés bennünk, az „egó” óriási. A Csemadok nem politikai párt, ezért senkit sem jelöl fontos pozíciókba, vagyis a szervezetünkön belül nincs olyan rivalizálás, mint a pártokban. Sokunkból legjobban az alázat hiányzik. Biztos előbbre tartanánk, ha mindenki ott tenné a legtöbbet, ahol éppen van.  Ehhez azért nem kis alázat kellene, meg józan ítélőképesség. A magyar pártok egyesülése is azért húzódhatott idáig, mert óriási volt az önzés. A folyamatnak most már a végére érünk, de ez csak a kezdet.  Vagyis, ha a Szövetség tagjainak az elvégzett munkából jó érzése, öröme származik, akkor lesz, aki megtartsa, vállalja és támogassa az egységes pártot. A Csemadok esetében ez a recept bevált és több évtizede sikeresen működik.
A Csemadok jelenlegi vezetősége
Bárdos Gyula – országos elnök
Köteles László – általános alelnök
Mézes Rudolf – nyugat-szlovákiai regionális alelnök
Balogh Gábor – közép-szlovákiai regionális alelnök
Kopasz József – kelet-szlovákiai regionális alelnök
Kiss Beáta – szórványért felelős elnökségi tag
Neszméri Tünde – ifjúságért felelős elnökségi tag
Hornyák István – elnökségi tag
Sátor Zoltán – elnökségi tag
Hrubík Béla – elnökségi tag
Sztruhár Izráel Diána – elnökségi tag
„Sokrétű kulturális, népművelő és társadalmi tevékenységünk legfontosabb és elsődleges célja a jövőben is tagságunk és járásaink magyarsága nemzettudatának elmélyítése, nemzeti identitásának alakítása lesz. Erősíteni akarjuk tagságunk szülőföldhöz való jogtudatát és az egységes magyar nemzethez tartozás érzésének elmélyítését.”

Külhon | Pannon Hírnök

Kövessen minket: Facebook

Forrás: ma7.sk

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/38. számában.


Milány Kincső

Kommunikáció és médiatudomány. Ezt tanultam ebben érzem otthon magam. Na és persze a hírszerkesztés, online újságírás a PannonHírnök Külhon rovatában és a V4 Panorámánál.

Hasonló cikkek