Bemutatták Az ember tragédiáját Miskolcon

Október 7-től láthatja a közönség Madách Imre drámai költeményét Miskolcon. 1956 őszén ezt a darabot próbálták a helyi teátrumban, de az akkori hatalom nem engedte bemutatni. 60 év elteltével a társulat ezzel a művel kíván emlékezni a forradalomra és hőseire.

Édenkert: (b-j) Simon Zoltán (Ádám), Zoltán (Lucifer), Prohászka Fanni (Éva) PTV Fotó: Vona ildikó
Édenkert: (b-j) Simon Zoltán (Ádám), Zoltán (Lucifer), Prohászka Fanni (Éva)
PTV Fotó: Vona ildikó

Idén, az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt is tisztelegve újra műsorra tűzi nemzeti drámánkat a Miskolci Nemzeti Színház. Keszég László rendező felhívta a figyelmet arra, hogy Az ember tragédiája kivételes mű a magyar drámairodalomban, hiszen nincs ezen kívül másik misztériumjáték.  – Sokan értelmezik novellák füzéreként a Tragédiát, és sok külön színdarabként adják elő, szüneteket tartva, míg a helyszín és a díszlet változik. A mi változatunk lényege, hogy két türelmetlen, tudásvágyó fiatalt – Ádámot és Évát – Lucifer, a mester végigvezeti egy hosszú úton, amelynek minden állomásán tanulnak valamit – mondta Keszég László a sajtótájékoztatón – Mi összekötöttük a 15 színt, és egyetlen kristálytiszta sztorivá formáltuk, hiszen Az ember tragédiája egy nagyon pontos logikával működő „fejlődésregény”.

SAMSUNG CAMERA PICTURES
A Görög szín
PTV Fotó: Vona Ildikó

Ádámot, a tudásvágyó embert Simon Zoltán formálja meg. – Rendkívül sokrétű karakter, ezért nagyon izgalmas szerep – mesélte a színművész. – Szinte minden színben más alakban jelenik meg, de közben megmarad Ádámnak, a mindenkori embernek, akivel a nézők azonosulni tudnak, és rajta keresztül ők is megtapasztalhatják a hibákat, a csalódásokat, de a kíváncsiságot, a hitet és tanulságokat is. Azt hiszem, a legfontosabb üzenet, amit a közönség hazavihet majd a darab után az a mondat, amit Ádám megfogalmaz az Űr-képben: „az ember célja a küzdés maga”. Nem az elért cél, az eredmény a fontos, hanem az út, ami buktatókkal teli, de mégis előre kell menni és felállni a nagy pofonok után – mondta Simon Zoltán.

Prohászka Fanni alakítja Évát. A karakterformálással kapcsolatban elmondta: fontos, hogy élesen elváljanak azok az alakok, amelyekben Éva újra és újra megjelenik, de mégis felismerhető legyen bennük az örök nő. – Azt hiszem, ez a kapocs a különböző színekben, maga a szerelem motívuma. Ádám és Éva találkozása a történelmi korszakokon át mindig egy különleges pillanat; egy furcsa, földön túli, déjà vu érzés, ami a nagy szerelmeknek is sajátja: akkor lehet olyan érzésünk, mintha előző életünkben már találkoztunk volna a másikkal – fogalmazott Prohászka Fanni.

Lucifer szerepében Görög Lászlót láthatja a közönség. A szerepről úgy nyilatkozott, Lucifer maga az állandó kétkedés. Ádám utazásában ő a legnagyobb segítség az önmegismerés felé.

SAMSUNG CAMERA PICTURES
Kepler otthona
PTV Fotó: Vona Ildikó

Az Úr hangjaként a miskolci előadásban Molnár Piroskát, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznőt hallhatjuk. –  Remélem, az én tolmácsolásomban a rendező kérésének megfelelően fognak hangzani ezek a mondatok, hiszen egyszerűen a saját hangomon kellett megszólaltatnom az Urat – mondta a színművésznő. Arra a kérdésre, hogy van-e valamilyen többletjelentése annak, hogy női hangon szólalnak meg az Úr szavai, azt válaszolta: miért kellene az Úrnak egy nagyszakállú, kedves vagy szigorú bácsinak lennie?! Lehet Ő valaki, aki figyel bennünket, érdeklődik a sorsunk iránt, tanácsokat ad, és ha a tiltásait nem tartjuk be, megbocsátásra is képes. Mindig további küzdésre és bizalomra ösztönöz minket. Hogy női vagy férfi hangon szól hozzánk, az lényegtelen – hangsúlyozta Molnár Piroska.

Francia szín PTV Fotó: Vona Ildikó
Jelenet a Francia színből
PTV Fotó: Vona Ildikó

Madách Imre a Tragédia megírásakor harmincas évei közepén járt. Ekkor túl volt már néhány szenvedélyes szerelmen és komoly betegségen, apja halálán, megélte a ’48-as forradalmat és az ezt követő megtorlást, volt börtönben, született gyermeke és elvált a feleségétől. A Tragédia, amelynek első változatát a vizsgálati fogságban vetette papírra, világszínvonalú filozofikus költemény lett. Benne van a mindenki számára ismerős, európai emberi tapasztalat életről és halálról, szerelemről és kiábrándulásról, reményről és reménytelenségről. Érdekes dráma és izgalmas mű bárkinek, aki csak egyszer is feltette a kérdést: mire való az élet? 

Vélemény, hozzászólás?