Számos visszássága miatt az utóbbi hetekben kifejezetten népszerű téma volt a szlovák médiában a Sme rodina által beterjesztett új bérlakásprogram, a felvidéki magyar sajtó azonban alig-alig foglalkozott a kérdéssel. Történik mindez annak ellenére, hogy a program, jelen formájában, helyrehozhatatlan károkat okoz majd a Felvidék magyarságának.
Egy népet eltüntetni, hangozzék ez bármily’ kegyetlenül, nem különösebben nehéz feladat. Megvannak rá a történelmileg bevált módszerek, bár az eszközök sokat finomodtak az elmúlt évtizedekben. Mečiar és Slota még kifejezetten primitív módszerekkel próbálkozott, Ficóék viszont már ügyesebbek voltak. Ma egy sokkal veszélyesebb korban élünk, a szlovák politikai elit rengeteget fejlődött ezen a téren is.
A lakhatási gondok megoldása gyakorlatilag a kezdetektől az új kormány egyik prioritása volt. Megtörtént a szerencsés együttállás, a kormányzati szándék lakossági igénnyel találkozott. A lakhatási gondokat kezelni kell sőt, ha csak a lakhatási problémákat nézzük, talán gyakorlati haszna is.
Mészáros András és Kállay András, a Pro Civis Polgári Társulás munkatársai által készített statisztikákat átböngészve rögtön szembeötlik a nagyvárosok elszívó hatása. Egy pozsonyi garzonlakás árából csinos kis házat lehet vásárolni alig 20-30 kilométernyire a fővárostól. Nem véletlen, hogy ma már nemcsak Dénesd vagy Úszor, de Egyházgelle, Lég, sőt, Dunaszerdahely is Pozsony vonzáskörzetévé vált. A Felső-Csallóköz, kis túlzással, nemzetiségi szempontból gyakorlatilag elveszett. A főváros környéki járások népsűrűsége 1996 óta a Szenci járásban 76(!), a Bazini járásban 31, a Malackaiban 23, a Dunaszerdahelyi járásban pedig 17%-kal nőtt. Ezt a növekedést jórészt az ország más tájairól a munka és a megélhetés reményében idevándorlók tömegei adják, elég végigautózni a semmiből kinőtt felső-csallóközi telepes falvak utcáin.
A tervek szerint évi 15-25 ezer, 2030-ig összesen 100 ezer bérlakás épül fel a közeljövőben. A folyamat lényege, hogy az állam által kijelölt ingatlanfejlesztők megépítik a bérlakásokat, azokat szintén az állam által kiválasztott befektetők (alapok, önkormányzatok) vásárolják meg, majd bérbe adják, szintén az állam által meghatározott áron. Cserébe a befektetők és a bérlők is 25 évnyi garanciát kapnak arra, hogy a szerződéses feltételek nem változnak, illetve, ha egy-egy bérlő fizetésképtelenné válna, az állam megtéríti a befektetők veszteségét.
A fő frontvonal most a bérlakásépítéshez társuló tervezett adókedvezménynél húzódik. A pénzügyminisztérium szerint ugyanis az építkezéshez társuló 5%-os forgalmi adó csak eszkalálja az építőiparra egyébként is jellemző adóelkerülést, de a Szlovák Nemzeti Bank is talált kifogásolnivalót a Štefan Holý (Sme rodina) miniszterelnök-helyettes által pártfogolt törvényjavaslatban.
A felvidéki magyarság megmaradásának szempontjából fontos részlet, hogy ott akarnak lakásokat építeni, ahol az emberek élnek és dolgoznak. Első ránézésre magától értetődő szándék ez, ahol van kereslet, ott kell kínálni. Csakhogy a legnagyobb érdeklődés bizony a főváros környékén van. A szlovák szociológusok hiába emlegetik állandóan, hogy a főváros felé borul az ország, Kollárék ahelyett, hogy ipart, munkahelyeket és infrastruktúrát vinnének oda, ahol abból hiány van, inkább markolókkal esnek neki az ország gazdagabb és szegényebb vidékei között húzódó, egyre mélyülő szakadéknak.
Az olcsó bérlakásokkal ösztönzött betelepülés pedig a tömbben élő magyarság vidékeit, településeit is érinti majd. A 63-as út mentén épülő ipari parkok több 100 új munkahelyét kizárólag csallóközi magyarok kapnák? A bérlakások nagy részébe bizony szlovák családok költöznek majd, s ez ellen tulajdonképpen tenni sem lehet. Már csak abban bízhatnak a külhoni magyarok, hogy lesz néhány felelős szlovák politikus, aki a valódi problémákra valódi megoldásokkal rukkol elő.
Kövessen minket: Facebook
Forrás: Megjelent a Magyar7 2021/38.számában, ma7.sk
Fotó: TASR
