Ha valaki azt mondja nekem egy héttel ezelőtt, amikor szép nagy csicsókahegyekkel néztem farkasszemet a piacon, hogy a csicsókalevesről fogok áradozni a világhálón, a térdemet csapkodva röhögtem volna rajta. Aztán a világ úgy fordult, hogy: tessék. Szóval szerdán a kosaramba kerültek a csicsókák, és akkor még fogalmam sem volt, hogyan fogják bevégezni küldetésüket. Igen régen ettem csicsókát, és nem hagyta valami melengető kulináris élményként emlékét a szívemben. A kikeleti konyha zöldjei mellett pedig ott a helye az öreg gumóknak is.
Amíg a receptjeimen dolgoztam, oda-odasandítottam: mert igen szemrevalónak tetszettek! A csicsóka göcsörtös gumói rendkívül értékes szénhidrátokat tartalmaznak, kímélik a hasnyálmirigyet. A szegények gumójának is nevezett csicsóka olyan rostanyagot tartalmaz, amelyet inzulin nélkül is feldolgoz a szervezetünk, így cukorbetegeknek kifejezetten ajánlott a fogyasztása! Tehát egészséges, jó dolog, bár ha a piacon kell megvenni, akkor nem nevezném a szegények eledelének. De ha tudjuk, hol terem a csicsóka, akkor már sokkal érdekesebb lehet a dolog! Mert nyáron csak körül kell néznünk: lehet, hogy van a kert végében is, csak nem tudunk róla? Szép sárga virágnak nézzük, és nem is gondoljuk, hogy a gumóját kiásva juthatunk a csemegéhez?
És akkor jött egy álom, majd a valóság, és megkomponáltam a hihetetlenül finom csicsóka krémlevest. A megpucolt gumókat egy kevés leveszöldséggel meg egy darab hagymával csöndesen megfőztem, aztán egy kis tejszín, és jött a turmix! Belekóstoltam, és csak egy csöppnyi só kellett még hozzá. Amíg főtt, elgondoltam, hogy e seszínű dologba kellene valami életet vinni: mondjuk egy kis pikáns tökmagos-petrezselymes pesztó sokat lendítene a látványon… Aztán, mint kiderült, az ízével remek összhangot adott! Kisfiam ötletétől vezérelve került hozzá paszternák- és céklachips, hogy teljes legyen az élvezet! (Kisfiam, 2. számú gyermekem séf, egy európai éttermet vezet Kínában.) Kis unokahúgaim kinyalogatták a csészéket, de ami még inkább biztató: még megrögzött húsimádókat is lekenyereztem (vagy leleveseztem) vele, és még egy finnyás informatikust is sikerült rábírnom arra, hogy legyen részese a csicsóka élvezetének! (Ami nagyon nagy eredmény, mert az ilyesféle figurák azt hiszik, a pizza dobozban terem, a tarhonya bokron, a csicsóka egy gyermekdal, de legalábbis rokona a csicseriborsóbablencse-kezdetű dalnak, és ha megkérdezik, mit ennének, egyedül csak a rántott húsig jut el fantáziájuk szoftvere.)
És most álljon itt egy recept, amit egy kedves szomszéd nénitől kaptam még évekkel ezelőtt. Babszi mama kerítése csicsókából volt, de ma már bottal üthetjük csak a sárga csicsóka-sövény nyomát, no meg a szamár fejét is Petőfi után szabadon, hogy egy árva fotó sem készült akkor erről a virágokkal bókoló éléskamráról.
Szóval a rakott csicsóka hozzávalói 4 személyre: 1 kg csicsóka, 3 tojás, 3 dl tejszín, 5 dkg vaj, só, őrölt bors, 20 dkg reszelt sajt.
A csicsókát megtisztítjuk és vékonyan felszeleteljük. A tojásokat felütjük, habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tejszínt, sóval, borssal ízesítjük és a reszelt sajt felével összedolgozzuk. Egy tűzálló tálat vajjal vékonyan kikenünk. Belehelyezzük a csicsóka harmadrészét, megöntözzük a tejszínes-sajtos keverékkel. A rétegezést megismételjük, majd a végén a maradék sajtot rászórjuk. Az edényt lefedjük és sütőben jó egy óra alatt megsütjük. Ha elkészült, hagyjuk még saját gőzében egy rövid ideig, majd azon melegében tálaljuk. Tányérján kik-ki megszórhatja extra adag sajttal, vagy frissen őrölt borssal. Ínyencek a csicsókának hasonló édes változatát is elkészíthetjük: ekkor a tojásos tejszínbe kevés cukrot adjunk, és a csicsóka közé kerülhet mazsola is. Mivel a csicsóka önmagában is sok cukrot tartalmaz, szinte alig kell édesíteni!
Ennyi ötlet után, azt hiszem, mindenki elkészítheti a maga csodás csicsókáját. Jó étvágyat hozzá!
