Felháborodást keltett ősszel a rajongók körében a bejelentés, hogy a miskolci Sörfesztivál szervezői elállnak a korábbi megállapodástól, és az előzetesen meghirdetett Tankcsapda-koncert időpontjában más előadó fog fellépni. A Debrecenben alakult zenekar idén ünnepli fennállása 30. évfordulóját. Miskolcra most új lemezüket dedikálni érkeztek. Lukács László énekessel, Fejes Tamás dobossal és Sidlovics Gábor gitárossal ekkor beszélgettünk.
Vona Ildikó/ PannonHírnök: Hogy telt a jubileumi év?
– Lukács László: Nagyon jól telt, köszönjük szépen. Azt gondolom, hogy azokat a terveket, amiket magunk elé tűztünk, sikerült is megvalósítani. Persze mindig több tervünk van, mint amennyi időnk, meg energiánk, de ez így jó, mert ha valamit nem tudunk megcsinálni, azt a következő időszakban igyekszünk bepótolni. A harmincadik jubileumi évet – divatos kifejezéssel élve – kimaxoltuk.
– Mennyi ajándékot kaptatok a rajongóktól?
– Rengeteget. Egyébként folyamatosan kapunk, nemcsak ebben az évben.
– Például mit? Ti nem vagytok az a plüss macis stílus…
– Kapunk azt is, de nem a plüss maci, meg a pia, meg a csoki az érdekes, sokkal inkább az, hogy az emberek ennyi év elteltével is szeretnek bennünket, és megtisztelnek azzal, hogy eljönnek a koncertjeinkre, megveszik a lemezeinket. Tomi szokta mondani: harminc éve a tenyerén hordoz minket a közönség.
– Tomi, tudsz mondani számadatot? Hány koncertet játszottatok az idén?
Fejes Tamás: Pontosan nem tudom, de nagyon sűrű év van mögöttünk. Jártunk Amerikában – ott volt az ünnepi nagykoncertünk –, közben nyári fesztiváloztunk, könyvet adtunk ki, lemezt készítettünk, videoklipet forgattunk. Rengeteg dolgot csináltunk, és teljesen összemosódik minden. Egyébként sem az a célunk, hogy számokba burkolózva bizonygassuk, mennyire menő zenekar vagyunk, inkább a minőségre megyünk rá: jót csinálni zenében, videoklipben, koncerten, kommunikációban. A közönség visszajelzése pedig bizonyítja, jó úton járunk. Ezt mutatta a mai dedikálás is. Megható, mennyire szeretnek minket, ez a legfontosabb nekünk. Te is láthattad, egy ilyen dedikálásra több generáció eljön. Nem az van, hogy egy réteg szeret bennünket, hanem kortól, nemtől, hovatartozástól függetlenül mindenkitől olyan szeretetet kapunk, és az utolsó lemezünkkel kapcsolatban is olyan visszaigazolást, ami azt gondolom, hogy hosszútávra elkísér.
– Szeptemberben nagyon felháborodtak a rajongók, amikor megtudták, hogy a miskolci Sörfesztivál szervezői lemondták a fellépéseteket…
F.T.: Mi is fel vagyunk háborodva. Szerződésünk volt, és teljesen érthetetlen számunkra, ami történt. Csak arra tudunk gondolni, hogy személyes okok állnak a háttérben. Mi szeretjük Miskolcot, ez egy igazi rock-város. Óriási bulikat csináltunk itt, ezért is térünk ide vissza rendszeresen. Pont a Sörfesztivál miatt nem szerveztünk ide körszínpados koncertet. Ha nincs ez a megállapodásunk a fesztivállal, akkor az őszi turné – amiben most benne vagyunk – Miskolcot is érintette volna, és nem hat koncertet adunk, hanem hetet. Így a Sörfesztiválos szervezők a legjobban a várossal szúrtak ki, de ez is mutatja, hogy Liliput Hollywoodban élünk.
– Sidi, mi erről a véleményed?
Sidlovics Gábor „Sidi”: Tomi nagyon jól körülírta. Itt leginkább a miskolci rajongókat sajnáljuk; a dedikáláson is minden második ember említette, hogy milyen szívesen jöttek volna. Ilyenkor mi tényleg azt sajnáljuk, hogy ennyi emberrel ki lett cseszve.
– Miskolc neve fel sem merült a Körszínpados Aréna Turné szervezésekor?
L.L.: Ezt Tomi már elmondta: ha nincs a Sörfesztiválos szerződésünk, jöttünk volna a miskolci Arénába is. Egy ilyen körszínpados, vidéki városban zajló koncertet jó előre meg kell szervezni, az legalább másfél éves munka. Értelemszerűen, ha tudod, hogy szeptember közepén van – vagy lett volna – itt egy koncert, akkor nem jössz vissza egy hónap múlva egy másik koncertre. Ezért nem volt Miskolc tervben. Nem gondolom egyébként, hogy ezzel a Sörfesztiválos fiaskóval ennél többet kéne foglalkozni. Hála Istennek ritkán fordult elő a zenekarral a 30 év alatt, egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen eset volt.
F.T.: A közönség velünk van. Azok a szervezők azt gondolják, hogy fontosak az életünkben, pedig csak statiszták. Nem fogják befolyásolni a zenekar jövőjét.
– Milyen a Körszínpados Turné fogadtatása?
Sidi: A vártnál sokkal jobban teljesít, ezt mutatják a nézőszámok, meg a reakciók. Ez egy olyan geg, amit már 2017-ben kipróbáltunk a Papp László Budapest Sportarénában, illetve annak az évnek a végén a Főnixben, Debrecenben. Az emberek nagyon szeretik, hogy egy átlátható porondon látják a zenekart, és mi is szeretjük, hogy mindenből négy van – tehát négy első sor, négy második –, sokkal közelebb vagyunk a közönséghez, mindemellett viszont olyan technikát tudunk felvonultatni, amit zenekarok nem szoktak vidékre elvinni. Ebből most Budapest kimaradt, hat vidéki nagyvárosban jártunk.
– Néztem a körszínpados felvételeket, és nagyon tetszik, amikor a lírai daloknál Tomi ül egy dobozon, és azon üti a ritmust…
F.T.: Ez a közös zenélésről szól. Itt a feelingnek a bensőséges hangulata adja meg az egész atmoszférát, pláne úgy, hogy egy arénában próbálsz három hangszerrel bensőséges atmoszférát teremteni. Nehéz szituáció, de azt gondolom, teljesen célba ér a közönségnél, mert nagyon szeretik ezt az akusztikus blokkot is.
– Láttalak benneteket a tévében, a karácsonyhoz kapcsolódva ajándékcsomagokat vittetek valahová. Mi volt ez?
L.L.: Debrecenben van egy adventi házikó a Fő téren, ahol civil emberek, meg szervezetek adományokkal, elsősorban tartós élelmiszerekkel, ruhaneművel tudják segíteni a peremvidéken élőket, és ennek az akciónak voltunk mi is részesei. Azokban a helyzetekben, szituációkban, ahol érezzük, hogy valóban célba ér az ajándék, a segítség, igyekszünk személyesen is részt venni, és a magunk módján hozzá tenni.
– Kinek mit jelent a karácsony?
L.L.: Nálunk a karácsony sok éve már a debreceni évzáró koncertről szól. Természetesen van egy-két nap, 24-25-e, amit a családdal töltünk. Nagyjából ez a két este, amikor el vagyunk csendesülve, aztán 26-tól újra készülünk a december 28-i körkoncertre. Igazából olyan nagy csendesség nem lesz, mert a színpad már a karácsonyt megelőző néhány napban épülni kezd a Főnix Csarnokban.
– Tomi, neked?
F.T.: Én nem szeretem a karácsonyt. Azért nem, mert már novemberben elkezdik tolni az ünnepet, és mire odaér az ember, addigra idegrángást kap. Számomra a karácsony a gyerekeimet és a családot jelenti, aztán kész. Róluk szól, nem rólam. Megpróbálok jó élményt adni nekik.
– Sidi, karácsony?
Sidi: A gyerekeim. Abszolút a gyerekekről szól nálam is. Szeretem a hagyományos, klasszikus karácsonyt, jó egy kicsit év végén elcsendesülni.
– Ha lemegy az év végi nagy hajtás, lesz időtök szusszanni egy kicsit?
L.L.: Január első három hetében nem leszünk aktívak, ami a zenekari közös munkát illeti. Fizikálisan külön töltjük ezt az időszakot, de szerintem a mobilkommunikáció segítségével, akkor is együtt leszünk. Ha pihenünk vagy elmegyünk a családjainkkal üdülni, pár napra wellnesszezni, olyankor is akarva-akaratlanul az agyunk folyamatosan azon pörög, mit és hogyan kéne csinálni a zenekar érdekében. Gyakran a nyaralás közben is jön egy üzenet: „Azt találtam ki, hogy…”. Természetesen kell szánni időt a pihenésre, feltöltődésre, és ki kell magunkat szakítani – hülye kifejezés, hogy a mókuskerékből, mert senki nem kényszerít rá bennünket, hogy mókuskerékben szaladgáljunk – az állandó zenekari körforgásból, pörgésből. Amikor elmegyünk januárban pihenni, akkor is folyamatosan kommunikálunk egymással, mert szeretjük ezt csinálni, és számunkra nem teher. Január végéről aztán újra indul a zenekari élet aktívan, hiszen elkezdődnek a próbák, februárban indulunk a külföldi turnéra, Európa hét országában játszunk tizenöt koncertet.
– Itthon mennyi fellépésetek lesz jövőre?
Sidi: Maximum tizenegy nagykoncert lesz Magyarországon.
F.T.: Januárban ki fogjuk tenni, hogy melyik az a tizenegy buli. Nem lesz viszont klasszikus turné 2020-ban, azt csak Európában tartunk. Ősszel majd csinálunk egy világkörüli turnét is, de januárban meghirdetjük azt a tizenegy itthoni koncertet, és annál többet nem tudunk vállalni Magyarországon.
