Mindenható, örök Isten, alázattal borulunk szent Fölséged elé, hogy a harctereken elesett hős testvéreinkért könyörögjünk. Te láttad küzdelmüket, aggodalmukat, szenvedésüket és vérük hullását: irgalmazz nekik, és adj megnyugvást az örök békesség honában… Nekünk pedig add, hogy a drága vérrel megszerzett és megvédett hazát odaadóan és önfeláldozóan szeressük, érte dolgozni meg ne szűnjünk! Add, hogy a hősök véréből és áldott emlékéből a komoly kötelességteljesítés, a hősies áldozathozatal szelleme áradjon ránk
– szólt a hősi halottakért az imádság a környei katolikus templomban a január 12-ei szentmisén, melynek áldozatát a 77 évvel ezelőtti Doni katasztrófa áldozataiért, hőseiért ajánlotta fel Visnyei László káplán.
A misét követően a templomkertben lévő Hősi Emlékműnél Vadász Éva, a képviselő-testület Kulturális, Oktatási, Sport és Nemzetiségi Bizottságának elnöke idézte fel a borzalmakat: 1943. január 12-én mintegy 200 ezer honvéd szolgált a 2. hadseregben a Don partján. A 77 évvel ezelőtt megindult szovjet támadás miatt több mint százezer magyar katona, köztük több környei katona soha nem tért haza szeretteihez. A Vörös Hadsereg offenzívája január 12-én a reggeli órákban indult meg, -40 fokos hidegben.
Az elhúzódó hősies utóvédharcok a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg teljes széthullását okozták. A magyar csapatok szívósan ellenálltak, azonban az irgalmatlan orosz túlerő térdre kényszerítette honvédjeinket. A magyar katonáknak több mint 200 kilométeres frontvonalat kellett megtartaniuk. Mindezt nyári felszerelésben, ugyanis a téli hadfelszerelés nem érkezett meg…
A kilátástalan helyzet ellenére a magyar honvédek az iszonyatos körülmények között több napon át keményen védekeztek, ezzel emberfeletti hőstettet hajtottak végre, de végül a szovjet hadigépezet maga alá gyűrte a Keleti Front védvonalát. A harcokban és a hosszú visszavonulás alatt 100-120 ezer magyar katona vesztette életét. A tragédia máig hat, és feledni sosem szabad, emlékezni kell a hősökre. Mély főhajtással emlékezzünk a magyar Hősökre, a környei Hősökre, akik bátorsággal, hősiességgel és helytállással teljesítették feladatukat – fogalmazott az elnök, majd a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe előadásában, fájdalmas katonadalban elevenedett meg a hősök sorsa: messze földön, idegenben fakereszt áll egymaga, átlőtt szívvel örök álmát alussza ott egy magyar baka…
A hadba hívott katonák előtt, sőt, a hadba hívók előtt is csak rossz döntési lehetőségek álltak. Saját életük féltése, családjuk, féltése, a haza féltése… Mert ha elvész az élet, talán megmarad a haza. Ha az élet megmarad, talán elvész a haza – hangzott el Nagy Péter igehirdetésében, melyben Jézus halála előtti szavait idézte: E világon nyomorúságotok van, de bízzatok, én legyőztem a világot! A tiszteletes így fogalmazott: bizalommal emlékezünk azokra, akik élve vagy holtan – vesztes csatának voltak részesei: becsülettel, bajtársiasággal, hazaszeretettel, igazsággal.
A 30 esztendeje állíttatott Hősi Emlékműnél az önkormányzat nevében Beke László polgármester, a Német Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében Tirhold Kármen elnök és Erl Péter képviselő, valamint pártok, szervezetek képviselői helyezték el a kegyelet virágait, majd a jelenlévők az örök emlékezés mécseseit.
A megemlékezés zárásaként az Il Silenzió csendült fel a hősök tiszteletére.
