Égi védelmezők – Legendás Pumák

Avatar

A második világháború utolsó évében a kis létszámú és egyre fogyatkozó számú magyar vadászpilótának egyszerre két arcvonalon kellett a szövetséges légierővel szembeszállni. A honi légvédelem legendás Puma 101-es vadászrepülő osztály megalakulásáig a szövetségesek pilótái sétarepülésnek tekintették a magyar égboltot. Zsebükben mozijeggyel szálltak fel bevetésre, mivel 1944. május1-ig ép bőrrel úszták meg a magyar ipari, közlekedési és katonai létesítmények bombázását, a lakosságot sem kímélve. A fenti dátummal startoló „pumák” viszont jócskán törlesztettek.

A magyar katonai repülés szereplői az első világháborúban a nagy túlerő és a rosszabb műszaki állapotú gépeik ellenére sem szégyenkezhettek. Nem igaz az a mondás, hogy a vesztes félnek nincsenek hősei, mert az antant életben maradt pilótái sokáig emlegették a magyar hadirepülősök tetteit és lovagiasságát. A trianoni békediktátum után a jövendő katonai pilótáit a sportrepülésben és az utasforgalmi repülésben készítették fel. Létrehozták a „titkos légierőt”, amely 1938-ban megjelent a Királyi Honvédség keretein belül. A lemaradás miatti hiányosságokat pótolta a pilóták tehetsége, legendás bátorsága.

A Puma 101. honi vadászrepülő-osztály, 1944 május 1-én alakult meg. Feladata a hazai légtér védelme az angolszász, majd a szovjet légitámadások ellen. A Puma elnevezés, Heppes Aladárnak az „Öreg Pumának” köszönhető, aki még 1938-ban egy repülős század parancsnokhelyetteseként tervezte meg a legendás jelvényt, az üvöltő vörös Puma fejet. A Puma repülőseinek híres jelmondata, -„Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencseNagy Mihály századosnak, Heppes Aladár parancsnokának köszönhető.

A Puma fejet használó vadászrepülők Kárpátalja visszaszerzésétől kezdve vívtak harcukat. Heppes Aladár a jelvényt vitte magával a háború évek harcai, átszervezései folyamán. 1943 tavaszától a Fiat Cr32-esekről az átfegyverzési program következményeként a Puma fejek átkerültek a legendás Messerschmidt BF 109-esekre. 1944 tavaszán az Országos Légvédelmi Parancsnokság a fokozódó szövetséges légi tevékenység hatására úgy döntött, hogy felállít egy új, a későbbiekben ezreddé bővíthető vadászrepülő-osztályt. Parancsnoka a keleti fronton kiválóan helytálló a vitéz belényesi Heppes Aladárt bízták meg, aki akkoriban a tapolcai vadászkiképző osztály munkáját őrnagyként irányította.

A magyar légtér védelmére létrehozott 101. vadászrepülő osztály repülős állományának bátorságát megtapasztalták a hazai égboltot akkoriban rendszeresen berepülő szövetséges bombázók és vadászgépek pilótái. A légi csatákban megtanulták félni a pumákat. A magyar pilóták tevékenységét az USA légierejének parancsnoksága így értékelte:

„ … Ezek nem törődve életükkel, belerepülnek a legerősebb elhárító tűzbe a kötelékek közé, hogy ott semmisítsék meg a célpontul kiválasztott bombázót. Támadásaikat az utolsó töltény kilövéséig, vagy önmaguk megsemmisítéséig változatlan hevességgel folytatják… „

A szövetséges támadó kötelékek elleni hősies harc során a magyar pilóták 649 bevetést hajtottak végre, melyek során igazoltan 61 négy- és 32 kétmotoros bombázót, valamint 14 vadászrepülőgépet lőttek le. A saját veszteség 31 hajózó és 78 repülőgép volt.

A Veszprém mellől felszálló „pumák” csak belemarni tudtak a hatalmas túlerejű ellenségbe.

A harcok hevességére jellemző, hogy az amerikai vadászok többször lőtték az ejtőernyővel menekülő vagy sérült géppel kényszerleszálló pilótákat.

Szentgyörgyi Dezső, a pumák egyik ásza, egy bevetésből hazatérve, egy a társaitól leszakadt angol vadászra talált a Balaton felett. A RAF pilótája jelezte, hogy elfogyott a lőszere. Erre ő mellérepült és a határig kísérte. A lovagiasságot nem feledték. Szentgyörgyi Dezső a 60-as években a MALÉV főpilótájaként többször repült Angliába. Egy alkalommal a Királyi Légierő díszszázada, annak zenekara és az egykori brit repülős fogadta a lovagias ellenfelet.

Az angolszász légi armadák elleni harcot 1944 októberétől felváltotta a szovjet hadsereg elleni légi-és földi egységei elleni az arányokat nézve reménytelen, de mégis hősies küzdelem. A felszállási helyszínek pedig a frontvonal gyors mozgásához képest változtak, Veszprém után 1945 márciusában Szombathely, majd ausztriai repülőterek következtek.  A jelentősen megfogyatkozott repülőosztályok utolsó felszállásaikat Tulln mellől végezték.  A pumák utolsó bevetése április 23-án történt. Május 5-én pedig egy gép kivételével az összes megmaradt gépet felgyújtották és megadták magukat az amerikai csapatoknak.

Az üvöltő Puma jelvénnyel ellátott vadászok eredményessége összesen 396 angolszász és szovjet repülőgép volt. Soraikból került ki a II. világháborús magyar repülőászok zöme, akik közül a legeredményesebbek Szentgyörgyi Dezső zászlós, Tóth Lajos, Debrődy György és Molnár László hadnagyok voltak. Az ezred parancsnoka, Heppes Aladár ebbe a körbe tartozott.

Az ellenség túlerejéhez képest a magyar repülősök, köztük a pumák helytállását a hazai repülős társadalom, illetve a téma iránt érdeklődők a mai napig nem feledik.

A Pumák utoljára elhunyt harcosától Frankó Endre főhadnagytól 2021. január 23-án délután búcsúzik el a jelvényt továbbra is viselő Gripen kötelék, amely a MH 53 Szentgyörgyi Dezső repülőbázisról indul, “Missing Man” manőverrel tisztelegve köszön el attól a pilótától, aki utoljára szállt fel Tulln mellől a szovjet kötelékek ellen. Immár ő is csatlakozik a harcokban, illetve később elhunyt bajtársai égi kötelékéhez.

Fotó: Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Tud-Múlt időPannon Hírnök

Kövessen minket: Facebook


Hasonló cikkek