Égjenek a máglyarakások: komáromi boszorkányüldözések az újkorban

A boszorkány a néphit szerint egy olyan lunáris vallást gyakorló nő vagy férfi volt, aki természetfeletti, démoni képességekkel rendelkezett, és rosszat, betegséget, pusztulást hozott, népi mágiát, azaz a boszorkányságot gyakorolta. Tévedés azt feltételezni, hogy a boszorkányperek javarészt mind a középkorban zajlottak, illetve, hogy a környékünkön nem voltak rá példák, csak azért, mert a 12. század elején Könyves Kálmán is kijelentette, hogy ilyesmi nem létezik. A valóság azonban egészen mást takar, ugyanis az európai boszorkányüldözések a 15-18. században teljesedtek csak ki – nem elkerülve Komáromot sem.

Ünnepélyesen végezték ki a leghíresebb boszorkányt
Talán a legismertebb komáromi boszorkány, akiről azóta is legendák szólnak, Tassy Zsuzsanna. Már ifjúkorában is érdekelték a gyógynövények, kuruzslások, ráolvasások, egyesek szerint sok embert meg is rontott. Volt egy szegény sorsú rokona, Varga Péter, akihez hozzá akarta adni az erősen betegeskedő, ám vagyonos K. Lídiát. Péternek azonban már volt jegyese, mégis sikerült Zsuzsannának meggyőznie Lídiát, hogy menjen hozzá a legényhez, mégpedig azzal a feltétellel, hogy cserébe kigyógyítja a betegségéből. A férfi végül boszorkánysággal vádolta meg Zsuzsannát, ő pedig nem tűrve a komoly vádakat, bírósághoz fordult. Miután azonban az alperes ügyvédje is igazolta a vádakat, sőt a bíróság és a nő korábbi képviselője is egyetértett, a gyenge tanúvallomásokra hivatkozva Varga Pétert felmentették és Tassyt börtönbe vetették. Bokor László, főbíró megoldást keresve, felkutatott egy 100 évvel azelőtt íródott törvényszéki határozatot az első boszorkányperről és felszólította Zsuzsannát, hogy 15 napon belül mutasson be 25 jóhírű tanút, akik kiállnak mellette, s akkor ejtik a vádakat. Mivel azonban a börtönben sínylő asszonynak erre esélye sem volt, így 1693. november 21-én a mai Szentháromság-szobor helyén ünnepélyes keretek között, dobszóval kísérve végrehajtották az ítéletet.

Kun Anna története
Férje, Szabó Pál halála után Kun Anna Komáromban telepedett le egy nyugodt élet reményében. Ám a kisvárosban hamar szárnyra kelt a pletyka, miszerint a nő boszorkánysággal és kuruzslással foglalkozik, mely szóbeszéd Hattyu István, városi főbíró fülébe jutott, s 1674. szeptember 26-án előállították. A kemény vádak alapján Annát december 26-án máglyahalálra ítélték. Gróf Hoffkirchen, a vár főkapitányának parancsára azonban a jegyzőkönyvet és a vádlott kínpadon történt vallomását átadták gróf Kollonics Lipót, akkori pozsonyi kamaraelnöknek, aki felmentette az állítólagos boszorkányt a máglyán való égetéstől.

Kegyelemből lefejezve
A komoly vádak mögött, gyakran rossz szomszédi viszony vagy bosszú is állhatott, ám nem volt ritka az sem, hogy a vádlottak saját bőrüket mentve fedték fel társaikat: ilyen árulás áldozata lett Barsiné Jászberényi Judit is, a 18. században, akit Baranyai Kata adott fel másik 9 nővel együtt. Barsiné egy szertartást vezetett le, ahol a kismamának az ablakon keresztül háromszor beadott egy kakast, majd megetette az állattal a csecsemő köldökzsinórját, ezzel biztosítva, hogy a következő gyermek fiú legyen. Ám a nő meddőségre hivatkozva boszorkánysággal vádolta, így a bíróság hamar elő is vette. A törvényszék minden erejével bizonyítani akarta a nő bűnösségét, különböző abszurd vádakat hoztak fel ellene, például, hogy szövetkezett az Ördöggel és megtagadta a Szentháromságot. A korabeli feljegyzések szerint a Gonosz egy Miklós nevű férfi képében jelent meg neki, akivel többször fajtalankodtak, majd hintóval a Gellért-hegyre siettek, ahol több más boszorkával átmulatták az éjszakát. Barsiné kezdetben tagadta a vádakat, ám meglátva a pincében elhelyezett kínzóeszközöket, félelmében inkább mindent “bevallott”. A bíróság figyelembe vette engedékenységét és kegyelemből a hóhér előbb lefejezte, majd csak az élettelen testét vetette tűzbe.

A lóvá változtatott fiú
Kétségkívül az a legenda, amit minden komáromi ember ismer, vagy legalábbis hallott már róla. Körmendi Dávid uram jómódú kovácsmester volt, s miután felesége szárazbetegségben elhunyt, barátja és inasa, Péter tanácsára elindult új asszonyt keresni. Pár nap múlva meg is hozta a menyecskét, a templomban mentek a sugdolózások, hogy milyen összenőtt szemöldökű asszonyt sikerült kerítenie a kovácsnak. Egyszer aztán felszabadult az inasok között egy hely, így került az udvarába egy fiatal legény, Ferkó. Este az ifjú munkás meglátta Körmendinét, ahogy épp a vacsorához terített s úgy megbabonázta a nő, le sem bírta venni róla a szemét. Később, ahogy az ágyában ezen gondolkodott kinyílt az ajtó s egy női alak közeledett felé. Reggel aztán, mikor keltette őt Péter bácsi, alig bírt moccanni, kedvetlen és fáradt volt egész nap. Este megkérdezte Ferkót, hogy mi történt, s addig-addig faggatta, míg végül az elmondta: éjszaka egy boszorkány megkísértette, lóvá változtatta és hajnalig nyargalt rajta. Péternek sem kellett több, odahívott még 2 inas legényt és várták a boszorkányt. Éjfél tájt meg is érkezett Körmendiné, elkapták és mint ártó démont, bosszúból megpatkolták a kezeit és a lábait. Másnap hazaért Dávid gazda, de már csak felesége utolsó szavait hallhatta: bocsáss meg nekem én jó hitves uram, azzal meghalt. Ugyan Patkós Körmendinét eltemették, s bár pap nem volt jelen, azt beszélik, hogy a patkói máig ott lógnak fejfáján a református temetőben.

Forrás: sziakomarom.sk


Milány Kincső

Kommunikáció és médiatudomány. Ezt tanultam ebben érzem otthon magam. Na és persze a hírszerkesztés, online újságírás a PannonHírnök Külhon rovatában és a V4 Panorámánál.

Hasonló cikkek