Szerencsétlen utolsó kérdések az elkerülhetetlen végzet előtt.
A rohanó hétköznapokban gyakran előfordul az emberrel, hogy nem marad ideje az olvasásra, hiszen ezt a tevékenységet nem olyan egyszerű beiktatni a napi rutinunkba. Mindenképpen egy sokkal hosszabb folyamatról van szó, mint egy rövidebb sorozatrész – vagy akár egy film − megtekintése, hiszen ezeknek belátható időn belül vége lesz, míg egy regény elolvasása akár több napot is igénybe vehet.
Nos, ha nem akarunk végleg lemondani az olvasás nyújtotta élményekről, de sokszor még egy novella sem fér bele a napi beosztásunkba, arra is van megoldás. Örkény István méltán híres egyperces novellái remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy műveljük magunkat miközben egyben időt is megspórolunk. Ezek az írások kifejezetten rövidek – maximum egy-két oldalasak −, szórakoztatóak, humorosak, sokszor valamilyen váratlan csattanóval a végükön.
Ebben a cikksorozatban minden héten egy másik egyperces írást ajánlunk olvasásra a szerzőtől, amelyek reméljük, kellemes kikapcsolódást nyújtanak majd.
MÉG MEGKÉRDEZTE
A MATEMATIKUS: – Szerinted mennyi a statisztikai valószínűsége annak, hogy például ez a kifogástalannak látszó Fiat fékhiba következtében fölszaladjon a járdára, és elgázoljon egy járókelőt?
A MARATONI FUTÓ: – Az előbb még egészen tisztán láttam a célszalagot. Csak nincs valami baja a szememnek?
A HŰTLEN ASSZONY: – Mit akarsz azzal a fejszével, egyetlenem?
A NAGYBETEG: – Rosszul van, doktor úr? Mert mintha egészen szét akarna folyni az arca.
A MOLY: – Utálom a sötétséget. Mi bajom lehet, ha ebbe a gyertyába belerepülök?
EGY NAIV ZUHANÓ: – Nini, szegény, az a nagy mellű nő, hogy szalad… Csak nem képzeli, hogy rá akarok esni?
EGY ÖNTUDATOS ABLAKMOSÓ (a II. emeleti nyitott ablak előtt elsuhanva): – Ne nézzen rám ilyen diadalittasan, asszonyom. Maga tényleg fölkiabált nekem, hogy kapcsoljam be a biztonsági övet, én azonban a szabad mozgásért és kényelemért cserébe nem sajnálok egy kis kockázatot. Kérem, ne is emlegesse, hogy figyelmeztetett: minden utólagos szemrehányástól csak ideges leszek. Az egyik embernek így jó, a másiknak úgy – hát olyan nehéz ezt tiszteletben tartani? Isten önnel, asszonyom.
KÉT KISGYEREK: – Hé, ne menj bele abba a pirosba. – Miért ne? Hát nem ez a tűz?
Az egyperces novella forrása: Magyar Elektronikus Könyvtár
Kövessen minket: Facebook
