Egy perc Örkénnyel: Választék

Fritsi Péter

A rohanó hétköznapokban gyakran előfordul az emberrel, hogy nem marad ideje az olvasásra, hiszen ezt a tevékenységet nem olyan egyszerű beiktatni a napi rutinunkba. Mindenképpen egy sokkal hosszabb folyamatról van szó, mint egy rövidebb sorozatrész – vagy akár egy film − megtekintése, hiszen ezeknek belátható időn belül vége lesz, míg egy regény elolvasása akár több napot is igénybe vehet.

Nos, ha nem akarunk végleg lemondani az olvasás nyújtotta élményekről, de sokszor még egy novella sem fér bele a napi beosztásunkba, arra is van megoldás. Örkény István méltán híres egyperces novellái remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy műveljük magunkat miközben egyben időt is megspórolunk. Ezek az írások kifejezetten rövidek – maximum egy-két oldalasak −, szórakoztatóak, humorosak, sokszor valamilyen váratlan csattanóval a végükön.

Ebben a cikksorozatban minden héten egy másik egyperces írást ajánlunk olvasásra a szerzőtől, amelyek reméljük, kellemes kikapcsolódást nyújtanak majd.

VÁLASZTÉK

– Jó napot, asszonyom.

– Mit kíván a kedves vevő?

– Egy barna kalapot szeretnék venni.

– Milyen legyen? Sportos? Szolidabb? Széles karimás?

– Maga mit ajánl, asszonyom?

– Próbáljuk meg ezt… Könnyű, nem túl sötét, nem is túl világos. Ott a tükör, kérem.

– Azt hiszem, nem áll rosszul.

– Mintha a kedves vevőre tervezték volna.

– Mégis, ha nem fárasztom, mutasson egy másik fazont.

– Készséggel. Például ezt is nagyon merem ajánlani.

– Valóban, jól áll. Nem is tudom, melyiket válasszam.

– Talán egy harmadikat. Ezt nagyon sok vevőnk dicséri, és éppoly jól áll, mint az első kettő.

– Igaza van. Mi az árkülönbség a három kalap közt?

– Az áruk egyforma.

– És a minőségük?

– Merem állítani, egyik sem rosszabb a másiknál.

– Hát akkor mi a különbség a három felpróbált kalap közt?

– Semmi, uram. Nekem nincs is három barna férfikalapom.

– Hanem hány?

– Csak ez az egy.

– Amit egymás után háromszor fölpróbáltam?

– Igen, kérem. Ha szabad kérdeznem, melyiket választja?

– Magam se tudom. Talán a legelsőt.

– Azt hiszem, az a legelőnyösebb, bár a másik kettő sem lebecsülendő.

– Nem, nem… De most már kitartok a legelső kalap mellett.

– Ahogy parancsolja, uram. Jó napot.

Az egyperces novella forrása: Magyar Elektronikus Könyvtár


Hasonló cikkek