A magyarok a nyugdíjjövedelmük több mint felét (54 százalékát) még mindig az államtól várják, bár a fiatalok már nem csak az állami nyugdíjra építenek. Ezzel együtt szegény és betegeskedő nyugdíjas kor aggasztja a magyarokat, minden harmadik aktív korú magyart nyomasztja, ha a nyugdíjas korára gondol – derült ki az Aegon Center for Longevity and Retirement (ACLR) nyugdíjkutatásából. Az adatok szerint kevesen tervezik meg időskori megélhetésüket és ritka az idős kora érdekében takarékoskodó magyar. Honfitársaink pénzügyi ismeretei igencsak hiányosak: ötből két magyar szerint adóemelésből kell finanszírozni a nyugdíjrendszer növekvő kiadásait. Jó hír, hogy a fiatalabb generáció már számol az öngondoskodás fontosságával.
A magyarok a nyugdíjjövedelmük több mint felét (54 százalékát) az államtól, 29 százalékát a saját megtakarításaikból és befektetéseikből, míg 16 százalékát a munkaadójuktól várják – derült ki az Aegon Center for Longevity and Retirement (ACLR) 2019-es kutatásából. Korcsoportok szerint azért van eltérés: míg a baby boom idején születettek az állam 70 százalékos hozzájárulására számítanak, addig a millenniumi generáció már csak 42 százalékosra, ami azt jelenti, hogy a fiatalabb korosztály egyre inkább tisztában van az állami ellátás csökkenő határaival. Ez a jelenség ráirányítja a figyelmet az egyéni felelősség növekedésére és a nyugdíjcélú takarékosság fontosságra, még akkor is, ha az út elején járunk.
Öt megkérdezettből kettő úgy vélte: a növekvő élettartam és a fogyó népesség következtében emelkedő társadalombiztosítási kiadásokat az adók emeléséből kell finanszírozni. Csak minden tizedik magyar – kevesebben, mint a világátlag – gondolta úgy, hogy az államnak csökkentenie kellene a társadalombiztosítás kiadásait.
A magyar dolgozók csupán alig több mint negyede (27 százalék) takarít meg rendszeresen. Ez messze elmarad a 39 százalékos világátlagtól. Öt magyarból kettő semmilyen nyugdíjtervvel nem rendelkezik, igaz, csaknem a harmaduk (30 százalék) tervezi a nyugdíjcélú megtakarítást – a világátlag e tekintetben csak 18 százalék. A magyar dolgozók mindössze 7 százaléka rendelkezik „nyugdíjstratégiával”, vagyis írott nyugdíjtervvel, ugyanakkor csaknem a felüknek (46 százalék) van nem írásos tervük. A dolgozók negyede nem rendelkezik semmilyen tartaléktervvel arra az esetre, ha a nyugdíjkorhatár elérése előtt munkaképtelenné válna – ez alatta van a 35 százalékos világátlagnak.
A nyugdíj-felkészültséget mutató ARRI pontszám esetében Magyarország idén alacsonyabb értéket kapott: az 5,3-as végeredmény a tavalyi 13.hely után a 14. pozícióra lett elegendő a többi vizsgált országhoz képest. Ebben annak is szerepe lehet, hogy a magyarok pénzügyi jártassága – amely feltétele a megvalósítható nyugdíjtervezésnek – a világátlag alatt van. A kamatokat, a kockázatokat és az inflációt érintő pénzügyi kérdésekre csak a magyarok egynegyede tudott helyesen válaszolni. A pénzügyi jártasság a millenniumi generáció és a legfeljebb középfokú végzettséggel rendelkezők, valamint az alacsony jövedelműek körében a legalacsonyabb.
Szorongás az idős kor miatt
A nyugdíjas kor terveit és céljait vizsgáló felmérésből az is világossá vált, hogy – a felmérésben részt vevő más országok lakóihoz képest – a magyarok sokkal kevésbé bíznak abban, hogy kényelmes idős kort tudnak biztosítani maguknak. Mindösszesen csupán 22 százalékuk bizakodó, szemben a 29 százalékos világátlaggal. A megkérdezettek 35 százaléka állította, hogy legalább havonta egyszer nyomasztja őket a nyugdíjas korra való hosszú távú felkészülés. A nők ráadásul jobban aggódnak a férfiaknál, előbbiek 40 százaléka, utóbbiak 30 százaléka érez emiatt szorongást.
A magyarok idős korral kapcsolatos legnagyobb félelme a hanyatló egészségi állapot (54 százalék) és az anyagi ellehetetlenülés (51 százalék). Döntő többségük bizonytalan azt illetően, hogy nyugdíjas korában képes lesz-e fedezni jelenlegi életminőségét, tízből kilencen gondolják úgy, hogy nem tudnak majd eleget költeni az egészségükre. Ennek ellenére a magyarok azok a világátlaghoz képest, akik kevésbé hajlamosak egészséges életmódot folytatni: csupán 58 százalékuk kerüli az olyan káros szokásokat, mint a túlzott alkoholfogyasztás, valamint dohányzás, és csak 43 százalékuk veszi komolyan az egészségét, vagyis jár rendszeresen orvosi felülvizsgálatra. A férfiak és a nők is 80 éves medián életkorra számítanak, amiből 70 évet remélnek jó egészségben eltölteni. Miközben a nők átlagos várható élettartama Magyarországon 80 év, a férfiaké csupán 73 – tehát a férfiak túlbecsülik az élettartamukat.
Idősbarát közösségek és a család
Az aktív korú magyarok élete a család körül forog: ötből hárman (63 százalék) állították, hogy ez a legfontosabb szempont jövőjük tervezésénél. Ezt követi az anyagi biztonságuk megalapozása és megteremtése (49 százalék), valamint az élet élvezete (49 százalék). Élvezni a nyugdíjas kor adta szabadidőt, több együtt töltött pillanatot megélni a családdal és a barátokkal, valamint utazgatni a világban – ez az aktív korú magyarok mintegy kétharmadának a fő célja nyugdíjas korára.
A kutatás szerint az aktív korúak fontosnak tartják az idősbarát közösségeket, a nyugdíj melletti munka lehetősége viszont kevéssé preferencia számukra. Honfitársaink az idős kori otthonkiegészítők közül az orvosi műszereket (39 százalék) és a segélyhívó pánikgombot (38 százalék) értékelik a legfontosabbnak. Az idősek saját otthonukban maradását mind érzelmileg, mind a függetlenség megőrzése szempontjából fontosnak tartják.
Újragondolt nyugdíjrendszerek
A hazai és a nemzetközi kutatási adatok ismeretében a nyugdíjrendszert illető alapvető paradigmaváltást szorgalmaz az Aegon Center for Longevity and Retirement. Országspecifikus, holisztikus nyugdíjkonstrukció megalkotását tartja szükségesnek, amely figyelembe vesz olyan szempontokat, mint munka, aktív életmód és független életvitel, s amelyben fontos az idősbarát közösségek szerepe. A nyugdíjrendszerek újratervezésének az ajánlás szerint része kell, hogy legyen – a többi közt – az állam és a munkaadók együttműködése, az egyén takarékoskodása és felelőssége, valamint a közösségek szerepe. A ma dolgozói ugyanis kizárólag olyan közösségtől remélhetnek boldog és értékes idős kort, amely a szükségleteiktől függetlenül, egyformán támogat minden korosztályt. A kormányzatok, a munkaadók és az egyének közötti együttműködés – a nyugdíjrendszerek esetében – a világon mindenhol központi szerephez jut – világított rá a jelentés.
A modern nyugdíjrendszer 9 meghatározó sajátossága:
- Fenntartható társadalombiztosítási ellátások, amelyek elégséges garantált idős kori jövedelmet biztosítanak, megelőzve ezzel a nyugdíjasok elszegényedését.
- Egyetemes hozzáférés a munkavállalók számára a nyugdíj-megtakarítási konstrukciókhoz, és alternatív konstrukciók az önfoglalkoztatottak és azok részére, akik főállású szülőként, gondozóként vagy más tevékenység ellátójaként nem állnak alkalmazásban.
- Automatikus megtakarítások és a viselkedési közgazdaságtan egyéb alkalmazási formái, amelyek könnyebbé és kényelmesebbé teszik az emberek számára a megtakarítást és a befektetést.
- Az emberek edukációja arra vonatkozóan, miként kezeljék megtakarításaikat stratégiai szemlélettel oly módon, hogy ne fussanak ki a pénzből.
- Pénzügyi oktatás és jártasság, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek tudatos pénzügyi döntéseket hozhassanak. Ezt a tárgykört be kell építeni a tantervekbe, hogy a fiatalok megtanulják a költségvetés-készítés, a befektetés és a megtakarítások kezelésének alapjait.
- Élethosszig tartó tanulás, hosszabb aktív kereső kor, rugalmas nyugalomba vonulás, hogy az emberek hosszabb ideig maradhassanak gazdaságilag aktívak, és a saját feltételeik szerint, fokozatosan vonulhassanak nyugdíjba – ugyanakkor megfelelő pénzügyi védelemmel rendelkezzenek arra az esetre is, ha nem lennének képesek tovább dolgozni.
- Hozzáférhető és megfizethető egészségügyi ellátás az egészséges öregedés lehetőségének érdekében. A kormányzatok játsszanak központi szerepet az egészségügyi rendszerek fenntartásában és/vagy felügyeletében. A munkaadók feladata, hogy egészséges munkakörülményekről és – lehetőség szerint – munkahelyi wellness programokról gondoskodjanak.
- Az idősödés pozitív szemlélete, amely rávilágít az idős emberek értékeire, és lehetővé teszi a hosszabb élet nyújtotta lehetőségek teljes körű kibontakoztatását.
- Idősbarát világ, amely gondoskodik arról, hogy a közösségekben bármely életkor számára megadasson az értelmes, aktív élet lehetősége – életben tartva és előmozdítva ezzel a gazdasági növekedést.
