Továbbra sem szabadulhat feltételesen az olaszliszkai ügy III. rendű vádlottja.
Emlékeztetőül: A Balassagyarmati Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája tavaly, 2018. július 26-án mellőzte az elítélt feltételes szabadságra bocsátását azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét 8 hónap elteltével újra meg kell vizsgálni.
A törvényszék büntetés-végrehajtási bírája a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét 2019. május 9. napján ismét megvizsgálta, az elítéltet meghallgatta és továbbra is arra a megállapításra jutott, hogy az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra, ugyanis a büntetés célja továbbra sem érhető el szabadságelvonás nélkül.
A büntetés-végrehajtási bíró döntése ellen az elítélt – ahogyan a tavalyi elutasító döntés ellen is – fellebbezést jelentett be a feltételes szabadságra bocsátása érdekében.
A Balassagyarmati Törvényszék másodfokú tanácsa ismét helybenhagyta a büntetés-végrehajtási bíró döntését, amellyel az egykori olaszliszkai ügy III. rendű vádlottját nem bocsátotta feltételes szabadságra, ezzel a döntés 2019. június 19. napján jogerőre emelkedett.
A büntetés-végrehajtási bíró és a törvényszék másodfokú tanácsa rámutatott arra, hogy a törvényi szabályozásból következően a feltételes szabadságra bocsátás nem alanyi jog, hanem egy jogszabályi lehetőség az ítéletben meghatározott idő eltelte előtti szabadulásra. Az elítéltnek a büntetés-végrehajtása alatt egyrészt kifogástalan magatartást kell tanúsítania, másrészt alá kell támasztania, hogy kész a törvénytisztelő életmód folytatására.
Azonban a bíróság álláspontja szerint a törvénytisztelő életmód folytatására irányuló készség kialakulásának vizsgálata során továbbra sem csak a büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított magatartását kell figyelembe venni, ezt ráadásul 2019. január 1. óta egy törvénymódosítást követően a büntetés-végrehajtási törvény is kimondja.
Ebben a körben a Balassagyarmati Törvényszék másodfokú tanácsa utalt arra is – a vádlottnak a bűncselekmény elkövetése során tanúsított magatartását is figyelembe véve –, hogy az elítélt aktív, kezdeményező-meghatározó szerepet töltött be a bűncselekmény elkövetésében, mivel részt vett a sértett gépkocsiból történő kirángatásában, majd pedig – hat terhelt-társával együtt – annak agyonverésében. Fontos körülmény az is, hogy a sértett bántalmazása, megölése pedig a kiskorú gyermekeinek a szeme láttára történt, akik végignézték a helyszínen édesapjuk haláltusáját.
Mindezeken túl az elítélt személyiségjegyeit is tekintetbe véve, továbbra sem állapítható meg megnyugtatóan a feltételes szabadságra bocsátás azon feltétele, amely szerint az elítélt kész a törvénytisztelő életmód folytatására.
