„Ezt félgőzzel nem lehet csinálni”- interjú Vágó Zsuzsi musical-énekesnővel

A miskolci Művészetek Házában beszélgettünk, a találkozásra a Musical és Miskolc gálaest után került sor.

 

Vona Ildikó: Miskolci származású vagy. Milyen emlékek fűződnek ehhez a városhoz?

Vágó Zsuzsi: Nagyon sok mindent köszönhetek Miskolcnak, és igazából párhuzamot tudok vonni ezeknek a gyerekeknek a sorsával és a saját életemmel. Ugyanígy kezdtük mi is a Pécsi Sándor Guruló Színház Egyesületben Szép Laci bácsi kezei alatt anno, és nőttük ki magunkat. Azt gondolom, hogy az alapokat itt szereztem meg. Amit ma tudok, annak óriási alapköve az a fajta tehetséggondozás, ami akkor volt, és most újraéledni látom Cselepák Balázsék megmozdulásában. Mindig szívesen gondolok azokra az időkre és nagyon örülök, ha meghívnak ide énekelni. Ritkán van rá lehetőségem, de Miskolcra mindig jó visszajönni.

– Hogyan kezdtél érdeklődni a muzsika iránt? Azt tudom, hogy zeneiskolába jártál…

– Igen, az Egressy Béni Zeneiskolába. Először zongoráztam, később magánének szakra jártam Eperjesi Erikához, nála kezdtem a hangképzést. Ő remekül megalapozta, mert ugye mindennek az alapja a klasszikus – éneknek, táncnak egyaránt-, és a klasszikus ének után jött a musical, ami nekem nagy szerelem lett.

– Az Avasi Gimnáziumban érettségiztél, de maga az éneklés hogyan kezdődött?

– A Diósgyőri várban még a régi Rock Színház előadásában láttam a Légy jó mindhaláligot, ami teljesen lenyűgözött. Csengeri Attila, Makrai Pál, Szinetár Dóra, Vikidál Gyula, Földes Tamás… elbűvölt a szereplőgárda. Megvettük a kazettát, amit rongyosra hallgattam. Elkezdtem énekelni ezeket a dalokat és gyűjteni a különböző musicaleket. Szerencsére a Pécsi Sándor Guruló Színházban szinte csak musicaleket játszottunk.

– Ott milyen szerepeket kaptál?

– A dzsungel könyvében még statisztáltam, ugyanis megvolt az a szokás: aki odakerült annak szépen végig kellett játszani a „lépcsőfokokat”. A Légy jó mindhaláligban én voltam Gimesi, utána A muzsika hangjában Liza, a legnagyobb lány. Nagy kedvencem volt Kölyök, A padlásból, és aztán jött az Óz, a csodák csodájából Dorothy.

– Mitől volt annyira fantasztikus az az iskola?

– Tulajdonképpen azért, mert- már nagyszínházban játszom, de- ugyanaz volt a légkör és a munkamorál gyerekként a Guruló Színházban, mint most felnőttként a nagyszínházban. Magas volt a követelmény, nagyon kellett dolgozni, és aki link volt, azokat Laci bácsi szépen kipergette. Nagy volt a fegyelem, és a színházi etikettől a beszédtechnikán át mindent magunkba szívhattunk ott.

– Hány éves korig lehetett hozzá járni?

– Érettségiig jártunk hozzá, mert utána mindenki ment tovább a saját útján. Nagyon sok színész került ki az ő kezei közül: Mihályi Győző, Viczián Ottó, Makranczi Zalán, vagy Lukács Anita, aki most az Operettszínházban kolléganőm, szintén Szép Laci bácsitól indult. Én is felvételiztem utána a Színművészeti Főiskolára és a Pesti Broadway Stúdióba, ami az Operettszínház tanodája. Ott kicsit jobban kiélezve tanultunk mindent a musicalre és a zenés mesterségre vonatkozóan, és azalatt a 3 év alatt olyan tanáraim voltak, akik ma már kollégáim. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam.

– Toldy Máriától is tanultál, ugye?

– Így van. Toldy Marika néni és az Operettszínház közös stúdiója volt a Pesti Broadway Stúdió. Ő tanította a musical stílust, nagyon szerettük. Hozzá bármilyen problémával lehetett fordulni, és a mai napig eljön minden premierre.

– Már profiként melyik volt az első szereped?

– Az első nagyobb szerepem a Pinceszínházban (akkor Piccolo Színház néven futott, Miklós Tibor színháza volt) és ott a Rent című musicalben kaptam meg Maureen szerepét. Együtt játszhattam benne Nagy Anikóval, akit egy igazi ikonnak tartottam. Három napom volt felkészülni az előadásra, be lettem dobva a mélyvízbe ezzel a beugrással, de kellettek ezek a mélyvizek, hiszen teher alatt nő a pálma.

– És az Operettszínházban melyik volt az első?

Az Operettszínház produkciója volt és a Thália Színházban játszottuk a West side storyt, abban az Akárkié szerepét kaptam. Ő egy fiús lány volt, utána pedig következett a Vetsera Mária, a Rudolfból.

 

A Musical és Miskolc gálaest fináléja a Művészetek Házában PTV Fotó: Vona Ildikó
A Musical és Miskolc gálaest fináléja a Művészetek Házában (PTV Fotó: Vona Ildikó)

 

– Van kedvenc szereped?

– Mindig, amit éppen játszom, de a Miss Saigon nagy kedvencem. Ugyanígy Vitay Georgia az Abigélből, vagy az Elfújta a szél darabból Scarlett O’Hara, aki azért csodás, mert egy kiszámíthatatlan, öntörvényű személyiség. Nagyszerű szerep, és örülök, hogy játszhatom. Ez nagy kihívás volt; nem csak énekesként, hanem a karakter megformálásában is, mert ő teljesen más, mint én vagyok.

– Van még valamilyen szerepálmod?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amit nagyon szerettem volna (Abigél, Miss Saigon, Rebecca) már sikerült eljátszani. Én várom a feladatokat és mindnek nagyon örülök.

– Olyan darabokban szerepelsz, amik különféle történelmi korokban játszódnak. Van kedvenc korszakod?

– Nincs, tulajdonképpen mindig az a kedvencem, amit pont csinálok. Ez egy szerelem, ezt félgőzzel nem lehet csinálni.

– Kedvenc zenéd?

– Annyira megtaláltam magam a musicalben, hogy nem is nagyon vágyom másra. Esetleg egy prózai szerepnek örülnék. De visszatérve a zenéhez: hallgatni szeretem Adele dalait, Whitney Houston számait. Michael Bublé koncertjére még el is mentem, őt meghallgattam élőben.

– Amiket ma este énekeltél, te választottad, vagy kérték tőled?

– Érdekes, mert közös erővel találtuk ki a duetteket. Ezeket most játszom. Például Jurák Lili, akivel az Abigélből énekeltem, ő hozta a dalt, hogy mi lenne, ha ezt énekelnénk. A Rebeccából való a Mrs. de Winter itt áll című szám, amit Jancsó Dórival adtunk elő, azt is közösen találtuk ki, mert mindketten nagyon szeretjük.

– Olvastam: fiatalon versenyszerűen aerobikoztál. Hogy volt ez?

– Igen, én gimnáziumban versenyaerobikoztam. Egy ideig párhuzamosan ment a Guruló Színház és a versenyaerobik, aztán muszáj volt választani. Nagyon sokat köszönhetek az aerobiknak, mert lett egy mozgáskultúrám. Azt, hogy fegyelmezett vagyok a munkámban, gyerekkoromból hozom, mert szinte 6-7 éves koromtól sportoltam. Először szertornáztam, utána mentem át a versenyaerobikra, és az biztos, hogy az én gyerekeim fognak sportolni, mert rengeteg mindenre nevel, tanít a sport.

– Mostanában van időd sportolni valamit?

– Futok, edzőterembe járok. Ilyesmire van időm.

– Egy picit még térjünk vissza a színpadhoz! Hol lehet veled találkozni?

– Nagy erővel készülünk Somogyi Szilárddal a Budapesti Operettszínházban a Lady Budapest című musicalre- ami Kocsák Tibor, Miklós Tibor közös darabja-, ennek október 21-én van a premiere; régen Utazás címmel ment, most elővesszük újra. Visszatértünk a nyári szünetről és újítjuk fel a darabokat: Elfújta a szél, aztán lesz Rómeó és Júlia, Ördögölő Józsiás, Fame.

– A Rómeó és Júlia nem unalmas még?

– Azt nem lehet megunni. Szerintem minden kislány álma, hogy egyszer Júlia lehessen és hál’Istennek megadatott az is. Az egy nagy klasszikus.

 

Az Abigél című musical hősnője: Vitay Georgina szerepében Fotó: MTI/ Kelemen Zoltán Gergely
Az Abigél című musical hősnője,  Vitay Georgina szerepében (Fotó: MTI/ Kelemen Zoltán Gergely)

 

– Rendezők, színészek közül kikkel dolgozol?

– Somogyi Szilárd rendezi most a Lady Budapestet, a Marie Antoinettet is fel fogjuk újítani, úgyhogy KERO®-val is dolgozom együtt. Színészek terén el vagyok látva jobbnál jobb partnerekkel: Szabó P. Szilveszter, Veréb Tomi, Kocsis Dénes, Szerényi Laci. Szerencsés vagyok, tényleg!

– És a Miskolci Nemzeti Színházzal van valamilyen kapcsolatod?

– Seres Ildikó művésznő a Prima Primissima díjátadóra meghívott bennünket ide Veréb Tomival fellépni, annak nagyon örültem. Na, az még egy álmom, hogy itt eljátsszak egy szerepet.

 

Nyitókép: Vágó Zsuzsi musical-énekesnő (Fotó: Klinszky Gábor)


Vona Ildikó

Híradások, beszámolók művészeti, színházi, zenei eseményekről, valamint interjúk készítése ismert művészekkel.

Hasonló cikkek