Felrobbantott autók, aknamezők, majomkenyérfák és mogyoróföldek – élete raliján vett részt 3 szlovákiai magyar nő

Egyedül vágott neki a Budapest–Bamako rali 2020-as futamának három belevaló szlovákiai magyar nőci.

A párkányi Dobsony Nikolett, a komáromi Mihalik Erika és a gútai Horváth Tímea legfőbb célja az volt, hogy adományokat juttassanak el Afrika egyik legszegényebb országába.

Nem igazán jellemző, hogy nők egyedül ugornak fejest egy ilyen kimerítő és veszélyekkel teli kalandban, mint a Budapest-Bamako rali.

Valaki csak szeretne kicsit kiesni a mindennapi rutinból, van, aki a saját határait szeretné feszegetni, más pedig megismerné Afrikát és az ott élő embereket. Egy cél viszont közös: adományok eljuttatása a szegényebb vidékeken élő rászorulóknak.

Volt bennetek félelem, vagy az ember olyankor nem gondol ilyesmire?

A rajtkapun áthaladva minden izgalom elszállt, már csak az utunk célját láttuk magunk előtt és élveztük a kalandot.

Mennyire volt zökkenőmentes az út, tűrte a megpróbáltatást az autótok?

Egy Hyundai Santa Fével vágtunk neki a kalandnak, amiről nagyon sokan azt mondták, hogy nem való egy ilyen útra. Az autót viszont sikerült 110 százalékosan felkészíteni, így technikai problémák nélkül sikerült megtennünk a közel 9 000 kilométeres utat.

Ti is tűrtétek a nehézségeket?

A fáradtságot, a nehézségeket máshogy kezeli az ember, nem érzi megterhelőnek, hanem inkább az út velejárójának. A nap minden percében rengeteg impulzus ért minket, ami adrenalinnal töltött el.

Mely országokon haladtatok végig?

Mi Magyarországon, Szlovénián, Olaszországon, Franciaországon és Spanyolországon végighaladva értük el a Gibraltárt, és hajóztunk át Tanger Med kikötőjébe. Onnan haladtunk tovább Marrakeshbe. Marokkóban 4 napot töltöttünk, ami alatt átkeltünk az Atlaszon, aludtunk a dűnék között vagy éppen a kősivatagban, átvágtunk a sok helyen aknákkal teli Nyugat-Szaharán, és áthaladtunk a ráktérítőn is. Február 8-án keltünk át a Mad Max filmeket idéző pár kilométeres szakaszon Marokkó és Mauritánia között.

Milyen volt a közbiztonság ezeken a területeken?

Itt csak káosz és szemét van, elhagyatott, illetve felrobbantott autókkal és föld alatt megbújt aknák tömkelegével találkozik az ember. A Szenegál folyó menti gáton áthaladva hagytuk el Mauritániát, és az igazi fekete szub-szaharai Afrikába csöppentünk. Nagy élmény volt majomkenyérfák között autózni a szavannán keresztül, vagy egy mogyoróföldön éjszakázni a szabad ég alatt.

Közben viszont jött a korántsem megnyugtató hír, miszerint helyi kormányellenes tüntetések miatt elakadt a rali…

A tüntetések utcai összecsapásokká fajultak Guineaban. Ez volt az első eset, hogy egy kormány nem tudta garantálni a rali résztvevőinek a biztonságát. Nem tudtunk végigmenni Labe városán, így úttalan utakon haladtunk, volt ahol a 200 kilométeres utat kilenc és fél óra alatt tudtuk csak megtenni. De hát ez is Afrika.

A célba érkezés már zökkenőmentes volt?

Sierra Leonéban a célba vezető út mellett végig egyenruhások tisztelegtek, a helyiek integetve ünnepeltek bennünket, még az autópályát és a fővárost is lezárták. Utolsó előtti este a helyiek hatalmas tradicionális mulatságot rendeztek a számunkra.

Kapcsolatban voltatok a többi versenyzővel?

Az egész futamra érvényes a mottó, hogy embert és autót nem hagyunk hátra. Amint meglátunk egy autót az út szélén rostokolni, máris lassítunk, hátha segítségre van szükségük.

Hogyan fogadták a helyiek az adományokat?

Ezúton is köszönjük a támogatónknak, akiknek hála főleg iskolai taneszközöket vittünk, elsősegélynyújtáshoz alkalmas készleteket, higiéniai eszközöket. Eldugott kis falvakban pólókat, sapkákat osztottunk szét, és természetesen az egész utunk során édességgel ajándékoztuk a gyerekeket.

Pontosan mennyi ideig tartott az út?

17 napig tartott. Freetown városában további két pihenő napot töltöttünk, ahol még kiélveztük a nyári meleget és fürödtünk az óceánban. 16 órás repülőút után érkeztünk haza Budapestre.

Tudtatok kommunikálni az otthoniakkal?

Csak pár naponta tudtunk az itthon maradottaknak életjelet adni magunkról. Tudták, hogy nem veszélytelen az utunk, láttak a híradásokat a guineai lázadásokról, más csapatok technikai problémáiról, ezért aggódtak értünk. Azonban ennek a pozitív oldala, hogy kikerül az ember az internet bűvköréből és teljesen át tudja adni magát a kalandnak.

Minden bizonnyal rengeteg élménnyel gazdagodtatok és nem bántátok meg, hogy belevágtatok.

Minden nehézség és kényelmetlenség ellenére, már holnap elindulnánk újra. A jövőben biztosan részt veszünk még hasonló túrákon, és legalább még egyszer visszatérünk Afrikába is.

Forrás: parameter.sk, Farkas Linda


Milány Kincső

Kommunikáció és médiatudomány. Ezt tanultam ebben érzem otthon magam. Na és persze a hírszerkesztés, online újságírás a PannonHírnök Külhon rovatában és a V4 Panorámánál.

Hasonló cikkek