Az új esélyek könyve
1998 őszén a Mitch hurrikán végigsöpör Közép-Amerikán, s egy vulkánkitörés háromezer embert temet maga alá a nicaraguai hegyekben. Egy baszk újságíró érkezik a tragédia helyszínére, s a sárlavina kellős közepén egy élet és halál között vergődő embert talál, akinél nincsenek iratok. A névtelen túlélő azonban ismeretlensége ellenére sem idegen, s a két férfi sorsában sokkal több a közös pont, mint azt bármelyikük is sejthetné. Mindketten álnevet használnak, s egyikük egy bérgyilkos, akit azzal bíztak meg, hogy megölje a másikat.
Fernando Goitia baszkföldi újságíró első regénye életrajzi adatokból táplálkozik. A szerző egy spanyol lap nicaraguai tudósítójaként személyesen élte át az egész régiót megrázó forgószél pusztítását. A természeti katasztrófa árnyékában kibontakozó történetet fejezetenként váltakozva egyes szám első személyben meséli el a két főszereplő: Miguel, az ETA baszk terrorszervezet egykori tagja és Julio, a nicaraguai exgerilla. A narrációs technikának köszönhetően az olvasó közvetlenül ismerheti meg két egymásba fonódó sors alakulását, a szereplők legintimebb gondolatait és személyiségfejlődését. Miguel és Julio a Mitch destruktív ereje által megrajzolt ösvényt követve bejárják Nicaragua és Honduras legrejtettebb zugait, s miközben egyre közelebb kerülnek egymás titkainak megismeréséhez, az olvasó betekintést nyer Közép-Amerika és Baszkföld véres közelmúltjának eseményeibe.
A regény nyelvezete egyszerűsége ellenére is csiszolt és továbbgondolásra késztető szimbólumokban, rejtett jelentésárnyalatokban gazdag, s egyszerre jellemzi a mágikus realizmus és a valósághű ábrázolásra törekvés. Goitia, aki három évig élt Nicaraguában, jól ismeri a helyi spanyol dialektus sajátosságait, s néhány kisebb nyelvi tévedés és sztereotipizáló túlzás ellenére sikeresen adja vissza a közép-amerikai ország nyelvjárását. A spanyolul értő olvasó nyelvészeti és stiláris szempontból igen érdekes kontrasztot fedezhet fel a kasztíliai és nicaraguai spanyol fejezetenkénti váltakozásában.
Fernando Goitia könyve részletesen írja le a cselekmény helyszíneit, s jó érzékkel ismerteti, gyakran csak sugallva, a történelmi, társadalmi és politikai háttérfolyamatokat. A regény azonban elsősorban a jellemfejlődések könyve: két igencsak összetett személyiség erkölcsi és világnézeti átalakulását, mondhatnánk, felnőtté válását mutatja be.
A megrázkódtatás egy felkavaró, tömény és elgondolkodtató olvasmány. Maga a cím többféleképpen is értelmezhető, mely csak az olvasó önreflexiója fényében nyer mélyebb értelmet. Egy dolog azonban mindenki számára kiderül: megrázkódtatás nélkül nincs új esély.
A műnek különös aktualitást ad, hogy a baszk terrorszervezet nemrég jelentette be, hogy feloszlatja magát és beszünteti a spanyol állam elleni fegyveres harcot, miközben Nicaraguában a történelem ismétli önmagát, s a sokat szenvedett közép-amerikai országra ismét a polgárháború árnyéka vetül.
„Azok közé tartozol, akik azt hiszik, hogy amikor egy gerilla megöl egy embert, senki sem gazdagszik meg. Hát kérdezd meg a parancsnokocskáidat! Nézd meg, hogyan élnek a forradalomnak köszönhetően!”,
hangzik el az egyik fejezetben, s ma ugyanezt a kérdést szegezik nicaraguaiak milliói a forradalmárból lett elnöküknek.
(Goitia, Fernando: La sacudida, 2016, Ediciones B, 360. oldal)
Cseszneky Miklós ajánlásával
