Gresham-törvény diszkrét bája Csontváry művészete, az ő és a magyarság sorsa tükrében

Szemelvények a szerző 2006-20 között írt, A Csontváry-rejtvény (Tiltott művészettörténet és hit, avagy a bölcsesség képeket szerkesztett magának) c. könyvéből, E-book Könyvház és Kiadó

Mottó helyet: – Direktor Úr! Van egy igazi hollywoodi világszámom – közli a cirkuszi bohóc. – Nagyszerű, a hagyományos helyi mutatványokból már úgyis elegem van. Miről van szó? – A kupolába fölfüggesztünk egy hatalmas, színes kristálygömböt, megvilágítjuk, forog és sziporkázik… – Eddig jó. Aztán? – A porondra bevontatunk egy ágyút, megcélozzuk a gömböt, a dob pereg, a nézőtéren az izgalom pattanásig feszül… – Fantasztikus! És? – A csinos kis asszisztensnőm meggyújtja a kanócot, s az ágyúgolyóval telibe találjuk a gömböt… – Ajvé! S aztán mi történik? – A gömb diribdarabra törik, s nem fogja elhinni, ömlik belőle a fekália. A zenekar, a nézőtér tiszta trágyalé, Ön, direktor uram szintén tiszta f.s. – Na, na! S Ön, művészkém hogy van benne e világrengetően sz.rhányó szuperprodukcióban? – Nos, ekkor ügetek be én fehér lovon, fehér szmokingban.

 

Mel Columcille Gerard Gibson (1956- ): A passió, filmjelenet, 2004 – Pilátus, a Gresham-törvény római helytartója: Ecce Homo (Íme az ember)

Csontváry: Fohászkodó Üdvözítő, vászon, 100 x 82 cm, 1903 (Modern Magyar Képtár, Pécs)

Hieronymus Bosch: Krisztus keresztvitele (részlet), olaj, fa, 74 x 81 cm, 1516 (Szépművészeti Múzeum, Ghent, Belgium)

A Jézus születése óta mindmáig tartó (elvileg: 2160 éves) Halak-világhónap lényegbevágó jellegzetességeit, történéseit szinte lehetetlen leírni-magyarázni az ún. Gresham-törvény ismerete-működése nélkül. Az angol királynő pénzügyi megmondó embere, Thomas Gresham (1519-1579) a róla elhíresült törvényben a pénzforgalom (a bimetallizmus) egyik – a középkorban is ismert – összefüggésének tételét ekképpen írta le: „ha egy országban ugyanabban az időben kétféle pénz van forgalomban, a rossz pénz önműködően kiszorítja a jó pénzt”. Már maga a Halak-kor mitológiája úgy indul, hogy Pilátus mosva a kezeit a megkegyelmezés jogát átadja a tömegnek. Az pedig – az ún. demokrácia legnagyobb dicsőségére – az ártatlan Jézus Krisztus (az Egyetemes Megváltó) helyett a bűnöző Barabást választja. Ezzel szemben a szkíta-hun-magyar mitológia minduntalan ingyen kegyelmet gyakorló testvérpárja, Hunor-Magor eleve más erkölcsiséget, életviteli modellt képvisel egy eszményi esetben szent rangsorban létező közösségben, népben. Ezért is oly gyötrelmes, egyszersmind embert próbálóan fölemelő ez a bennünket állandó példaadásra kötelező időszak. Nem véletlen, hogy – a másokat dicsérő jelzőkkel felelőtlenül nem dobálódzó – Makovecz Imre (1935-2011) építész által a XX-XXI. századforduló legeredetibb gondolkodójának nevezett Pap Gábor (1939- ) irodalom- és művészettörténész is oly gyakran hivatkozik az ominózus törvényre a tanulmányaiban, egyre népszerűbb előadásaiban. Ennek immár majd fél évszázados előzménye van. A Művészet főszerkesztő-helyetteseként Pap a folyóirat 1976/12. tematikus számát az 1920-as évek közepén szerveződött, majd ki nem mondottan, de szintén fél évszázadig ténylegesen irányító művészeti hatalomnak – Thomas Mann (1875-1955) író találó meghatározásával: a „hatalomvédte bensőségnek” -, a posztnagybányai iskolának – közelebbről -, a Gresham-körnek szentelte.

A befolyásos pénzemberről, szabadkőműves-nagymesterről, nevezték el – a londoni Gresham biztosítótársaság fővárosi székházaként – a pesti Duna-parton, a Lánchíddal szemben 1907- ben, szecessziós stílusban épült Gresham-palotát. (Ma ott egy ultramodern, méregdrága luxusszálloda üzemel.) Az épületdíszítő munkákba a kor ismert művészeit vonták be, a névadó portréját az épület homlokzatára Telcs Ede (1872-1948) készítette. Az ő pályafutásán nagyot lendített, hogy a bécsi akadémia negyedéves szobrásznövendékeként egy budapesti szabadkőműves-páholytól, melynek később tagja lett, havi 50 forint segélyt kapott. A sorsdöntő személyiség-átalakulásra igen plasztikusan emlékezett vissza: „…s így lassacskán belőlem, a kisvárosi vadócból szobatiszta, sőt szalonképes művésznövendék lett”. Olyannyira, hogy pl. az egyik nagy „millenniumi” szabadkőműves-vállalkozás, a városligeti Ezredéves emlékmű kivitelezésében is részt vehetett: ő mintázta meg az országépítő I. (Szent) László (1040 k.-1095) és III. Károly (1685-1740) király alakját. (Nagy nemzeti fölbuzdulásainkkor már régóta azt hisszük, hogy a Hősök terén vagyunk, s fogalmunk sincs, kik tervezték a díszleteket. S ott még hálásak is lehetünk a kommunistáknak, hogy a Habsburg-uralkodók szobrait – így III. Károlyét – a diktatúra tombolásakor, az 1950-es években magyar történelmi személyiségekkel cserélték ki.) A hamis tartalmú és célú ezredévi ünnepségek díszleteivel megtévesztett magyarság maradi nagybirtokos főnemesei és politikai vezetői a hősi múltról ábrándoztak, a látszólagos vereségsorozatok miatt süket füleknek panaszkodtak, miközben szinte semmit sem tettek a megalapozott és valóban megvalósítható, a ténylegesen dicső (de eltitkolt, tagadott és lejáratott) szkíta-pártus-hun múltban, hagyományban gyökerező – a világtörténelembe ismét méltóképp beiktatható – keresztény magyar jövő érdekében. Ezért A magyarok bejövetelét Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) sem festhette meg, mert ez – közvetlenül a trianoni tragédia előtt – már nem az ő feladata volt, még eszményszinten sem. S egyébként is: a magyaroknak a Kárpát-medencébe elsődlegesen nem bejönniük kell, hiszen mindig is itt voltunk, hanem a lehetőségekhez képest megőriznünk azt a jobb időkre, ha úgy tetszik, az újabb honvisszafoglalásra. Az pedig, hogy ide mikor és milyen „testvéri tankok” indulnak föl – mondjuk: a székelyek legendás vezére, Csaba királyfival az élen a csillagösvényen – a megsegítésünkre, fölmentésünkre, még nem tudjuk pontosan, de kitartóan várjuk. A halálos ágyán a fölöttébb ellentmondásos szerepű – a Magyar Szocialista Munkáspárt nagyhatalmú manipulátora, Aczél György (1917-1991) által fondorlatosan kitalált – Antall József (1932-1993) miniszterelnök is állítólag azt mondta: „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője” – s látjuk, hogy akarva-akaratlan mi lett e szavakban kétségtelenül jól hangzó végrendeletből, mert nem tetszettünk idő előtt meg nem gondolt forradalmat csinálni, amit (ha nem egymást irtjuk) a látszólagos rendszerváltozást a fejünk fölött kívülről-belülről levezénylők amúgy is megakadályoztak és kíméletlenül megtoroltak volna.

 


Hasonló cikkek