Hajnali tíz órás hangulat kávé helyett a szín művészetével

 

Szőke Péter Jakab
Szőke Péter Jakab 

            ,,Elindít egy emlék, egy látott pillanat, egy zene vagy egy gondolat (…)

keresem a színeiket addig, míg meg nem találom.”

Szőke Péter Jakab

a Museum of Americas hivatalos tagja

Csapzott fürtjei valahol oldalt bukkannak majd elő, de nem az a lényeg, hogy ráismerjünk. Ő fog figyelni ránk – előbb vagy utóbb. Kérdéseivel, odafordulásával  hamar előidézi azt az élményt, hogy valaki tényleg érdeklődik, őszintén kíváncsi ki vagy, honnan merre tartasz. Szőke Péter Jakab életében a ,,Fordulat” sokak által vágyott, álmodott és szükségszerű, amolyan eleve elrendelt esemény. Egy jól fizető, biztos szakmát abbahagyni, amikor azt már a legmagasabb szinten végezhetné – méghozzá a művészetért, a festészetért – mondhatjuk őrültségnek is, de igazi szabadságnak is. Különleges színvilágú képei felbukkannak művésztelepeken, rácsodálkozunk Egerben, egy jótékony célú árverésen, Budapesten a Jókay téri Vörös Oroszlánban, vagy épp Nyíregyházán, egy hangtál meditációval, mandalákkal gazdagított spirituális tárlaton. Mi valahol itt csíptük el, a képeiért jött, mert Egerben volt dolga.

Szőke Péter Jakab - Száll szabadon
Szőke Péter Jakab – Száll szabadon

Herczku Tünde: Mintha folyton vándorolnál az országban, felbukkansz mindenütt, ahol összeadott energia, valamilyen művészeti csoportosulás adódik. Van egy sajátos radarod, ami hív?

Szőke Péter Jakab: Igazad van, szerintem is bevonzza ezeket az ember valahogy. Egerben – bár most egyszerűen egy lagziban voltam, Tatár Gabi színésznő, az Egri Pinceszínház társulatának lelke három éve szervezi a művésztelepet. Nem egy nagy létszámmal, de – ami tök jó dolog, hogy – ilyenkor összeér a színház és a festészet. A színészekkel együtt vagyunk egy hétig. Mi festünk, a színészek minden nap próbálnak, este előadás az Érsek kertben. A tó mellé nyitott színpadot építünk, nagyon jó hangulata van az egésznek. Sátrakat állítunk föl és ott családiasan elvagyunk.

Nyíregyházára is több művész közé érkeztem, az Átutazók Művészeti Egyesület meghívására, sokféle kiállító közé. A képek mellé versek kerültek, volt hangtál meditáció, mandalakészítői oklevél átadás, meg persze festészet is. És persze utána nagy beszélgetés, élménycsere, lelki és fizikai táplálkozás – egymás között.

Budapesten, a Szépművészetiben másodszor is bevált a Textúra kiállítás, amikor bizonyos műtárgyakhoz kortárs írók írnak egy-egy 10-15 perces kis novellát vagy párbeszédet, amit végül színészek adnak elő. Baromi jó! Kiváló színészek csinálták meg, s az egésznek valami egészen különleges hangulata van, hiszen a termekben, a képek meg a szobrok között más energia áramlik. Képzőművészet, színház és irodalom találkozása. Érzed, hogy a műtárgynak is van egy energiája, ha csak nézed, de akkor a színész elkezd róla beszélni, ami teljesen személyessé teszi a Te élményedet is.

Szőke Péter Jakab - Big in Budapest
Szőke Péter Jakab – Big in Budapest

És bejön az, hogy amikor bent vagy egy múzeumban, nézed a képeket, akkor egy-kettő van, ami úgy megszólít, hat rád, itt meg kiemelten A műtárgyra irányul a figyelem. Mindenki kerek szemmel nézi, azonnal beindulnak a képzetek meg az érzelmek. Nagyon érdekes.

Nagyon sokat gondolkozom mostanában, hogy ezeket jó így összehozni – egyrészt sokkal erősebbé válik az üzenet, hogy ha több művészet van, másrészről különböző érdeklődésű embereket hoz össze az esemény maga. Például akit a zene érdekel, találkozik a festményekkel, vagy aki a színház részéről érkezik, és ott a kiállítás, akkor már megnézi. Lehet, hogy amúgy nem jutna el, vagy nem menne be egy kiállításra. Ugyanúgy, aki eljön a képek miatt, örül, hogy van még egy színház is, vagy zene, vagy hangtál. Az egésznek az ereje sokkal többet nyújt, és ha megnézed, a fesztiválokon is mindenhol ugyanezt próbálgatják. Nemcsak a zenét, hanem a színházat is mozgósítják.

Remélem egyre több kiállítást is így szerveznek meg, mert erre van befogadó közönség.

Szőke Péter Jakab - Egy dal délelőtt
Szőke Péter Jakab – Egy dal délelőtt

Született 1972-ben Salgótarjánban, ott élt családjával a középiskola befejezéséig. Édesanyja fényképész műtermében kapta gyermekkori élményeit képekről, munkáról, szabadságról. Építésznek tanult és lett. Budapesten dolgozott tíz évig, csarnokokat épített. Munka mellett rajzolt, festett, tanult Berkes András műtermében. Szabad művészként 34 évesen talált életre és barátokra a festészetben.

Sajátos színvilágú alkotásai megfogják a közönséget művésztelepeken, hazai és külföldi kiállításokon egyaránt.

Ma Wekerlén él feleségével és gyermekeivel.

Szőke Péter Jakab - Tatus zsiráfot szereti
Szőke Péter Jakab – Tatus zsiráfot szereti

H. T.: Mi az, amit egy-egy újszerű és sikeres művészeti összekapcsolódásba te magad tudsz belerakni?

Sz. P. J: Az egyik legfontosabb érzékszervünk a szemünk. De azzal nem jókat látunk. Ahogy éled a mindennapjaid, létezel, benne vagy egy nagyon színes kavalkádban, ami képileg szerintem nagyon silány világ, pörög minden. Nem is tudatosan, de útközben nézed az óriásplakátokat, érzed, hogy legtöbbször egy rosszul kitalált, hatásvadász elemekkel próbálkozó képet kapsz, akár akarod, akár nem. A tévében is vannak rossz kameraállásokkal, rosszul megcsinált sorozatok, sokan nézik ezeket. Minden beépül a tudatodba, ezért nem mindegy, milyen képekkel találkozol.

A festők, amikor egy ilyen kis méterszer méteres, vagy 50-szer 70-es világba megkomponálnak valamit, mentsvárrá válik a szemednek, érzed, hogy jó dolgot nézel. Amit én tudok hozzátenni, az a hangulat.

Amikor festek egy képet, én általában nagyon színesen festek. A színekből egy érzés alapján válogatom össze a kompozíciót, és talán ez a hangulatteremtés mélyen bennem van.

Kisfilmekkel is foglalkozom, ott is a hangulat a legfontosabb. Ott is azzal tudok élni, hogy valamilyen hangulatot akarok teremteni, ami úgy látom, hogy átjön az embereknek, kiérzik. Aztán bennük is elindul egy gondolat, vagy érzelem – ez már nem az, amit én mit akartam mondani, hanem az, hogy nekik, neked mit jelent az egész? Egészen más jut eszedbe a képemről, mint egy festőtársamnak, vagy a közönségből valakinek. Mert mások az emlékeitek, másképp látjátok a színeket, más a kedvenc színcsoport.

Nyilván volt valami indíttatása a képnek, de annak, hogy mit gondolt a festő, már semmi jelentősége. A képnek hatnia kell, el kell indulnia benned.

Szőke Péter Jakab - Remény
Szőke Péter Jakab – Remény

H. T.: A számítógépes szimulátorok, 3D-s képek, élethű játékok világában ez is egy mentsvár volna? Hol lehet szert tenni rá?

Sz. P.J: .A Jókai téren van egy hely, a Teaház a Vörös Oroszlánhoz. Elég régóta megvan, úgy húsz, vagyis túlélte ezt a nagy gazdasági világválságot. Ott lesz egy kis kiállítás év elején. Nem nagy volumenű, csak a hangulat miatt. Persze vannak még ezen kívül tervek performance-ra meg külső élő festésekre, ezek időpontja majd ezután dől el.

A Bartók Béla úton is vannak kis galériák, próbálnak oda eseményeket szervezni, ami odavonzza az embereket. Megfogalmazódott, hogy érdemes lenne egy kis utcát összehozni, ami ,,A kultúra utcájaként” koncertek, programok központi állomása lehet. Ebben is kiütközik, hogy hihetetlen felgyorsult a világ, ezért az emberek azt szeretik, ha mindent egy helyen megtalálnak, több mindent elintéznek. El is vannak egy kicsit kényeztetve. Beülsz egy hollywoodi filmre, ezerrel kapod ott a mindenféle információt, és ezt kell nekünk valahogy felülmúlni.

Nyilván csak másképp működhet. Ha a saját előnyeinkkel vagy hagyományainkkal dolgozunk, az egyedi, és sokáig maradandó. A lényeg, hogy tudj egy hasonló élményt adni. 

Szőke Péter Jakab - Banda
Szőke Péter Jakab – Banda

Hasonló cikkek