2018. április 24-én Sz.-né R. V. és R. L.-né sógornők között vita alakult ki Sz.-né R. V. édesanyjának házánál. A vita során jelen volt a sértett (Sz.-né R. V. testvére, R. L.-né férje), valamint Sz.-né R. V. férje, a másodrendű vádlott.
A vita után a sértett és a másodrendű vádlott, valamint az elsőrendű vádlott (a másodrendű vádlott fia) szóváltásba kerültek, melyből később dulakodás alakult ki. A sértett egy késsel az elsőrendű vádlott felé hadonászott, amit a másodrendű vádlott próbált tőle elvenni, végül a kés ismeretlen módon a földre került, a két vádlott pedig szinte egyidejűleg megütötték a sértettet, aki az ütés következtében elesett, fejét az aszfaltba verte. A sértett életveszélyes fejsérülést szenvedett, őt a mentők kórházba szállították, ahol 9 nappal később elhunyt.
Az ügyészség az eljárást a terheltekkel szemben megszüntette, azzal az indokkal, hogy a két férfi jogos védelemből cselekedett. A sértett özvegye ezt nem találta jogosnak, ezért a jogi képviselőjével pótmagánvádat nyújtottak be a bírósághoz.
A Tatabányai Törvényszéken 2020. március 2-án megtartott tárgyaláson a bíróság az első és a másodrendű vádlottat is társtettesként elkövetett testi sértés miatt 2 év -5 évre felfüggesztett- börtönbüntetésre ítélte.
A bíróság az ítélet indokolásakor kiemelte, hogy a vádlottak esetében a jogos védelem nem volt megállapítható, azonban a bíróság álláspontja szerint egyikük sem akarta a sértett halálát, ezért a törvényileg adható minimum büntetést szabta ki, a törvény által megengedett maximális időtartamra felfüggesztve.
Az ítélet nem jogerős, a sértett özvegye és jogi képviselője súlyosításért, a vádlottak és védőik felmentésért fellebbeztek.
A nyitókép illusztráció.
