Hogyan hat a rajzolás a gondolkodásunkra?

A képalkotás az egyik legtermészetesebb és legősibb késztetésünk a világ értelmezésének folyamatában, habár már igen korán, általában tizenéves korunktól, kudarcként kezdjük megélni, ha rajzunk nem hasonlít a valóságra. A rajzolásnak azonban nem kell művészetnek lennie, ugyanúgy ahogy írásunktól sem várjuk el, hogy költészet legyen.

Mint tudjuk, a külvilágból érkező ingerek legnagyobb részét vizuálisan érzékeljük, vagyis a látás nagyban hozzájárult gondolkodásunk, majd fogalmi sémáink és így a nyelv kialakulásához.

Rajzolás során újrakreáljuk a látottakat, a folyamat lényege azonban a megfigyelésben rejlik. Ha nyaralás közben nem lefotózzuk, hanem lerajzoljuk a megörökítendő sziklákat, a koncentrálás és tanulmányozás miatt az élmény, az emlék sokkal intenzívebben válik részünké.

Vizuális nyelvvel ugyanúgy tudunk mesélni, mint szavakkal, csak az előbbinél a formák és színek által alkotott kompozíción keresztül kommunikálunk. A formák elrendezése, az arányok, a színek hatása az, amely asszociációkat vált ki belőlünk. Egy üres lap egyik sarkába rajzolt három pontocskának teljesen más hatást fogunk tulajdonítani, mint a lapot teljes egészében betöltő kör formájának. A rajzolást továbbá számtalan esetben hívjuk segítségül amikor gondolatainkat, ötleteinket, terveinket akarjuk megjeleníteni. A gyors skiccektől kezdve egészen a kidolgozott precíz mérnöki rajzokig, hiszen egy építészeti tervet nem lehet szavakkal leírni.

Rajzolás során rengeteg olyan folyamat megy végbe agyunkban, amely egészségünk, jóközérzetünk megőrzésért segíti.  A koncentrálás és repetitív folyamatok csökkentik a szorongást, megnyugtatják az elmét. Az alkotás fejleszti a kreativitást vagy is azt a képességet, hogy egymással össze nem függő dolgok között is kapcsolatot képzeljünk el.


Hasonló cikkek