Érdekes vállalkozásba kezdett minap az ukrán külpolitikára szakosodott Jevropejszka Pravda (JP). Tekintettel arra, hogy Ukrajnában az egyik meghatározó államfői jogkör az ország külpolitikájának alakítása, a portál arra kérte a négy legesélyesebb és magát Európa-pártinak valló elnökjelölt – Volodimir Zelenszkij, Julija Timosenko, Petro Porosenko és Anatolij Hricenko – kampánystábját, hogy fejtsék ki jelöltjük véleményét a meghatározó külpolitikai kérdésekről.
A portál egységes kérdőíve olyan alapvető kérdésekről igyekezett megtudni a jelöltek véleményét, mint például az európai integráció, a NATO-hoz való közeledés vagy éppen az Oroszországhoz fűződő viszony. Számunkra, kárpátaljai magyarok számára különösen érdekes lehet, hogy a JP arra is rákérdezett, miként rendeznék az elnökjelöltek Ukrajnának a szomszédaival, Lengyelországgal és Magyarországgal fennálló konfliktusait. A kapott válaszok ez utóbbi kérdésre az ukrajnai valóság és az elnökválasztás sajátosságainak ismeretében is kiábrándítóak. Megjegyzendő, hogy bár a kérdéseket a kampánystábok illetékesei válaszolták meg, az elkészült anyagot a jelöltekkel is egyeztették.
Kezdjük a vélemények ismertetését Petro Porosenkóéval, hiszen alapvetően neki „köszönhetjük” a Lengyelország és Magyarország vonatkozásában mára kialakult helyzetet. Ami Lengyelországot illeti, stábja szerint Porosenko elnökségének öt éve alatt a Kreml „hibrid provokációi” ellenére „sikerült kiegyensúlyozottá tenni” a viszonyt Varsóval, „új minőségre” emelni a személyközi kapcsolatokat a szomszédos ország vezetőivel. Vagyis Porosenko és környezete úgy tesz, mintha Ukrajna a vizsgált időszakban nem rúgta volna össze a port legalább egyszer Lengyelország valamennyi hivatalban lévő elnökével és kormányfőjével. Mintha elfelejtették volna, hogy az ukrán kormányzat akadályozta az Ukrajna területén nyugvó lengyel hősi halottak újratemetését, mintha nem lenne nézetkülönbség az 1943-as volhíniai vérengzés megítélése kapcsán, mintha nem mondták volna le több ízben is a két ország vezetőinek találkozóit az éles viták miatt. A JP szerint érthető lett volna, ha az elnök védelmébe veszi az ukrán álláspontot, mondván országának fontosak a közös történelem vitatott kérdései, azonban „szemet hunyni a nyilvánvaló felett nem helyes”.
Az ukrán–magyar kapcsolatok vonatkozásában legalább ennyire érthetetlen Porosenkónak és környezetének az álláspontja.
„Budapest megkapott minden szükséges magyarázatot megfogalmazott fenntartásaival kapcsolatban; a további párbeszédre vonatkozó javaslataink változatlanul az asztalon maradnak” – fogalmaztak azzal kapcsolatban, miként látják a két ország közötti konfliktus rendezésének lehetőségét.
„Kiderül, hogy a Bankova nincs tekintettel az Ukrajna által be nem tartott megállapodásokra, hanem csak elvárásai vannak a magyarokkal szemben?!” – ad hangot megrökönyödésének a JP, amely egyébként korábban folyamatosan bírálta a magyar álláspontot az ukrán oktatási törvénynek az oktatás nyelvére vonatkozó rendelkezéseit illetően.
A portál ezzel kapcsolatban felidézi, miként szánta el magát néhány hónapja Budapest arra a „precedens nélküli” lépésre, hogy nyilvánosan közöljék, nem látják értelmét a tárgyalásnak a jelenlegi ukrán elnökkel. A JP akkor a magyar lépést úgy magyarázta, Orbán Viktor magyar kormányfőnek meggyőződése volt, hogy Porosenko „átejtette” őt, amennyiben „megfeledkezett” a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak betartására vonatkozó korábbi ígéreteiről. „A jelek szerint a Bankován nem tervezik, hogy elsimítják ezt a problémát” – állapítja meg a Jevropejszka Pravda.
Julija Timosenkónál ezzel szemben emlékeztetnek, hogy Ukrajnának mely ígéreteit kell teljesítenie ahhoz, hogy újraindulhasson a párbeszéd Magyarországgal. Persze mindjárt hozzáteszik: „Szó sincs engedményekről. Mindenki előtt ismert, mit kell elfogadnunk” (az oktatási törvény néhány pontjának módosításáról van szó – JP.).
Timosenkóék általában is lehetségesnek tartják a szomszédokkal való viszony rendezését a problémás kérdések megoldásával.
„Timosenko egyik prioritása győzelme esetére a viszony normalizálása a szomszédokkal. Ukrajna számára megengedhetetlen luxus a régi »irritációk« további létezése és újak megjelenése” – idézi a JP a kérdőívre kapott választ.
Volodimir Zelenszkij azt ígérte, hogy kompromisszumra fog törekedni a lengyelekkel: „Nem kell feledni, hogy közös történelemtankönyvünk oldalait vérrel írták, de a jövőnk nem lehet a múltunk túsza.” Ugyanakkor a showmannek a JP szerint elképzelése sincs arról, miként lehetne rendezni a magyar „válságot”.
Anatolij Hricenko kész a kölcsönös engedményekre Lengyelország vonatkozásában, szerinte mindkét félnek lépéseket kell tenni a másik irányában. Lehetségesnek tartja a megegyezést Budapesttel is, ám meglehetősen sajátosak az elképzelései a rendezésről: „Partnerségre vagyunk ítélve. Ugyanakkor nem fogjuk hagyni az érdekeinket.” Ez a megközelítés első olvasásra leginkább a jelenlegi kormányzatéra emlékeztet, amely azonban kizárólag Budapesttől vár el engedményeket.
Mint látható, Petro Porosenko szerint neki semmi teendője a szomszédsági kapcsolatok rendezése tekintetében, de a többi jelölt sem fogalmazta meg félreérthetetlenül, mire lennének hajlandók az ukrán–magyar kapcsolatok javítása érdekében. Még az sem derül ki egyértelműen a válaszokból, vajon minden jelölt tisztában van-e vele, mi okozta a konfliktust Budapest és Kijev között. Az is jól látható, hogy Ukrajnában a hatalom megszerzése – vagy megtartása – továbbra is fontosabb a kisebbségi jogok betartásánál.
Forrás: karpataljalap.net
