Kevés olyan vidék van a világon, amely az évszázadok során annyi viszontagságon, rendszerváltozáson esett át, mint a Beregvidék.
Itt hozták létre első településeiket a Vereckei-hágón átkelő magyarok. Számtalanszor dúlták fel tatárok, törökök, pusztították lengyelek, labancok, románok, csehek, oroszok. Ez a vidék volt a Rákóczi-felkelés bölcsője.
A trianoni békeszerződésig Beregszász volt Bereg vármegye központja, valamint rövidebb-hosszabb ideig a vármegye székhelye is. Az 1918. november 15-ig az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Beregvidék az első világháború után először román, majd csehszlovák megszállás alá került, majd a trianoni békeszerződéssel a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták. 1938. november 9-én visszakerült Magyarországhoz, a második háború után rövid ideig ismét a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott, de 1945. június 29-én Szovjet-Ukrajnához csatolták.
Beregardó, Búcsú és Tasnád tartozik hozzá. Kárpátalja települései közül Beregszászban él a legnagyobb magyar közösség.
A Beregszászi Római Katolikus Temetőben örök álmát alussza a II. világháborúban elesett 92 magyar fiatal honvéd. 2006-ban helyezték el sírjaik fölé a hősi halottak hagyományos fejfáját.
A Beregszászi Járási Rákóczi Szövetség Ifjúsági Szervezetének tagjai és a Beregszászi Magyar Gimnáziumban működő Szülőföldünk közösség résztvevői Borbély Ibolya tanárnő szervezésében lelkiismeretesen gondozzák (a nyári vakációban is) a nyughelyeket.
Akinek a szíve úgy diktálja, tűzzön egy-két szál virágot a nemzetiszínű szalag mellé.
Forrás: karpatinfo.net
