Iráni atomprogram – Raiszi: Washington elhibázott politikája lehet a bécsi egyeztetések akadálya
Washington ragaszkodása a Trump-adminisztráció elhibázott politikájához az iráni atomalku felélesztését célzó bécsi tárgyalások egyik legnagyobb akadálya – írja az MTI Ebrahim Raiszi iráni elnök szerdán, Kisida Fumio japán miniszterelnökkel folytatott telefonos egyeztetésén elhangzottakra hivatkozva
“Az iszlám köztársaság a bécsi megbeszélések eredményétől függetlenül kész erősíteni együttműködését más országokkal, beleértve Japánt is” – idézte az IRNA iráni állami hírügynökség Raiszit.
Bécsben áprilisban kezdődtek az iráni atomalku megmentését célzó egyeztetések. Az Irán és az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja (Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia), valamint Németország 2015-ben szerződésben megállapodott, hogy az iráni atomtevékenységek korlátozása fejében fokozatosan csökkenti a Teherán ellen elrendelt büntetőintézkedéseket.
Donald Trump volt amerikai elnök 2018-ban egyoldalúan kiléptette országát a szerződésből, és újból bevezette az iráni gazdaságot fojtogató szankciókat. Erre válaszul Irán is felhagyott azzal, hogy tartsa magát az atomalkuban rögzített kötelezettségeihez.
A szerdai egyeztetés során Raiszi leszögezte: Japán és Irán – két ősi civilizáció – kapcsolatainak elmélyítése “az egész világ javát szolgálja”.
A beszélgetésben Raiszi hangsúlyozta, hogy a közel-keleti térség stabilitását elsősorban a külföldi beavatkozás veszélyezteti. Sürgette egyúttal a jemeni válság mielőbbi lezárását, amelyet szerinte csakis a szembenálló felek közötti párbeszéddel lehet elérni, és azt vetette a Szaúd-Arábia vezette koalíció szemére, hogy “tömegével mészárolja le a jemenieket”
Jemenben 2014 augusztusa óta dúl polgárháború az Irán támogatását élvező, síita húszik és a rijádi emigrációban élő Abed Rabbó Manszúr Hádi jemeni elnökhöz hű erők között, amelyeket a szaúdi vezetésű arab koalíció 2015 óta támogat.
|
A 2015-ös gazdasági kényszer hatására született megállapodás lényege az iráni nukleáris kapacitás korlátozása volt a különféle gazdasági szankciók feloldásáért cserébe. A megegyezést az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja (Kína, Franciaország, Oroszország, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok), Németország, az Európai Unió, valamint Irán írták alá. Hogy pontosan megértsük, mik is voltak a tárgyalófelek megfontolásai a megegyezés aláírásakor, tisztáznunk kell mit is takart a nukleáris kapacitások korlátozása, valamint meg kell ismerkednünk az Iránt érintő gazdasági problémákkal és szankciókkal. Az iráni leszerelést célul kitűző tárgyalófelek fő megfontolásai szerint a megállapodás jelentősen korlátozta az iráni atomprogramot, a szigorítások miatt az atomfegyverek kifejlesztése a korábbi 2-3 hónapos időtáv helyett közelítőleg egy évet vett volna igénybe amennyiben Irán betartja a megállapodásban foglaltakat. Ezt az időtartamot gyakran kitörési időnek is nevezik. A kitörési idő csökkentése érdekében Irán vállalta az atomfegyverek előállításához szükséges dúsított uránkészleteinek csökkentését, a dúsítókapacitások részleges leépítését, a dúsítási szint korlátozását. Bár a korlátozások nem vetettek véget az iráni atomprogramnak, a fentebb írtak szerint a kapacitások leépítése miatt az atomfegyverek előállítása jelentősen hosszabb időt vett volna igénybe, amennyiben Irán úgy dönt, a szerződésből kilépve mégis atomfegyverek előállítására adja a fejét. |
Forrás: MTI;neokohn.hu
Nyitókép: Illusztráció
Amennyiben tetszik a tartalmak sokszínűsége, kérjük támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon
