A grafológia alapvetései az idő múlásával nem változnak, ugyanúgy tekinthetők egyetemes kiindulópontnak, mint más, körülírt bázisból építkező tudományágak meghatározásai. Ezeket az alapvetéseket nem ismétlem el , mert vannak fórumok, ahol ezekkel kiemelten foglalkoznak, hanem a saját tapasztalataimra hagyatkozva, ebből építkezve fogom leírni – talán mások számára is hasznos, vagy érdekes – vizsgálataimat az íráselemzéseim kapcsán.
Mindenekelőtt azonban hozzátenném: a grafológiáról tanultakat abban a pillanatban felejtsd el, amikor úgy érzed grafológiával szeretnél foglalkozni. Most felhúzod a szemöldököd, és csodálkozva kérdezed, akkor miért kellene egyáltalán megtanulni? A grafológia – íráselemzés – olyan terület, ahol emberek személyiségjegyeit tárjuk fel, ezért ez nem egzakt tudomány, még akkor sem nevezhető annak, ha vannak bizonyos bázispontjai. Ezek a bázispontok ugyanis csak arra ” valók”, hogy láttassa velünk a lehetőségeink tárházát . A lehetőségeink, amelyek határtalanok, s csakis a grafológus szárnyalni képes fantáziáján múlik hogyan bont ki egy személyiséget az íráskép alapján.
Ehhez a munkához szükségeltetik az a plusz, amit intuíciónak nevezünk, amely nélkül nem születik meg semmilyen alkotás. Az intuíció az a többlet, amit az iparos ember hozzátesz a munkájához, hogy alkotás lehessen belőle. Az a többlet, amit az építész, a festőművész, a tanár, a fodrász, a kőműves hozzátesz a munkájához, amivel együtt alkotás lesz a végeredmény, egy olyan szellemi végtermék, amihez hozzáadta a lelkét, ami miatt minden más ” végterméktől” különbözik az ő terméke.
A grafológiában fokozottan érvényes ez az irányvonal hiszen, ha sablonok szerint elemzünk minden elemzésünk végül ugyanolyan lesz,- ha statisztikát készítünk a sablonszerű elemzésekről, egy idő után azt láthatjuk, hogy az elemzésekben nincsenek egyedi jellemvonások. Az íráselemzés sarlalatos pontja az intuíció, kiemelkedően fontos vezérfonala éppen ezért az, hogy sablonokat nem lehet rá alkalmazni. Ezt a vezérfonalat követve sosem néztem vissza a régebbi elemzéseimet, de próbáltam gyökeresen távoltartani magam a grafológiai sztereotípiáktól is.
Időről-időre közzéteszek majd néhány elemzésemet, írásmintával együtt, illetve ezek rövid kivonatait, amelyek közül egy-egy – anno – újságban is megjelent.
Ehhez a témakörhöz illesztem egyik nagynevű tudományos grafológus meghatározását a grafológia definíciója tárgyában:
Pulver svájci tudományos grafológust szabadon idézve : a kézírás olyan ösvény, amely tőlem feléd halad, olyan híd, amely az énből a külvilágba vezet, az a jelképrendszer, amely az én és a valóság lappangó viszonyát fejezi ki. A kézírás betűk halmaza, grafikai szimbólumok megjelenítése, lelkünk lenyomta,, alaprajza. A kézírás a lelki tartalmat teszi szemléletessé. Minden egyes vonal rögzített mozdulat.
