Irodalmi verses délelőttöt tartott Vassné Kökény Éva költőnő Kecskeméten, a Kápolna utcai idősek klubjában.
A kecskeméti poétának eddig négy kötete jelent meg
Az Idősek Hete programsorozat keretében az Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatóság Idősgondozó Szolgálata sokféle műsorral készült a Kápolna utcai intézménybe járó időseknek. A programokon az Örök Ifjak klub, a Hírös Város klub, a Pacsirta Klub és a Jókai Klub tagjai vettek részt. Ezen programok egyik volt kedden délelőtt Vassné Kökény Éva költőnő műsora.
A kecskeméti poéta nem ismeretlen a versszerető közönség előtt, eddig négy kötete jelent meg. Ezekből, illetve kedvenc költőitől mondott verseket a jelenlévők örömére.
A költőnőt Kalló Ferencné Zsuzsa nappali ellátást vezető mutatta be a közönségnek. Felidézte életének azon eseményeit, melyek a versíráshoz vezettek.
A zene és a könyvek mindig sokat jelentettek számára
A szépre-jóra való érzékenységét, az olvasás és a zenehallgatás mindennapi igényét egy szerető melegségben eltöltött gyerekkorból hozta magával. Szülei egyszerű, de a világ dolgaiban tájékozott, nyíltszívű, dolgos, vallásos emberek voltak. Négyen voltak testvérek, s úgy adódott, hogy ő a közgazdasági technikumi érettségije után néhány nappal már munkába állt a Kecskeméti Járásbíróságon, majd telekkönyvi hatóságnál. Átszervezés folytán a földhivatalhoz került, összesen 41 évet dolgozott ott. Két felnőtt fia és öt unokája van.
Az íróasztal mellett eltöltött évtizedek után 2005-ben ment nyugdíjba. Szembesülnie kellett a ténnyel, hogy légüres térbe került, kapaszkodókra volt szüksége ahhoz, hogy értelmes tartalommal töltse meg mindennapjait.
A zene és a könyvek mindig sokat jelentettek számára. Irodalmi és zenés klubokat keresett fel, koncertekre járt.
Az érzések leírni való gondolatokká formálódtak
Néhány évvel később zenehallgatás közben történt, hogy annyira elkalandoztak a gondolatai, vissza a messzi múltba, hogy a zene hatására elfelejtettnek hitt, elhalványult emlékek törtek rá. Az elmúlt évtizedek számos emlékképe, érzések idéződtek fel benne, ezek az érzések leírni való gondolatokká formálódtak, s azt vette észre, ha leírja az átélt érzéseket, örömöt, bánatot, akkor azok, akik mellőle már eltávoztak, újból idevarázsolhatók. Mindezek hatására az írás tartalommal töltötte meg számára a múló időt.
Onnantól kezdve verset, prózát egyaránt ír. Így talált rá új életére, megtalálta helyét az új világában.
A klubban egy kiállítást is bemutattak, az alkotásokat a klubtagok készítették. -írja a BAON.hu
Révhegyi Andrea
Amennyiben tetszik a tartalmak sokszínűsége, kérjük szánjon még ránk pár percet támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon!
