„Az anya, az igazi édesanya a legcsodálatosabb ember a világon. Ő a tündéri hang, aki jó éjt kíván; aki mesél neked egy vidám nap után.” Boldog az a nő, akinek megadatott, hogy édesanya lehessen. S boldogok lehetünk mi, gyermekek, mert van kinek megköszönni az életünket, a szerető gondoskodást.
Örök hálával tartozunk annak az asszonynak, aki Isten áldását fogadva világra hozott bennünket. Aki szíve alatt hordott, aki életet adott nekünk. És soha bele nem fáradva nagy-nagy szeretettel óvott, éjt nappá téve féltő gonddal nevelt. Aki értünk vállalt és vállal minden gondot, terhet. Ő nyújt vigaszt, gyógyítja sebeinket, ő az, akire mindig számíthatunk. Míg kicsiny gyermekek vagyunk, olyan természetes, hogy ha bánat ér, ha fáj valami – nála keresünk oltalmat, vigaszt, tőle várjuk a bátorítást. Neki mondjuk el örömünket is. Tőle kérünk tanácsot. Olyan jó tudni, hogy édesanyánkra mindig számíthatunk. Ő teremti meg a meleg családi fészket, ő tartja össze a családot, ő a férj, az édesapa biztos támasza. Lehetünk bár magunk is szülők, míg édesanyánk él, számára gyermekek maradunk…
De milyen gyermekek? Elég hálásak tudunk-e lenni mindazért a sok jóért, amivel édesanyánk felnevelt bennünket? Szeressük, tiszteljük, óvjuk és becsüljük őket! Addig, amíg élnek. Mert hogy mit ér az édesanya, azt csak az tudja, akinek már nincsen…
Május első vasárnapján nagy-nagy szeretettel köszöntünk minden édesanyát, nagymamát és dédikét! Adjon Isten valamennyiük számára áldott, nyugodt életet, erőt, egészséget, helyezzen szívükre mindig megbocsátást, hogy a tékozló fiú is hazatalálhasson.
„Minden anya gazdag, ha szereti a gyerekeit. Nincs szegény édesanya, sem csúnya édesanya, sem öreg. Az ő szeretetük mindig a legszebb az örömök között. És amikor, úgy látszik, szomorúak, akkor is elég egy csók, amit kapnak vagy adnak, és már minden könnyük csillaggá lesz a szemük mélyén.” (Maurice Maeterlinck)
Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm, Istenem, az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem, az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg, jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
Forrás: Kárpátinfo hetilap/Kovács Erzsébet
