A farsangról mindenkinek a jelmezek és a fánkok jutnak az eszébe. Azonban a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak, sokkal többről szól. A régi időkben az év ezen szakaszában fontos szerepet kapott a szórakozás, a párválasztás, majd a busójárás, végül a tél temetése is.
A farsang hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Vízkereszttől, január 6-tól a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart, amely idén február 17-re esik. Ezt nevezik mozgó ünnepnek.
„A farsang hagyományosan a mulatságoknak, az evés-ivásnak, a disznótoroknak, a lakodalmaknak volt az ideje. Ez tulajdonképpen egy olyan időszak volt, amikor az emberek egy kicsit kifordulhattak önmagukból, amikor egy picit a hétköznapitól eltérően tudtak viselkedni a maszkos alakoskodásokkor” – idézte fel Bognár Gabriella néprajzkutató, a Népi Iparművészeti Gyűjtemény munkatársa.
A farsangi időszakhoz hozzátartozott a fonókban való ismerkedés és a párválasztás is. Azokat a lányokat, akik farsang idején nem keltek el, nem mentek férjhez vagy meg sem kérték a kezüket, kibeszélték, megszólták a faluban. A farsangi fánk készítése a bőségnek és a tobzódásnak a jelképe lehetett. A legismertebb és legjellegzetesebb népszokás, amely a mai napig is megmaradt, a busójárás. Ez tulajdonképpen egy téltemető, farsangtemető szokás volt.
Révhegyi Andrea
Forrás: hiros.hu
Kövessen minket: Facebook
