Hétvégén két bemutatója van a Miskolci Nemzetinek. Míg a Nagyszínházban Shakespeare királydrámája, a IV. Henrik kerül színre Kiss Csaba rendezésében, addig a Kamarában Béres Attila állítja színpadra Örkény István Tóték című tragikomédiáját.
Szerdán sajtófotózásra hívták a készítők a média képviselőit, ami annyit jelent, hogy az újságírók fényképeket készíthetnek a premier előtt álló darab próbáján. Ilyenkor a bemutatásra váró produkció már teljes díszletben, jelmezben, kellékekkel és világítással látható.
Délelőtt 10 órára lett hirdetve a IV. Henrik sajtófotózása, ám érkezésünkkor a rendező és a szereplők a teátrum mellett található Déryné-kertben ültek és néhány jelenetről beszélgettek. Mint később megtudtuk: részpróbát tartottak odakint.
Este a Tótékkal már nagyobb szerencsénk volt. Az előadás hibátlanul lement, Béres Attila rendezőnek egyetlen jelenetet sem kellett leállítani, megismételtetni. A sajtó képviselői úgy látták a produkciót, ahogyan a premier közönsége fogja.
Kötelező olvasmány az iskolában a Tóték, így mindenki ismeri a darabot. Miskolcon két szálon fut a cselekmény. Az egyiken- Tótékon keresztül- a kisemberek életét látjuk, a másikon a II. világháború vége körüli Magyarország történéseit. Régi filmhíradók bejátszásai teszik változatossá a produkciót. Aki ismeri Béres Attila rendezéseit, nem lepődik meg az olykor meghökkentő megoldásokon. Míg a rádióból a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” sláger szól, addig a színpadra vetítve a harcokban szétbombázott Budapest képét látjuk.
A darab kapcsán tartott sajtótájékoztatón a rendező elmondta, hogy egy nagy központi kérdés foglalkoztatta: „Meddig lehet tűrni a diktatúrát?” Vannak áthallások a mai, napi politikai események és a II. világháború utáni magyarországi helyzettel, de a színészek zseniális játékukkal szinte teljesen elveszik a mondanivaló politikai élét. Noha az előadás zárómondata a filmhíradóból hallható és arról tájékoztat, hogy a Nyilaskeresztes Párt átvette a hatalmat, nekem mégis Örkény István jutott eszembe, meg az, hogy a háború idején ő is kint volt a Don-kanyarban és a II. Magyar Hadsereg emlékére írta ezt a művét.
Tótot Szatmári György, Tótnét Nádasy Erika, Ágikát Czakó Julianna, a Postást Molnár Sándor Tamás alakítja. Meg kell említeni Märcz Fruzsina (Gizi Gézáné) és Kokics Péter nevét, aki több kisebb szerepet is játszik a darabban.
Őrnagyként Görög Lászlót látjuk, aki tökéletesen megoldotta ezt a bonyolult figurát. Szatmári Györggyel remek párost alkotnak, minden közös jelenetük egyszerre humoros és a tragikus.
A díszletet Horesnyi Balázs, a jelmezeket Pilinyi Márta tervezte. A színpad felett látható sok száz fehér inget a miskolci nézők ajándékozták a színháznak. Tapasztaltuk a főpróbán, hogy erre a fehér „drapériára” jól lehet vetíteni.
Szórakoztató, látványos és mozgalmas előadás született. Érezni benne a súlyos mondanivalót, de ez nem nyomasztó, mivel a humor fontos eleme a produkciónak. Számomra nagy öröm volt látni a Tótékat Miskolcon. Isten hozta Őrnagy Úr!
Nyitókép: Jelenet a Tóték előadásból (Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)
