James Turrell amerika művész hatalmas kiterjedésű fény installációiban a fény észlelésének módjait kutatja. Megfigyelőcentrumai jellemzően olyan építészeti ”kamrák” amelyek tetején egy nyílás található az ég felé. A világ legkülönbözőbb pontjain felállított installációi közül a leghíresebb a Roden kráter. Turrell életműjének is felfogható projekt egy négyszázezer éves vulkán kráteréből kialakított obszervatórium, amely kimondottan az ég és napszakok megfigyelésére szolgál, ahogyan természetből érkező fényjelenségek, színek a tér érzékelését is megváltoztatják.
Habár a festészet is a fény ábrázolásának lehetőségeit kutatja, gondoljunk csak a barokk chiaroscuro technikára, amely a fény és az árnyék erőteljes kontrasztjára apellál – a fénykeltés ott egy illúzióban rögzített. Turrell a fényt azonban mint anyagot használja fel, manipulálja. A fény egy olyan inger amely elengedhetetlen a színek látáshoz és intenzitásától függ, hogy azokat mennyire látjuk. Látható de megfoghatatlan, betölthet egy teret de önmaga behatárolhatatlan. Általában arra használjuk, hogy valamit megvilágítson avagy láthatóvá tegyen, Turrell azonban más tulajdonságait is szeretné hangsúlyozni, miszerint a fény egy önmagért is létező jelenség.
Turrell több olyan fényinstallációt készített mikor a fény befogadása előtt percekig sötétben kell tartózkodnia látogatónak, mivel mint amikor csukott szemünket is kinyitjuk a fénnyel való érintkezés, találkozás különböző érzéseket vált ki belőlünk. Amikor a szem nem talál semmilyen képet vagy tárgyat amin fókuszát rögzíthetné, gyakran ott maradunk azzal a privát, elmélkedő és olykor transzcendens érzéssel, ahogy a fény észlelése spirituális élményünket gazdagítja. Turrell szempontjából a fény láttatása nem a saját, hanem a befogadó nézéséről szól és így a benne kialakult élményekről, mivel az észlelés személyes élmény, amely képzeletünket és gondolkodásunkat is befolyásolja.
Kép: James Turrell: Aural fényinstalláció, 2018 Jewish Museum Berlin
