Amikor először találkoztam a könyvvel, nem vettem meg. Ez a tavalyi Ünnepi Könyvhéten volt, mikor Závada Péter dedikálásra mentem. Gondolkoztam, mi lehet ez a Je suis Amphitryon. A neten bogarásztam, és rájöttem, hogy meg kellett volna vennem, de sehol nem lehetett kapni. Nagyon megbántam, hogy nem vásároltam belőle egy példányt. Aztán felkerült az egyik netes könyváruházba. Amint észrevettem, meg is vettem. Nem bántam meg.
Tudni kell rólam, hogy nem csak a verseket, hanem a drámákat is nagyon szeretem, ezért is örültem annyira, mikor elolvashattam végre Závada Péter ezen kötetét. Nem tudom, miért nem népszerű ez a műnem, szerintem nagyon menő, mikor az ember olvasás közben színpadra képzeli a jeleneteket.
A történet egy ókori jelenetet idéz meg, mikor is Amphitryon előtt egy nappal Alkménét meglátogatja és magáévá teszi egy alak, akiről Alkméné azt hitte, hogy Amphitryon tért vissza hozzá. Igazi ókori szappanopera. Szűk 50 oldalon keresztül olvashatjuk, kiben milyen gondolatok rejtőznek, de olyan 21. századi megfogalmazásban történik mindez, hogy a középiskolákban kötelező tananyaggá tenném. Így kell megszerettetni az olvasást, a drámák olvasását. Sok elmélkedni való gondolat is van benne, például a szerelmi sokszögek, a naivitás, a hazugság, a kibeszélés, az emberi rosszindulat, a megaláztatás.
A drámát bemutatták a Trafóban, erről ITT egy kis infó.
A kötetet a Jelenkor Kiadó webshopjából a cikk megírásának idején nem lehet beszerezni, ITT a link. Viszont a Bookline oldalán elérhető, KATT IDE érte.
