Június 27-én Csepelen, az önkormányzat dísztermében adták át a pap-festő Prokop Péter születésének 100. évfordulóján a róla elnevezett díjat.
Idén a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye művésze, Leányfalusi Vilmos karnagy atya, a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett orgonaművész kapta, aki Prokop Péterhez hasonlóan, életét és tehetségét a legmagasabb színvonalon Isten dicsőségének szentelte.
Beszédet mondott a díj alapító kurátora, Erdei Kvasznay Éva, prof. dr Prokopp Mária és dr. Varga Lajos püspök.
Leányfalusi Vilmos munkásságát méltatta Zsebics Ilona, a Kalocsa Főszékesegyház kórusának karnagya.
Részlet a laudációból:
„ A Musica Sacrán folytatott tanulmányok végeztével „Cum laude” orgonaművész-diplomával a zsebében, egy emlékezetes improvizációs kurzuson vett részt Nizzában. A világhírű párizsi Notre Dame katedrálisának orgonistájától, Pierre Chochreautól tanulhatott improvizálást. Csak halkan jegyzem meg, bárki erre nem alkalmas, hiszen ehhez nem elég „csak tudni” orgonálni. Istentől kell jönnie a kegyelemnek, hogy a tudás párosulhasson a tehetséggel. Hogy ezzel váljék tökéletessé az a törekvés, amellyel méltóvá válhat a művész Istent dicsérni.
1974-ben hazajött Kalocsára. Napjai, a papokra háruló feladatok és a Főszékesegyház zenei szolgálatának ellátásával teltek. Tevékeny évek következtek. Kántor volt, tanított, kórust vezetett. Noha egyházzenészként nem juthatott el nagy koncerttermi orgonákhoz, a templomi közösség számára ő ettől sokkal többet nyújtott. A személyiségéből fakadó művészi igényességgel, a Jó Isten iránti töretlen hűséggel, alázatos szeretettel végezte egyházzenei munkáját. Az évközi idő hétköznapi, vasárnapi szentmiséin is éppolyan szívből muzsikált, mint ahogyan az egyházi év kiemelkedő ünnepein. És közben állandóan gyakorolt, igyekezett minden meghívásnak eleget tenni akár önálló koncerttel, vagy a kórussal.
1978 őszén jött a hír, hogy Leányfalusi Vilmos orgonakoncertet ad az egri bazilikában. Akkor én végzős főiskolai hallgató voltam Egerben. Az ének-zene tanszék akkori vezetőjéről tudtuk, hogy játszik orgonán, de zárkózott emberként ő erről nem beszélt. Aznap a zeneelmélet óra után odalépett hozzám és halkan megjegyezte, hogy aki ma este fellép a bazilikában, annak a játékáért érdemes lesz elmenni.
C.Franck h-moll korálfantáziájának előadása nagyon meghatott. Olyan hangzásvilága van a darabnak, amely mesteri regisztrálással szavakkal nehezen kifejezhető érzelmeket váltott ki belőlem. Tekintetem önkéntelenül a kupolára tévedt, amelynek körfeliratát nemcsak, hogy megjegyeztem, de örökre bevésődött. Így szól: „ és az Isten majd letöröl szemükből minden könnyet, és halál nem leszen többé, sem gyász, sem jajkiáltás…” Az orgona pedig dübörgésből fokozatosan lecsendesedett és finom, éteri hangzással záródott a darab.
Ezt az élményt akkor este le is írtam magamnak, sosem felejtem el! Azóta negyvenegy év telt el. Hasonló élményben számtalanszor volt részem-részünk, hála érte a Jó Istennek! Szerencsések mindazok, akik Kalocsán rendszeresen részesülnek abban a csodálatos élményben, amit Karnagy úr játéka jelent.
Zsebics Ilona, a Kalocsa Főszékesegyház kórusának karnagya. ”
Cserenkó Gábor
