Magyarország nemzeti kormánya kezdeményezésére az Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló, 2010. évi XLV. törvény kimondta: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Az összetartozás érzése hívott össze közösségeket az elmúlt vasárnap Kárpátalja-szerte is, hogy emlékezzenek a fájdalmas döntésre, de amellett hálát is adjanak, hiszen nemcsak túléltük az országcsonkítást, de megmaradtunk, és magyarnak maradtunk meg.
Bennünket, az elszakított nemzetrészeket, az összetartozásba vetett hitünk, magyar nyelvünkhöz, kultúránkhoz, nemzetünkhöz való ragaszkodásunk tart össze, és ez egyben megmaradásunk záloga is. Trianon terhét akkor tudjuk levetni magunkról, ha hiszünk a magyarság jövőjében – hangoztatták a Nagybégányban megtartott ünnepség szónokai. A település lakói immáron negyedik alkalommal folytatták a megemlékezést ökumenikus istentiszteletet követően a központ parkjában, ahol ezúttal turulmadaras emlékoszlopot is állítottak. Először Kulcsár Ferenc beregszászi magyar konzul fogalmazta meg gondolatait. A diplomata elmondta, hogy a magyar kormány mindent megtesz azért, hogy biztosítsa a külhoni nemzetrészek megmaradásához szükséges feltételeket, igyekszik kiterjeszteni azokat a kedvezményeket többek között Kárpátaljára is, amelyek a Magyarországon élőknek alanyi jogon járnak. Kulcsár Ferenc elismeréssel szólt arról, hogy minden nehézség ellenére itt megőrizték az emberek anyanyelvüket, ápolják hagyományaikat. Mindebben elismerés illeti az elődöket, akik ezt átadták a következő nemzedéknek, nekünk pedig felelősségünk azt tovább örökíteni.
Sok népnek, nemzetnek a történelmében találunk olyan leírásokat, amikor egy felsőbb rendű erőnek a megtestesítője vezette a népet – ahogy a Bibliában a zsidók a füstoszlopot követték, a mondavilágunk szerint a magyarokat a turulmadár vezette új hazájukba, a Kárpát-medencébe. A turulmadár nemzeti szimbólumunkká vált, s ez most ide, Bégányba is visszaszállt, kezdte ünnepi beszédét Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke. A nemzeti szimbólumok hozzájárulnak ahhoz, hogy az összetartozás érzése megmaradjon, de a nemzet egységéhez ezen túl cselekedetek is kellenek, hangsúlyozta. Az összetartozás mindig akkor kerül mérlegre, amikor valamilyen nehéz időket élünk meg. Az anyaország kormánya ezúttal is jól mérettetett meg, hisz kiállt a kárpátaljai magyarok mellett, amikor elvették oktatási és nyelvi jogainkat, mondta. Nekünk viszont azt is meg kell vizsgálni, hogy mi, kárpátaljai magyarok hogyan tudunk összetartani. S ennek a közelgő parlamenti választásokon megint itt lesz a próbája, hogy a belső torzsalkodás vagy a nemzet jövőjéért érzett közös felelősség lesz-e a döntő, figyelmeztetett Gulácsy Géza.
Míg korábban csupán a fájdalmas megemlékezés dátuma volt június 4-e, 2010 óta már ünnepnek is nevezhetjük, hisz a nemzeti kormány törvényt alkotott a határon túli magyarokról, formába öntötte a nemzeti egységet, fogalmazott Sin József, a Beregszászi Járási Tanács és a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű Szervezetének az elnöke, aki köszönetet mondott a magyar kormánynak, hogy kiáll a kárpátaljai magyarok mellett, amikor anyanyelvükért, oktatási rendszerük megmaradásáért küzdenek, s hogy sokoldalú támogatással igyekeznek elősegíteni a szülőföldön való boldogulásukat.
Hánka Dezső polgármester azért is nevezte ünnepnek ezt az alkalmat, mert ilyenkor 15 millió magyar szíve dobban egyszerre a nagyvilágban, amikor énekli nemzeti imánkat. Van közös kultúránk, közös nyelvünk, közös múltunk és jelenünk, és nem a múlt fájdalmain siránkozunk, hanem hiszünk a jövőben, mondta.
A turulmadár harci jelvény, szimbólum volt egykoron, kezdte Demkó Ferenc görögkatolikus esperes. A kiállásra, kitartásra a kárpátaljai nemzetrésznek igencsak szüksége van ma is, amikor harcolni kell anyanyelvünkért, megmaradásunkért. És harcolnunk kell önmagunkban is önazonosságunkért, hogy a hovatartozásunk ne a támogatásoktól függjön. Istennek célja volt azzal, hogy erre a földre teremtett bennünket, mint ahogy Trianonnal is. De ő nem a megalkuvásra teremtett, figyelmeztette az esperes: amit teszünk, azért majd számot is kell adnunk.
A koszorúzással egybekötött megemlékezésen énekkel szolgált a helyi római katolikus gyülekezet énekkara, illetve a református férfikórus. Csodálatos verseket hallhattunk Punyku Katalintól, Kornicki Elizabettől, Gajdos Henriettától, a Krisztina néptánccsoport pedig szép magyar tánccal örvendeztette meg a résztvevőket. A Mezőváriból érkezett Halász Dóra illetve a BorzsaVári Népi Együttes alkalomhoz illő dalokkal, énekekkel tette igazán felemelővé az együttlétet.
Forrás: karpatinfo.net
