Már hagyománynak számít, hogy minden hónap első vasárnapján Régiségvásárt rendeznek Miskolc Fő utcáján. Így történt ez február elsején is: újra megtelt árusokkal a Városház tér és a Villanyrendőr között terület.
Akik kedvelik a régi tárgyakat és figyelemmel kísérik ezt a borsodi eseményt, azok láthatják, hónapról hónapra növekszik a vásár mérete. Kezdetben csupán a Széchényi utcát lepték el a portékáikat kínálók, most azonban már a keresztutcák is megteltek.
Minden vásárnak megvan a maga jellegzetessége. A mostani esetében azonnal feltűnt a porcelán- és üvegtárgyak túlsúlya. Persze szép számmal akadtak ezúttal is festmények, könyvek, asztali órák, régi vasalók.
A vevőre váró portékák között mindig vannak „slágerdarabok”. Rengetegen megcsodálták azt a fából készített teknőt, mely tele volt régi papír- és fémpénzzel. Sokan viccelődtek vele: „Egy teknő pénz. De jó is lenne!”
A régi dísztárgyak, szőttesek, bútorok mellett egyre gyakrabban megjelennek napjaink kereskedői is a Régiségvásáron. Megint lehetett kapni termelői mézet, házi sajtot, kézzel készített gyöngysorokat.
Bár ködösen indult február első reggele, ám a délelőtt folyamán lassanként kitisztult az ég. Kellemes, napsütéses időben sétálgathattak a vásárlók a sok gazdára váró régi holmi között.
Szöveg és fotók: Vona Ildikó
