A 42. Honismereti Kerékpártúra a tavalyi évhez hasonlóan, idén is az ország nyugati szegletébe látogatott el. A túra állandó résztvevői már megszokhatták, hogy minden évben más régiót ismerhetnek meg, és annak ellenére, hogy a mostani túrát is nyugatra szervezték, nem ugyanazokra a helyekre látogatnak el, mint előzőleg.
Az idei évben a Mátyusföld, a Zobor-vidék és a Garam-mente tájaira bicikliztek el a túra résztvevői. A Honismereti Kerékpártúra célja, megismerni a Felvidéket, mindezt kerékpárral. A szervezők odafigyelnek arra, hogy legyen idő pihenni, előadásokat hallgatni és megismerni a régióban élőket is. A Kerékpártúrát ezekkel a szavakkal hirdették meg: „Honismereti túránk a történelmi honunk megismerésének legszebb és legkövetkezetesebb módját választotta – mi megyünk szülőföldünk értékei és érdekességei megismerése után. Erre a feladatra a kerékpárt választottuk. Évek és évtizedek tapasztalata bizonyítja, hogy ezen a módon fiatalkorú és nyugdíjas, lányok és fiúk, diákok és tanáraik, kétkezi munkás és parlamenti képviselő alkotnak toleráns és jóindulatú közösséget.”
A július 29-én kezdődő rendezvény első napján a túrázók Nagyfödémesen gyülekeztek, a rendezvény augusztus 7-én ér véget. Július 30-án két helyszínre bicikliztek el, Éberhardra és Jókára. Erre a túrára kísérte el szerkesztőségünk a táborozókat. Éberhardon Fekete Márta a Csemadok Szenci Területi Választmányának titkára köszöntötte a vendégeket Apponyi Albert temetkezési helyén, a helyi templomban, közismert nevén Apponyi-kápolnában. A család történetéről és jelentőségéről Kovács László adott elő, kiemelve, az éberhardiak az Apponyiaknak sok minden köszönhetnek, például iskolát és a kápolnát is. De az Apponyi család támogatta a szociálisan hátrányos helyzetben élőket és a tehetséges fiatalokat is. És nem csupán helyben. A 18. századtól a család tagjai diplomáciai küldetésekben vettek részt. Az országosan közismert család támogatta a művészeteket és a tudományokat. Erre példa az Apponyi Albert György által 1744-ben Bécsben alapított híres könyvtár, amely harmincezer kötetet tartalmazott. A könyvtár egy része ma is megtekinthető a Nyitrához közeli Apponyban lévő kastélyban. Apponyi Sándor híres műgyűjtő, a MTA tagja is támogatta a tudományokat, gyűjteményét és könyvtárát a Nemzeti Múzeumnak adományozta. A család tagjai közül Apponyi György országgyűlési képviselő is említést érdemel, egyike volt azon keveseknek, akik a második világháború idején szót emeltek a zsidó-törvények ellen. A német megszállás után koncentrációs táborba hurcolták őt a megszállók, ami szerencsésen túlélt. A család talán legismertebb tagja Apponyi Albert volt, aki képviselte Magyarországot a trianoni békediktátum előírása előtti tárgyaláson. Ott megható beszédet mondott, amely sajnos célt nem ért, csupán annyit, hogy többen méltatták retorikai képességeit.
Éberhardon a Csemadok helyi szervezete vendégül látta a kerékpártúra résztvevőit, akik innen Jókára folytatták útjukat. A jókai református templomban is meghallgattak egy előadást. Dr. Somogyi Alfréd a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese Anyanyelvváltási tapasztalatok és szórványosodás a felvidéki magyar református közösségben címmel tartott előadást.
Somogyi Alfréd szerint a református egyházban elsősorban a szórvány területek a veszélyeztetettek, ugyanakkor kiemelte: a mai szórvány vidékek korábban tömbnek számítottak. Az asszimilációnak több kiváltó oka van. A reformátusok közötti asszimilációra ugyanazok az okok jellemzőek, mint általában a magyarságéra. Az esperes hat okot említett, amely az asszimilációhoz vezet: Az anyanyelvi iskola hiánya. Az anyanyelv használatának visszaszorulása. Az anyanyelven való érvényesülés társadalmi és egzisztenciális lehetősége – illetve ennek hiánya. A nemzeti szempontból vegyes házasságok gyakorisága. A régiók közötti szociális különbségek miatti szülőföld elhagyás. Hatodik pontként pedig egy meglepő elvet említett Somogyi Alfréd. Ezek a társadalomban generált hatások és a szlovákság nemzetté formálódásával járó, törvényszerű szlovák nemzeti büszkeség megnyilvánulásainak lecsapódásával járó hatások.
Somogyi Alfréd elsődleges problémának jelölte meg a nyelvelhagyást, mely a múltunk megtagadását is jelenti. A nyelvváltás a református gyülekezeteken belül leggyakrabban a szlovák iskolába járt híveknél figyelhető meg. Sokuk a szlovák iskolából kikerülve, szlovák felnőtté válik, akik saját gyermeküknek már szlovák keresztelőt szeretnének. Kialakul bennük a kettős identitás, amely a nyelvváltáshoz vezet. Ennek kapcsán Somogyi veszélyesnek nevezte a vegyes párt tevékenységét is. Hiszen ők éppen arra a kettős identitásra építenek, amely a fiatalokat az asszimiláció útjára tereli. A gyakorlatban ennek következtében pár évtized alatt bekövetkezik a teljes identitásváltás.
A reformátusok Szlovákiában jelenleg 9 egyházmegyébe tömörülnek, ebből hét magyar és kettő szlovák. De vannak olyan közösségek, amelyek vegyes nyelvűek, ezek viszont a magyar egyházmegyékben találhatóak, nem a szlovákban. A református egyház számára fontos a hit mellett a nemzetiség megtartása is.
Köteles László a 42. Honismereti Kerékpártúra szervezője elmondta: tavaly az ország legnyugatibb pontjáról indultak, Szakolcáról, idén is a nyugati országrészben kerékpároznak, Mátyusföldön, Zoboralján és a Garam-mentén. Az a céljuk, hogy a jövő évben az utat a bányavárosok felé vegyék, majd fokozatosan elérjék a kelti országrészt. A táborban három generáció van jelen, a legifjabb kerékpáros 10, a legidősebb 76 éves. A szervezők odafigyelnek arra, hogy napi 50-60 kilométert tegyenek meg. Az egyik túra lesz csak hosszabb, a zoboralji napon ugyanis meg szeretnék kerülni a Zobor hegyet. Az idei évben az állandó táborozók száma elértre a 70-et, de nagyjából 140 főt mozgattak meg – árulta el Köteles László. Aki azt is elárulta, a céljuk, hogy a Felvidék szépségeit és szokásait is megismerjék a táborozók. Ezért szerveznek érdekes előadásokat is, olyanokat, amely a régióról vagy annak ismert szülöttjéről szólnak. Vannak olyan előadások is, amelyek aktuális problematikát vázolnak fel.
Neszméri Tünde
Kép: a szerző
Megjelent a Szabad Újság augusztus 3-i számában.
