Amikor fogyatkozik a külső fény, nekünk kell világosságot és melegséget hozni a világba. Ezt jelképezi a Márton-napi lámpás, amelyek fénye péntek este beragyogta a kecskeméti Csillagbölcső Waldorf Iskola udvarát.
Szent Márton ünnepe a Waldorf-iskolák évkörében az egyik legszebb, legbensőségesebb alkalom. Ahogy rövidülnek a nappalok, a külső fény fogyatkozik, a természet ködössé, borongóssá válik. A szürkeség ellensúlyozásához szellemi fényre, lelki melegségre van szükségünk. Ezt szimbolizálja a Márton-napi lámpás szelíden áradó fénye.
A Waldorf-iskolákban az ünnepeknek különösen fontos szerepe van. A hangsúly nem az élre vasalt nadrágon vagy a pontosan betanult szövegeken van. Sokkal inkább a gyerekek, tanárok, szülők által együtt megélt pillanatokon, a meghitt, varázslatos hangulaton.
Az iskolában hetekkel Márton napja előtt megkezdődött a készülődés. A gyerekek dalokat tanultak, és megismerkedtek Szent Márton történetével, életkoruknak megfelelő módon, így mire elérkezett az ünnep, mindannyian hallották a Mártonról szóló történetek legismertebbjét: amikor kettévágja köpenyét, hogy betakarja vele az út szélén didergő koldust.
A pénteki ünnep középpontjában a fény, az adakozás, a jótett öröme állt.
A nyolcadikosok előadását követően a gyerekek lámpást kaptak osztálytanítóiktól, majd elindultak a mécsesekkel megvilágított ösvényen a manóvárhoz, hogy a korai sötétségben lámpásaikkal világítva megkeressék a fűbe, bokrok közé, faodúba rejtett manókincseket. A Tanári Kollégium kérésére ezen az estén otthon maradtak a villogó talpú cipők, zseblámpák és telefonok, hogy semmi se törhesse meg az ünnep igazi kincseit: a léleksimogató pillanatok szépségét. -írja a BAON.hu
Révhegyi Andrea
Kövessen minket: Facebook
