Művészettörténészek szerint a kintsugi a véletlen folyamán alakulhatott ki. Amikor a 15. században Ashikaga Yoshimasa sógun összetörte kedvenc kerámiáját, Kínába küldte megjavíttatni azonban a tárgy összetűzve érkezett vissza, amely igencsak letörte a sógunt.
A fémkapcsok csúnya látványának eltüntetésére a helyi mesterek felajánlották, hogy arannyal töltik fel a repedéseket, így egyedivé téve a kerámiát. Ez a javítási módszer visszaemelte a helyére a sógunk kedvenc kerámiáját, ugyanakkor egy új művészeti formát is meghatározott vele.
Ha valami eltörik, akkor azzal örökre meg is változik. A javítás mind a formájára, struktúrájára és funkciójára hatással lehet, a törött részek összerakásával a tárgy pedig tulajdonképpen újjászületik, régi egységét felhasználva.
A kintsugi metaforikusan a gyógyulás és fejlődést szimbolizálja, amelynek tanítását gyakran fordítják művészetterápiába, életvezetési tanácsadásba, önfejlesztő módszerekbe, vagy akár az üzletvezetés módszertanaiba. A kintsugi arra tanít meg minket ebben a perfekcionizmust hajszoló világban, hogy a tökéletlenség és törékenység két olyan érték, amely figyelemreméltó és megbecsülendő.
