Jeff Koons tömegkultúrát esztétizáló három méteres műalkotása, porcelán giccsfiguraként kerül a polcokra.
Koons lufikutyái a karrierjét igencsak meghatározó Celebration sorozathoz tartoznak. A 90-es években indított projekt az ünneplésről, ünnepekről szól, amelyben az ünnepek kellékeként szolgáló tárgyakat hétköznapiságukból emeli fel, így az eldobható kellékek műalkotásokká növik ki magukat.
A sorozat legkedveltebb és legismertebb darabja a Lufikutya szobor. A populáris művészet egyik legikonikusabb szobra, olyan mint egy lufiból hajtogatott kutya, azzal a különbséggel, hogy ez rozsdamentes acélból készült és több mint három méter magas. A lufi természetével teljesen ellentmondó alkotás, mozdulatlanságával, hatalmas méretével, mintha egy gyerekzsúr nosztalgikus emlékét őrizné. Tükörszerűen fényes felületén pedig a környezet valósága torzul.
A lufikutya ötlete azonban majdnem meghiúsult, hiszen a kutya előállítási költsége folyamatosan növekedett és csak barátok, gyűjtők pénzügyi támogatásával lehetett megvalósítani. Végül 1994 és 2000 között Koons öt lufikutyát készített, kék, narancssárga, magenta, sárga és piros színben.
A kezdeti nehézségek azonban kifizetődtek, amikor 2013-ban a Christie’s árverésen a narancssárga színű kutya 58.4 millió dollárért elkelt. A sorozat azóta kiegészült lufimajommal, lufihattyúval és lufinyúllal is.
A műalkotássá emelt hétköznapi tárgyat azonban a tömegkultúra részben visszaszippantotta, hogy az újból a tárgyiasítható és fogyasztható célt szolgálja. A kedvelt lufikutyáknak rengeteg féle változata kering a tömegkereskedelemben, ilyen-olyan minőségben. Koonst zavarni kezdte a tény, hogy az emberek azokhoz a másolatokhoz asszociálják nevét és szobrait, ezért úgy döntött kiadja saját ”official” verzióját, mégpedig porcelán figuraként. A limitált számú 40 cm magas szobrocskákat egy 45 fős családi vállalkozás porcelánműhelyében készítik. A formából kiöntött porcelán szobrok darabja 30 ezer dollárért megrendelhető.
Koonst már ez előtt is érdekelték a porcelánok. Nagy hatással volt rá, egy a nagyszüleinél látott hamutartó, amely a háború után készült és Japánból származott. A hamutartó egy fekvő nőt formált, amelynek lábai mozogtak a cigaretta hőjétől. Az anyag és az élmény annyira magával ragadta, hogy Nő a kádban (1989) és Fekvő nő (2010) szobrát is ez a hamutartó inspirálta.
A kollaborációban Koons csak ismétli önmagát, a műhely számára azonban remek referenciaként szolgálnák ezek a porcelán lufikutya szobrok.
