Kodály, Liszt és Dohnányi műveivel nyitják az évadot a Nemzeti Filharmonikusok

Kodály Nyári este, Ránki Dezső zongoraművész közreműködésével Liszt A-dúr zongoraversenye és Dohnányi I. szimfóniája nyitja a Nemzeti Filharmonikusok idei évadát szeptember 25-én a Müpában.

    “A Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó, első bérleti hangversenyüket hagyományosan Bartók Béla halálának évfordulójához időzítik. Így volt ez már Ferencsik János és Kobajasi Kenicsiro idejében is. E szép tradíciót mi is folytatni szeretnénk, de ebben az esztendőben, rendhagyó módon Bartók művei helyett olyan magyar zeneszerzők műveit választottuk koncertünk programjába, akik akár ihlető forrásként, akár a kortársak inspiráló barátsága által voltak nagy hatással Bartók Béla művészetére. Tesszük mindezt kegyeleti okokból, főhajtásképpen minden idők egyik legnagyobb Bartók-interpretátora, Kocsis Zoltán emléke előtt tisztelegve” – idézi az MTI-hez szerdán eljuttatott közlemény Hamar Zsolt, a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója szavait.
A műsorválasztás mellett még egy érdekessége lesz a nyitóhangversenynek, amelyben a Nemzeti Énekkarnak is nagy szerepe lesz.
Az 1906 augusztusában és szeptemberében komponált Nyári este zenekarra íródott, a mű még a magyar népzenével átitatott kompozíciók előtt született. A darab diplomamunkának készült, első alkalommal 1906. október 22-én mutatták be Budapesten, ezután mindössze kétszer hangzott el. Kodály fiókjába rejtette, mint sok más, a zeneakadémiai időkben keletkezett darabját. 1928-ban Arturo Toscanini, aki épp ekkor mutatta be a milanói Scalában a Psalmus hungaricust, felkérte a zeneszerzőt egy zenekari mű megírására. Kodály nem vállalkozott új mű komponálására, ám elővette és átdolgozta ifjúkori alkotását, amelyet Toscanininek ajánlott.
Dohnányi Ernő szimfóniája a késő romantikus stílus jegyében íródott, a fiatal titán tudásával, lendületével és zsenialitásával. Még nem volt huszonöt éves 1. (d-moll) szimfóniájának 1902-es manchesteri bemutatója idején, de már igen tekintélyes zenei múltat tudhatott maga mögött. 1897-es debütálása óta sikeres hangversenyek tucatjait adta Európában és az Amerikai Egyesült Államokban, s jelentős alkotások születtek zeneszerzői műhelyében is.
Liszt Ferenc egy-egy művén évekig, néha évtizedekig is dolgozott, átalakította, újrahangszerelte régebbi munkáit. Ezt néha praktikus okok indokolták, máskor a mű tökéletesítésének vágya. Az A-dúr zongoraverseny különösen hosszú idő alatt nyerte el végső alakját, a munkát valószínűleg az európai zongorakoncertek sorozata hátráltatta. A végső forma 1861-ben alakult ki, ezt mutatta be Liszt 1863-ban Weimarban, a szólót tanítványa, Hans von Bronsart játszotta. Neki szól a mű ajánlása is.


Hasonló cikkek