Koffein – a világ elsőszámú, kedvenc doppingszere

A koffein hol felkerül, hol lekerül a tiltott szerek listájáról az élsportban. A nagy kérdés tehát az, vajon hogyan befolyásolja a fizikai teljesítményt?

Már a 70-es években is elkezdték vizsgálni a koffein hatását a testmozgásra, melyből úgy tudjuk, hogy a koffein eredményeképpen megnő az állóképesség.

Senki sem ismeri, miért is gyakorol ránk ilyen hatást a koffein, de mindenesetre ennek több oka is lehetséges. Egyrészt nyilván azért, mert gyorsabban ver tőle a szívünk, és ez pedig fokozza az adrenalin termelést. Azt is kimutatták, hogy a koffein lebontása során keletkező vegyületek némelyike növeli a tüdőkapacitásunk, és szívünk hatékonyságát. És, az sem mindegy, hogy ezek ugyanazok a vegyületek, amelyek lebontják a zsírokat, miközben glicerin áramlik a vérünkbe, melyet ezt követően izmaink üzemanyagként hasznosítanak.

Hogyan is hat a koffein, és hogyan stimulálja szervezetünk természetes folyamatait?

A koffein a gyomorfalon és a vékonybélen át gyorsan bekerül a véráramba. A java az utolsó kortyot követően, 45 perc után már fel is szívódik. Ha pedig a koffein rabjai vagyunk – azaz, el sem tudjunk képzelni a reggeli ébredésünket egy jókora adag kávé vagy egy erős tea nélkül – akkor jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy mindig kering egy kis koffein a szervezetünkben. A koffein pedig könnyen függőséget okoz, aki rendszeresen fogyasztja, könnyedén rászokhat úgy, hogy képtelen nélküle meglenni.

Amint a koffein eléri a váráramot, azonnal munkába lendül. Agyunkban elkezdi blokkolni az adenozin nevű nyugtató vegyi anyag természetes működését.

Az adenozin ugyanis természetes módon termelődik a testünkben: napközben, a nap folyamán felgyülemlik, és minél koncentráltabban van jelen szervezetünkben, annál nagyobb kedvet érzünk némi kis szunyókálásra. Mire pedig eljön az este, az adenozin már arra késztet minket, hogy ideje lenne egykiadós, nagy alvásnak.

Majd a sok kis koffeinmolekula kapcsolatba lép az agysejtekkel, és az adanozin számára fenntartott helyre telepszik le a sejtmembránon. Ez pedig azt jelenti, hogy így az adenozin nem tudja ellátni a feladatát. Vagyis, ha egyébként már elálmosodnánk, elbóbiskolnánk – a koffein éberen tart minket. Agyunkban összeszűkíti az ereinket, szívünket egyre erősebb pumpálásra készteti, és igyekszik lépést tartani az igényeinkkel. Az adenozin blokkolásának hatására a koffein valóban éberebbé tesz, ám azért persze nem minden fenékig tejfel! Hosszú távon egyre több adenozin termelésére készteti a testünket, és az ebből való helyreállás sok időbe telik. A koffeinmegvonás az agy átlagon aluli teljesítményét eredményezi – vagyis, kénytelenek vagyunk még több koffeint inni csak azért, hogy visszaálljon a rendes működés. A koffeinmegvonástól ólmos álmosság telepszik ránk, és mivel az agyi vérerek ismét kitágulnak, szörnyű fejfájás lesz rajtunk úrrá. Leesik a vérnyomásunk, és ettől szédülünk, sőt még hányingerünk is lesz. Ekkor érezzük azt, hogy eljött az ideje egy újabb adag kávét lefőzni!

Ugyan a koffein nem bomlik le egyik pillanatról a másikra, hanem a nagy része felhalmozódik, de mégis: több csészével kellene felhajtanunk naponta, minden órában ahhoz, hogy elérjük a halálos dózist belőle. Tehát majdnem hogy lehetetlen a túl sok koffeintartalmú ital fogyasztásába belehalni, de a koffeintablettákat valóban túl lehet adagolni. Ha hozzávetőlegesen olyan egy gramm körüli mennyiség száguldozik az ereinkben, valószínűleg szörnyű nyugtalanság lesz úrrá rajtunk, tűkön ülve reszketünk, és a szívünk pedig zakatol. Azonban, ha józan, reális mennyiségekben gondolkodunk benne, akkor azok, akik rendszertelen munkaidőben dolgoznak, gyakorlatilag, csak a kávéra hagyatkozhatnak, hogy jól tudják végezni a munkájukat.

És mi a helyzet a sportolókkal?

A koffein egyszer lekerül, máskor pedig felkerül – ahogyan áll a helyzet jelenleg is – a hivatalos doppingszerek listájára. De vajon mennyiben befolyásolja a fizikai teljesítményt? 2005-ben a Berninghami Egyetem mozgásos, anyagcsere-folyamatokat vizsgáló professzora biciklisták teljesítményét hasonlította össze. Míg az egyik csoportnak glükózzal kevert vizet, a másiknak glükózzal és koffeinnel kevert vizet adtak, addig a harmadik tesztcsoport csak sima vizet ivott. A koffein-glükóz keverék vált be a leginkább. Asker Jeukendrup professzor rámutatott, hogy a koffein révén a glükóz gyorsabban és könnyebben válik hozzáférhetővé az izmok számára. Az ő segítségévével terveztek meg egy ismertté vált kísérletet, melyre egy önkéntes, 23 éves ikerpár jelentkezett.

Az ikrek mind teljesítményüket, mind külső fizikai megjelenésüket tekintve olyan egyformák voltak, mint két tojás. Terepsíeltek, melyben általában kevesebb, mint egy másodperces különbséggel futottak be az adott távszakaszon. Az egyik iker hagyományos kévét kapott a síelés előtt, a másik pedig koffeinmenteset, mielőtt nekivágta volna a távnak. Arra peresze ügyeltek, hogy egyikük szervezetében se legyen koffein, mielőtt megkezdik a futamot – s ehhez előtte egy hétre eltiltották őket a szervezők mindenfajta koffeintartalmú ital fogyasztásától, és az étrendjük is ugyanaz volt. Tudatosan néhány percnyi eltéréssel indították el őket, hogy ne érezzék a fej-fej melletti versengés ösztönző hatását sem.

Tracey erős, hagyományos kévét fogyasztott előtte, méghozzá több szakaszban, hogy összesen 450 milligramm koffein került így be a szervezetébe.A kísérletet szervezők arra számítottak, hogy Tracey felülmúlja majd testvérét, és néhány kilométerrel többet tesz meg majd ugyanannyi idő alatt. Azonban a várakozásokkal éppen ellentétes eredményt ért el! Lanny – a koffeint nem fogyasztó ikertestvér – 27,8 km-es távot tett meg a sífutásban, míg Tracey – aki a koffeint fogyasztotta, ő mindössze csak 24,5 km-t, azaz több mint tíz százalékkal kevesebbet! Majd a kísrlet szervezői ellenőrizték, hogy valóban a jó kávét adták-e a versenyzőknek. Vajon mégis mi magyarázhatja az egyéb, korábbi vizsgálatokkal ellentétes eredményt?

Az ikreknek erre megvolt a saját elméletük.Noha csak 15 perces eltéréssel indították útnak őket, mindez kora reggel történt, és olvadt a hó. Így mindketten egyetértettek abban, hogy Lannynek kedvezőbb időjárási viszonyai voltak a síelésre. Jeukendrup professzor javaslatára ezért megismételték a fiúk a kísérletet, oly módon, hogy most ezúttal Tracey keljen előbb útra. Azt is hozzátette, hogy a koffein hatását vizsgáló kísérletekben többnyire a koffein-kiegészítőket preferálják a kávéban található koffeinnel szemben. Ugyanakkor, természetesen sok más tényező is szerepet játszhat az eredményekben, ahol nyilván két ember teljesítménye a vizsgálat tárgya.

E kísérlettel ellenben azonban a legtöbb tanulmány azt mutatta, hogy mind szellemileg, mind fizikálisan a koffein növeli a teljesítményt. Távol tartja a fáradságot, és tovább érezzük magunkat ébernek. Szaporább szívdobogást, és jobb tüdőhatékonyságot érhetünk el a segítségével, miközben az izmainkat energiával látja el. Legtöbbünknek a józan határokon belül elfogyasztott koffein segít abban, hogy átvészeljük a napot. Azonban érdemes vigyázni: hiszen könnyedén a rabjává válhatunk, amiből az következik, hogy csak vele együtt tudunk majd ugyanolyan jó eredményeket elérni, és teljesíteni, mint anno nélküle – vagyis, amikor még nem fogyasztottuk.

 

Nyitókép: Illusztráció

 


Hasonló cikkek