A főzés sokak számára nem más, mint a napi rutintevékenységek egyike, pedig a sütés-főzés nem csak letudandó feladat, hobbi vagy éppen hivatás lehet.
A főzés megnyugtatja az idegeket, csökkenti a szorongást, és unalom ellen is hatékonyan bevethető. Ezen kívül fejleszti a memóriát, a koncentrálóképességet, valamint a kreativitást. Csodaszer a depresszióban szenvedőknek: művelőjét aktivitásra ösztönzi, „kötelezi” őt arra, hogy a célra koncentráljon, ezáltal a negatív gondolatok számára nem marad hely az elmében. Főzés közben az ember kénytelen az ételkészítés folyamataira koncentrálni, így – még ha csak egy rövid időre is, de – megszabadulhat a gyötrő gondolatoktól és problémáktól. És akkor a sikerélményről még nem is esett szó: az egy-egy jól sikerült fogásért bezsebelt dicséret hatalmas önbizalmat ad az étel készítőjének. Jól látható tehát, hogy a konyhában való ténykedés – a menü megtervezésétől kezdve az alapanyagok beszerzésén át az étel elkészítéséig és tálalásáig – egy rendkívül hatékony terápiás tevékenység, és nem csak a depresszió, illetve a különböző szorongásos tünetek kezelhetők vele eredményesen; segíthet még többek között táplálkozási zavarok, illetve tanulási nehézségek esetén is.
A főzés olyan dolgokat is megtanít művelőjének, amelyek az életben is jól kamatoztathatók:
„A főzés egyik titkát és egyben örömét jelenti megtanulni kijavítani valamit, amit elrontottunk, és az egyik lecke az, hogy derűsen viseljük el azt is, ha már egyáltalán nem lehet kijavítani.”
(Julia Child)
