Könyv hétvégre! A férfi, aki kétszer halt meg

Richard Osman azonnal hatalmas sikert aratott első regényével, A csütörtöki nyomozóklubbal, amit számtalan nyelvre lefordítottak, és mindenhol fölkerült vele az eladási listák élére. Így talán nem is meglepő, hogy nem kellett sokat várni a folytatásra, hiszen viszonylag szűk időn belül megérkezett a második rész, A férfi, aki kétszer halt meg. De vajon Osman ismét képes volt megugrani ugyanazt a színvonalat, és másodszor is működik ugyanaz a recept?

Nos, ha röviden röviden kéne megválaszolni a kérdést, akkor egyértelműen igen. A szerző majdnem ugyanott folytatja történetét, ahol az előzőt abbahagyta; Cooper’s Chase még mindig az az idilli nyugdíjas város, mint amit megismertünk korábban, és szerencsére a főszereplőink sem változtak egy fikarcnyit sem. A minden lében kanál vén csibészek ismét nyomozni kezdenek egy ügyben, és kétségtelen, hogy rendkívül szórakoztató figurák, ám azért A férfi, akit kétszer halt megnek van néhány felróható kisebb hibája is.

Történetében Elizabeth levelet kap egy régi kollegájától Douglas-től, aki egyben az ex férje is, és a segítségét kéri. Douglas munkája során nagy mennyiségű gyémánt tűnt el egy olyan embertől, aki őt gyanúsítja a lopással, és ezért az élete most veszélyben forog. Elizabeth hajlandó segíteni neki, de természetesen bevonja a csütörtöki nyomozóklub tagjait, akik mindent elkövetnek, hogy megvédjék a férfit. De lehet, hogy a négy jó barátnak most egy olyan üggyel van dolga, amibe még az ő bicskájuk is beletörik?

Kétség sem férhet hozzá, hogy Osman körül van egy hatalmas felhajtás, ám ezen felül nem is kérdéses, hogy a szerző piszkosul élvezi az írást, és nem mellesleg nagyon jó érzéke is van a történetvezetéshez. A férfi, aki kétszer halt meg ha nem is lépi túl elődje szintjét, de mindenképpen eléri azt, és lényegében egy egészen hasonló élményben lehet részünk, mint az előző rész esetében. A regény most is sok izgalmas karakterrel dolgozik, de legérdekesebb talán ezek közül Elizabeth a múltja miatt, és a legszórakoztatóbb pedig Joyce a maga naivságával és folytonos flörtölésével; nem is véletlenül ők jutnak a legtöbb szerephez a cselekmény során. Azonban a többiek sem maradnak túlságosan alul, mindegyikük egy külön egyéniség, akiket más és más dolog miatt lehet (meg)kedvelni.

Hibája talán, hogy a története kissé egyszerű, de igazából nincs is szükség igazán arra, hogy bonyolult legyen: A férfi, aki kétszer halt meg legfőbb dolga, hogy könnyedén szórakoztasson, és annak maximálisan eleget tesz. Néha azért érezhetően túlságosan hatásvadász, és a fejezetek mindig akkor érnek véget (vagy pont előtte), amikor a szereplők valami fontos információt tudnak meg, és ez annyiszor történik meg, hogy egy idő után idegesítővé válik.

Természetesen ezek csupán tényleg apró dolgok (maradt benne egy név elírás is: Stephen – Douglas), és nem is tudják elrontani az élményt. Közben Osman állítólag írja a harmadik részt, amiben fontos szerepet fog kapni egy magyar karakter, ami a hazai olvasóknak egy plusz pont lehet. Ezen felül nem kizárólag az első rész rajongóinak ajánlható a regény, mert önmagában is tökéletesen érthető.

Osman, Richard. A férfi, aki kétszer halt meg. Agave Könyvek, Budapest, 2021., 368 oldal.


Fritsi Péter

Gyerekkorom óta szoros kapcsolat fűz a könyvekhez, olvasáshoz. Legfőbb életterem a könyvtár. Könyvtárosi munkám mellett újságírással foglalkozom.

Hasonló cikkek