Éjszakai utazás ; Coffey a halálsoron
Stephen King A halálsoron ötödik és hatodik részében befejezi az 1932-ben, a siralomházban játszódó történetet, és nem is akárhogyan. Megvan a maga sajátos varázsa a folytatásokban megjelent regényeknek, és az utolsó két epizód sikerült az összes közül a legdrámaibbra és legmegrázóbbra. Nem csak arról van szó, hogy az Éjszakai utazásban és a Coffey a halálsoronban fény derül minden eddigi titokra és rejtélyre, hanem arról is, hogy a főszereplő, Paul Edgecombe és munkatársai/barátai komoly dilemma elé kerülnek, és nincs más választásuk, mint szembenézni azzal.
A cselekmény eddigi mesélése során a halálsorra került rabok bűnössége soha nem kérdőjeleződött meg, azonban haláluk módjával, illetve azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen mértékű büntetést érdemelnek az elkövetett tetteikért már merülhetett föl némi kétség az olvasóban. Ez nem is véletlen, King a siralomház lakóit sem ábrázolta kétdimenziós karakterekként, és főként nem a börtönőröket; a pozitív szereplőkhöz könnyen kötődünk, a negatívok viszont szó szerint velejéig romlottak, s a történet ezen pontjáig nem azt kapták, amit megérdemeltek.
Az igazságérzetünk mérlege azonban csak módjával billen a helyére, mire a regény végére érünk. Az Éjszakai utazás A halálsoron legmozgalmasabb darabja, melyben megmentődik egy ártatlan lélek, míg a befejező részben végre két negatív karaktert is utolér a végzet, mégsem jön el a teljes kielégülés. John Coffey, mint az már korábbról is sejthető − de itt bizonyosodik be teljesen −, ártatlan, és a legbosszantóbb, hogy mégsem képes megmenekülni. Az ő halála tesz keserédes pontot a történet végére, hiszen nem csak egyszerűen beletörődik a sorsába, hanem várja, hogy véget érjen az utazása; az ő szavaival élve, belefáradt abba, hogy annyi rosszat látott nap mint nap a világon, és nem tud többet elviselni.
King érdekes és izgalmas utazásra invitál A halálsoronnal, ha egyszer belekezdünk, minden bizonnyal be is akarjuk majd fejezni.
King, Stephen. Éjszakai utazás ; Coffey a halálsoron. Európa, Budapest, 1997, 112 oldal, 136 oldal.
Amennyiben tetszik a tartalmak sokszínűsége, kérjük szánjon még ránk pár percet támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon!
